Rácz András kielemezte a Szuverenitásvédelmi Hivatal Átlátszóról szóló jelentését
A Szuverenitásvédelmi Hivatal (SzuHi) újabb támadást indított az Átlátszó nevű oknyomozó portál ellen. Átlátszóról szóló jelentést hosszú posztban kritizálta a Facebookon Rácz András, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója. Rácz azt írja, hogy a dokumentum formai és tartalmi szempontból is hiányos, manipulatív és gyenge minőségű, a bejegyzést úgy kezdi: ha valaki ilyen beadandót adna le neki, akkor azt megbuktatná.
Az anyag több szempontból is hiteltelen: a formailag komoly kiadványnak tűnő jelentés teljesen fölöslegesen használ iktatószámot, nem tartalmaz ISBN (nyilvántartására szolgáló nemzetközi szabványos számrendszerhez tartozó kódot), és hiányoznak belőle a szerzők, felelős szerkesztők megjelölései, ami a tudományos kiadványok egyik alapvető elvárása.
Tartalmilag a jelentés fő érvelése arra épül, hogy az Átlátszó egy Amerikai Egyesült Államok által irányított, nemzetközi befolyásszerző hálózat része. Ezt azonban semmilyen új vagy megbízható bizonyítékkal nem támasztja alá, csupán egy 1991-es Washington Post véleménycikkre és egy régi CIA-ügynök állításaira hivatkozik, amelyek korszerűtlenségük és pontatlanságuk miatt kevéssé relevánsak.
Rácz András hozzáteszi, hogy a dokumentum erősen manipulál a nyelvezetében is: az úgynevezett „deep state” létezését és az Átlátszó amerikai befolyás alatti működését tényként kezeli, de ezt mindössze egy magánkiadásban megjelent könyvre alapozza. A jelentésben szuverenitásvédelmi szempontból kifogásolják a KiMitTud közérdekű adatigénylési rendszert is:
„Egyedül annak a bizonyításával nem bajlódik a jelentés, hogy a törvény szerint közérdekű adatok nyilvánossága vajon miben sérti az adott ország szuverenitását” – emeli ki az egyetemi oktató, aki összegzésként azt írja, hogy a jelentés nem tudományos alapokon áll, módszertani hibáktól hemzseg, és manipulációs szándékkal készülhetett. (Telex)
Elolvastam a Szuverenitásvédelmi Hivatal anyagát az Átlátszóról - ha valaki az egyetemen ilyen szakdolgozatot adna le, megbuktatnám
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Rendesen végigolvastam a Szuverenitásvédelmi Hivatal (SzuHi) legújabb jelentését. Kellemes nem volt, de tanulságos igen.
.
Forma
----------
A dokumentum külalakja kifejezetten szórakoztató. Nagyon igyekszik ugyanis úgy tenni, mintha valami roppant komoly vizsgálati anyag lenne. Rögtön a címoldalon szerepel például a dokumentum iktatószáma, aminek semmiféle gyakorlati oka nincs. Az iratkezelést szolgáló iktatás ugyanis a belső hivatali működés része, a nyilvános kiadványokon semmi szükség az iktatószám feltüntetésére.
.
Az 2024. október 28-án megjelent anyag iktatószáma 0353/2024. De ha már ilyen kedvesen feltüntették a fiúk, akkor számoljunk kicsit, hm? 🙂
Az államigazgatásban minden dokumentumot szabályosan iktatni kell, hiszen mindennek nyoma kell, hogy maradjon. Anno, a régi külügyi intézetben például minden egyes útijelentésnek, feljegyzésnek, pályázati dokumentációnak külön iktatószáma volt, de még annak is, ha az igazgatót megkértük, hogy írja alá a gyakornokoknak adott ajánlólevelet. A külügy alárendeltségébe tartozó intézet voltunk, úgyhogy teljesen normális - és szükséges - elvárás volt, hogy mindennek nyoma legyen.
Az intézetben soha nem voltunk többen, mint 19-20 fő. A Szuverenitásvédelmi Hivatal ennél jóval nagyobb.
.
És igazán ehhez képest érdekes a 0353/2024-es iktatószám.
Október 28-a az év 44. hete. A SzuHi február 1-én alakult meg, szóval ebből vegyünk le mondjuk öt hetet, marad tehát 39. Heti öt munkanappal számolva ez 195 munkanapot jelent, de a nemzeti ünnepek, munkaszüneti napok, stb-k miatt számoljunk mondjuk 180-nal.
.
Nnnna, eszerint az elmúlt 180 munkanapban a 353-as iktatószámig sikerült eljutni, ami azt jelenti, hogy naponta az egész intézetben (!) átlagosan mindössze alig két olyan folyamat zajlott, amihez iktatószám kellett volna. Ismétlem, ebbe beletartozik minden egyes kimenő levél, minden feljegyzés, találkozóról szóló beszámoló, stb. Mit mondjak, nem látszik, hogy megszakadnának a fiúk a munkában... 🙂
.
Ugyanakkor a 28 oldalas dokumentumnak nincs sem ISBN, sem ISSN száma, nem minősül tehát tudományos értelemben vett kiadványnak.
