A Future Traveller a felnőtt edukáció részeként a szexuális zaklatás és visszaélés rendszerszintű problémáit vizsgálja, különösen az iskolai környezetben tapasztalható hallgatatás és védekezés kritikáját. Emellett hangsúlyozza, hogy a megfelelő válaszok hiánya súlyos traumákat okoz az áldozatoknak, és a társadalmi normák megváltoztatása szükséges a bizalom helyreállításához. A példák rámutatnak arra, hogy a visszaéléseket többé ne legyen könnyű „elhallgatni” vagy áthelyezni a felelősséget, és a fiataloknak legyen bátorságuk beszélni.
Üdvözletem, ezen a szép kora nyári napon, a közelgő vakáció ígéretével. Igazán stílusos kezdés, nem de bár. Így, talán sejthető mely területet helyezem ezúttal reflektorfénybe majd. Viszont, az előző anyaghoz is illeszkedik témájában, így folytatva a felnőtt edukációs munkát is, ami a társadalmasítás része.
Egy dolgot jó ha most tisztázunk, én nem azért írok, hogy megkíméljelek benneteket a valóságtól, ezért egyre kellemetlenebb és tabunak számító témákat, eseteket elemzek előttetek, hogy lássátok miben is éltek nap mint nap, mert erre van szükségetek. Ez egy műtéti beavatkozás. A nélkül ugyanis csak folytatódik minden tovább, miközben egyre borzalmasabban érzitek magatokat a bőrötökben, és igen eljutunk oda, hogy valaki fiatalként legyen öngyilkos, vagy gyilkos, ahogy az Grazban megtörtént, mert nem talál kiutat a reménytelen helyzetéből.
A középpontban ugyanis most az elégtelen jelzőrendszer tagjairól lesz szó akkor, ha baj van és az áldozatokat hallgatásra kényszerítik az intézmény tagjai. Maga a hír következményei igazán elgondolkodtatóak és árulkodóak, hogy a rendszerrel van nagyon nagy probléma és a normával, amit képviselnek az idősebb generáció tagjai, akkor ha elbagatellizálnak szexuális zaklatást, vagy akár egy konkrét btk. szintű bűncselekményt és amikor kiderül bizonyítékokkal alátámasztva, azt elhallgattatni próbálják, hogy ne sérüljön az intézmény jó híre, az elkövetőt is felbátorítva hogy nyugodtan folytassa, hiszen ez felőle is rendben van, csak egy bók, vagy éppen egy jelzés, hogy nem mer kezdeményezni a lányoknál és mivel érettségi évében vannak, nem lesz eltávolítva sem az osztályból.
Szia! biztos sok üzenetet kapsz most, remélem ez is eljut hozzád. 2016-2020 között én is csokonais voltam. az utolsó évünkben kiderült, hogy az egyik osztálytársam titokban fotókat készített majdnem az összes lányról az osztályban, és nem az arcukról. szoknya alá befotózás pad alatt, kivágott felsős mellkasok stb. Nem egy, nem két kép volt, mindenkinek volt "saját" mappája a telefonján. Ez úgy derült ki, hogy egy lány észrevette kiránduláson zuhanyzás előtt hogy a fiú a fürdőszobában hagyta a telefonját, videó rögzítés bekapcsolva. amikor az osztály kiakadt az osztályfőnök azt mondta, hogy ez "természetes kívancsiság", "vegyük bóknak" és hogy "biztos csak nem mer közeledni". A magyartanárunk azt mondta, ha valaki a rendőrséghez fordul, kereshetünk másik tanárt, aki leérettségiztet, mert ő nem fog. Az igazgató azt mondta, hogy nem rúghatja ki a fiút, mert érettségi előtt állunk négy hónappal, és nem lenne iskola, aki befogadja. Végül kapott egy igazgatóit, bocsánatot kellett kérnie és ennyivel le is tudták.Külön pikantériája a dolognak, hogy az osztályfőnök covid alatt nem tartott nekünk online órát érettségi tárgyból, mert "mi lesz az ő személyiségi jogaival, ha valaki felveszi az órát és felteszi valahová". Tudom, sokan sajnálták, de ezek után én örültem, hogy nem volt ballagás, szerenád, stb., csak egy bizonyítványosztás.
Forrás: Mérő Vera 2.0
Ami felvetődik ilyenkor, egy laikus agyában kb. az hogy azért nem lépnek fel ellene, mert átélték ők is és napi rutin szintű, mint egy fogmosás? Vagy más oka lehet annak, ha egy magyar tanár azzal fenyegetőzik, hogy nem érettségizteti le az áldozatokat, ha azok feljelentik, a már büntethető korúvá érett elkövetőt a rendőrségen.
A mellett hogy maga az eset, súlyosan károsítja a kapcsolatot pedagógusok és fiatalok között bizalom terén. Még pluszban bántalmazza és újratraumatizálja az áldozatokat, akik sokakkal ellentétben tisztában vannak azzal, hogy ez bűncselekmény, ezért is szóltak róla a felnőtteknek hogy intézkedjenek. Ezért cserbenhagyásos gázolás szintű a dolog, mert nem tudnak kihez fordulni, ilyen morállal és normával, akik hallgatásra kényszerítenek.