.
A kiadványban sehol sincsenek feltüntetve sem a szerzők, sem a felelős szerkesztő, sem az egyéb közreműködők (lektor, tördelő, stb.). Ez szintén ellentmond a tudományos kutatómunka alapelveinek.
.
.
II.Tartalom
-----------
II/1.Bármilyen furcsán hangzik is, az egész dokumentum egyetlen jókora érvelési hibára épül. A fő megállapítása ugyanis az Átlátszóról az, hogy "a vizsgált szervezet tagja az Amerikai Egyesült Államok 1980-as években megfogalmazott, új nemzetbiztonsági és külföldi befolyásszerzési doktrínája szerint kiépített nemzetközi hálózatnak, amely a világ minden pontján az amerikai érdekeket képviseli a célország (jelen esetben Magyarország) érdekeivel szemben." (p.4.)
.
Ezzel az állítással az a fő baj, hogy a SzuHi nem bizonyítja, hogy bármiféle ilyen befolyásszerzési doktrína ténylegesen létezne. Az egyetlen hivatkozási alap egy 1991-es, tehát 33 évvel ezelőtti, Washington Post véleménycikk, amiben egy bizonyos David Ignatius a szovjet blokk feletti amerikai győzelem okairól értekezett. A cikkből azonban egyrészt semmilyen módon nem következik, hogy az akkori megállapítások most, 2024-ben is érvényesek volnának. Másrészt, ennek a véleménycikknek az állításait a SzuHi semmilyen más módon nem támasztja alá, nem használ más forrásokat, nem közöl dokumentum-hivatkozásokat, semmi ilyesmit. Ignatiusról is csak annyit ír az anyag, hogy "bennfentesnek" tartják - de hogy kik és minek alapján, ez megintcsak nem derül ki.
.
Az anyag egyetlen plusz forrást használ az állítólagos befolyásszerzési doktrína létezésének alátámasztására, egy Philip Agee nevű, egykori CIA ügynök 2005-ös "állítását" (nem vicc, tényleg így szerepel a jelentésben) - Agee viszont még az 1960-as években szerelt le a CIA-től, erősen kérdéses tehát, hogy negyvenöt évvel (!) később vajon mennyire relevánsak az általa adott értékelések. Annál is inkább, mert Agee nem is töltött sok időt a CIA-nál: az, hogy " csaknem egy évtizeden át a Központi Hírszerző Ügynökségnél dolgozott" (2. lábjegyzet) abban a szakmában egyáltalán nem számít hosszú időnek.
(Fun fact: Agee egyébként Latin-Amerikával foglalkozott, szóval a megállapításai Európa kapcsán kevésbé relevánsak. Fun fact2: a CIA-t "leleplező", 1975-ös könyve a Mitrohin-archívum szerint szovjet és kubai együttműködéssel született...)
.
Szóval az a helyzet, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal azzal vádolja az Átlátszót, hogy egy olyan befolyásszerzési doktrína aktív közreműködője, amely doktrínának a létezését a Hivatal nem képes meggyőzően bizonyítani. (Nota bene: a doktrína a köznyelvben állami szintű, írásba foglalt, konkrét intézkedéseket tartalmazó, összefoglaló dokumentumot jelent.).
Itt fontos észrevenni az erősebb hivatkozások hiányát: ha ténylegesen létezne ilyen doktrína, akkor a SzuHi biztosan idézné, hivatkozna rá, stb. Az. hogy mégsem teszik, elég jól mutatja, hogy mennyire megalapozatlan az állításuk.
.
II/2. A SzuHi a National Endowment for Democracy-től kapott támogatás kapcsán a következő állítja az Átlátszóról: " A NED a támogatásainak másik felét évről évre több száz külföldi, a saját hálózati kötelékébe tartozó politikai nyomásgyakorló szervezet között osztja szét, amelyek az adott régióban vagy országban operatív munkát végeznek az amerikai deep state geopolitikai céljainak megfelelően. Ennek a piramisszerűen felépülő szisztémának a része a Hivatal által vizsgált Átlátszó is." (9. oldal)
.
Azaz, a SzuHi tényként kezeli, hogy az amerikai "deep state" valóban létezne. Valóban sátáninak tűnő szerveződésként írnak róla: " A deep state egy informális hibrid szerveződés a kormányzat bizonyos elemei és a magas szintű gazdasági érdekcsoportok között. E társulás rendkívül hatékony. Manipulálni tudja magát az államot, a kormányzat működését anélkül, hogy figyelembe venné a választásokon kifejeződő választópolgári akaratot, politikai vagy jogi felelősség pedig egyáltalán nem terheli. Ez a hálózat nehezen észlelhető, és nem vagy csak félig nyilvános mechanizmusokon keresztül működik, fenntartva a status quót a gazdasági és politikai elit érdekeinek védel- mében és érdekében belföldön és külföldön egyaránt "
.