Jó lehet saját egzisztenciáját féltheti az igazgató, vagy tanári erő, lényegében olyan mint egy bűnszövetkezet, ahol a tagok egymás seggét fedezik, ha tudnak valamit. Ha meg valaki tenné is a kötelességét, az túszul van ejtve vagy zsarolva, hogy lépéseket tegyen, mert mindenki "valakinek a valakije"
Mire mutat rá a fenti eset?
Egyrészt, a közösségi oldal segítségével már egyre több visszaélés lát nap világot, mutatva is hogy gondok vannak a közösségi terepeken. Az hogy a fiatalok tudtak szólni és megvédeni társukat dicséretes, és jelzi hogy változást akarnak. Az is ha privát levélben megosztják mik fordulnak elő, amikről a társadalom nem tud, ha meg tud, akkor kussol. Viszont ez a jelenség is ismerős, ha más nem a Spotlight című filmből, hogy felelősségre vonás nincs, csak áthelyezés, a szóban forgó esetben, közös megegyezéssel elbocsátás, mert Debrecenben ez így szokás, főleg hogy nem véletlenül került az intéző vezetői pozícióba.
Ugye azért érezzük, hogy sok esetben tényleg a rendszer tart túszul és kussban, hogy cselekedjen valaki, mert hogy a "jóhír" az mindenek fölött áll egyenlőre és nem kívánatos a botrány. De a társadalmasítás megköveteli a felülvizsgálatot is, főleg ha egyre többen követelik az átalakításokat, vagy éppen ha egyre félelmetesebb mentális problémák jelentkeznek, amivel maguknak és másoknak is ártanak. Ugyanis segély kiáltás minden egyes tragédia, egy reakció, amit feldolgozni nem tudnak, nem segítenek mert magukra maradnak. Nem mentem fel az ámokfutókat, de azzal nem juttok előbbre, ha félrenéztek. Ha beáldoztok másokat, hogy megmaradjon a tökéletesség látszata, miközben rohad belülről minden és ezt tanúsítják az elszenvedőik.
Példát kéne mutatnia a felnőtteknek, egy jó mintát, a régi helyett, ami a megalkuvásé volt, a hallgatásé és esélyesen a túlélésé a társadalmi és történelmi traumákból és tragédiákból. Csak ez lehet az útja a változásnak, amire itt az idő. Ne legyen a hallgatás a bántalmazás eszköze és erre a felnőtteknek kell rájönnie és helyre raknia és nem zsarolási eszközként felhasználnia a fiatalok és gyerekek ellen, rendszer szinten.
Van azonban egy másik vetülete az egész jelenségnek, amivel azt gondolják a tagok "ha én kibírtam, neked is menni fog" mégpedig a késői félreértelmezett revans mintája, amikor egy ártatlanon ismétlődik meg saját korábbi bántalmazásuk, amiket megéltek és így elfogadtatja azt, ami vele történt, ebből alakítva ki a szokás alapját. Ezzel elodázza hogy a valódi társadalmi norma változás bekövetkezzen. Ugyanis, rengeteg trauma lappangó és fel nem dolgozott, éppen ezáltal rengeteg a "tudattalan beteg", ami csak úgy tűnik fel, ha egy ilyen egyértelmű bűntényre, olyan reakciókat ad, amivel másokat veszélyeztet, és szomorúan kell tudatnom, hogy az oktatási-iskolai rendszer tele van ilyen egyedekkel.
Mi a megoldás?
Ismét egy sebészeti hasonlattal élnék miután felvágtunk valamit, azt előbb mint sem utóbb össze is kell tudnunk varrni, de együtt, miután az elmaradt feltárás megtörténik, hogy megértse miért kell változtatni a gondolkodásán, hogy lássa, ami történt az nem bók, upskirtinget művelni sorozatosan, fotókat tárolni az osztálytársak testrészeiről mappákban. Video felvételt készíteni titokban a lányzuhanyzóban. Régen sem volt az, ha engedély nélkül rátörtek a lányokra osztálykiránduláson a zuhanyzóban, és ez saját tapasztalat is, amivel szembenéztem és annak kiható következményeivel, mivel az még le sem lett jelentve, mert annyira sokkolt.
Világos, hogy őket sem védte meg senki, de ez felnőttként nem ok arra hogy te ne legyél képes azt megvédeni, aki hozzád fordult mert ez a te kötelességed és felelősséged. Bármennyire is brutális, mégis reményteli az ahogyan a diákok lereagálták a helyzetet mert tudták hogy az nem helyes és elfogadható. És már csak ezért is jó hogy az információk terjedése, események, jelenségek, amik már köztudottak is segítenek abban, hogy merjenek szólni, ha baj van, mert ők az elsők között vannak, akik már radikálisan formálhatják át a társadalmi normarendszert. (Future Traveller/Nagy Zsófia)