A probléma ezzel is "csak" annyi, hogy a "deep state" létezésére vonatkozó állítást egyetlen, magánkiadásban megjelent, obskúrus könyv állítására alapozzák. Ennyi erővel Erich von Däniken-t, Gyurcsók Józsefet vagy bármilyen más futóbolondot is idézhetnének, az is kb ugyanennyire lenne releváns. 🙂
III/3. Az ötödik oldalon az alábbi, magvas megállapítást olvashatjuk: " Az Átlátszó az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységet folytat." Hát, fiúk, mit mondjak... salamoni bölcsesség, na. 🙂
A civil szervezetek ugyanis definíció szerint azért alakulnak és jönnek létre, hogy valamit elérjenek, megvalósítsanak a társadalomban, legyen szó egy túraegyletről, nyugdíjasklubról vagy éppen korrupciókutató szervezetről - azaz, definíció szerint bizonyos mértékig mindegyikük befolyásolja a társadalmi folyamatokat. (Mellékszál: meg tudja mondani bárki, hogy vajon mi az a "társadalmi döntéshozatali folyamat...? 🙂 ")
.
II/4. A dokumentum szóhasználata sok esetben nem semleges, hanem kifejezetten tendenciózus. Erre a legjobb példa, hogy az oknyomozó újságírást, ami egy teljesen elfogadott, széles körben használt sajtóbeli műfaj, konzekvensen idézőjelben, "oknyomozó"-ként említi, ezzel ab ovo megkérdőjelezve az ezzel foglalkozók hitelességét. Olcsó, bazári retorikai trükk - és alkalmazása egyébként a legtöbbet a SzuHi-ról árulja el.
.
Ugyanebbe a kategóriába tartozik a titkosszolgálati(nak tűnni akaró 🙂 ) nyelvezet alkalmazása: "hálózati leágazás", "befolyásolás", "fedett műveletek", "befolyásolási hálózathoz tartozó donorszervezetek", stb.
A dokumentum szerzői ezzel is érzékelhetően azt a benyomást igyekeznek erősíteni, hogy az Átlátszó valamiféle titkosszolgálati összeesküvés része lenne.
.
.
II/5: Az viszont kifejezetten szórakoztató, amikor a KiMitTud nevű, közérdekű adatigénylések benyújtására szolgáló rendszert támadja a jelentés. Egyedül annak a bizonyításával nem bajlódik, hogy vajon a törvény szerint közérdekű adatok nyilvánossága vajon miben sérti az adott ország szuverenitását. 🙂
.
Van benne viszont egy igazi gyöngyszem megfogalmazás: " Bár az anonimitás bizonyos esetekben indokolható lehet az egyes adatigénylők személyiségi jogainak védelmével, ez a működési mód lehetőséget teremt arra, hogy elfedjen egyes szervezett akciókat, így például egy kiszemelt adatgazda túlterhelésére irányuló törekvést" (20. oldal)
.
Bizony, bizony, ébernek kell lenni... még az is előfordulhat, hogy a szomszéd macska ad be anonim módon adatigénylést és ezzel igyekszik túlterhelni az adatgazdát. Jobb lenne, ha az elvetemült cirmos nem próbálkozhatna ilyesmivel. 🙂
.
.
II/6: A finanszírozásról szóló részt pénzügyi oldalról nem tudom értékelni, mert nem ez a szakmám, nem vagyok könyvelő, vagy éppen pályázati szakember. Tudományos módszertani szempontból nézve viszont információs oldalról itt is tetten érhető a manipulációs szándék. Lásd például:
.
"Tovább növelheti a külföldi támogatás arányát, hogy az olvasói adományok (magán- személyek és céges kis adományozók), valamint a forrásgyűjtő platformokon (Paypal, Benevity, Adjukössze) keresztül érkező támogatások akár külföldi forrásból is szár- mazhatnak. Ez azt jelentheti, hogy még nagyobb súllyal van jelen a külföldi dotáció." (23. oldal)
.
Itt ugye az a trükk, hogy az szöveg csak azt a lehetőséget veszi figyelembe, hogy az adománygyűjtő platformokon keresztül akár külföldi támogatások is érkezHETnek, arra viszont nem tér ki, hogy ugyanezeken a platformok ugyanennyi erővel akár belföldi adományok is jöhetnek. A feltételes mód használata pedig lehetővé teszi számukra azt is, hogy ne kelljen bajlódniuk semmiféle bizonyítással. Tulajdonképpen azt is írhatnák, hogy "ez azt is jelentheti, hogy akár orosz állami pénzek is érkezhetnek" - bár azt lehet, hogy nem tekintenék a szuverenitásra veszélyes tényezőnek 🙂
.
.
És még rengeteg ilyen jellegű észrevételt lehetne írni... de valójában nem érdemes.
.
Összességében ez egy rosszul megírt, módszertani hibáktól hemzsegő, igazolhatóan manipulatív, ugyanakkor igen gyenge minőségű anyag.
Kifejezetten szerencse, hogy Magyarország szuverenitásának valódi védelmén az államigazgatás egyéb szervei is dolgoznak, nemcsak a SzuHi láthatóan igencsak korlátozott képességű munkatársai. (Rácz András)
