Mi Belarusz szerepe az ukrajnai háborúban?

Az orosz erők rendkívül gyorsan kerültek az ukrán főváros alá. Ez annak volt köszönhető, hogy Minszk engedélyezte Moszkvának, hogy csapatai Belarusz területéről induljanak el Kijev ellen. Mint ismeretes, a villámháború nem sikerült, az ország vezetője, Lukasenka, pedig rendkívül nehéz helyzetben találta magát. Egyik részről „szövetségese” nem tudta véghezvinni Ukrajnával kapcsolatos tervét, másik részről a háborúban vállalt szerepe miatt a globális Nyugat további szankciókkal sújtotta. Kérdés természetesen, hogy jelenleg milyen szerepet vállal Lukasenka a háborúban? Cikkünkben megpróbálunk rávilágítani Belarusz helyzetére.

Először is érdemes kitérni arra, hogy Minszk hogyan került az orosz érdekszférába, ugyanis Lukasenka nem feltétlenül volt mindig az oroszok árnyékában. 2020-ig az elnök egyfajta hintapolitikával próbált kimaradni az Európai Unió és Oroszország közötti konfliktusokból. Ez pedig az unióval ápolt viszonyban is pozitívan érvényesült, hiszen a 2021-es szankciókat megelőzően az Európai Unió nemzetállamai és Belarusz között jelentős kereskedelem folyt.

A szankciók ellenére a kereskedelem továbbra is folyik az Unió és Belarusz között.

2019-ben 10,8 milliárd euró értékben kereskedtek egymással a felek, ez 2023-ban 9,5 milliárd euróra csökkent (a háború második évében!). Ami azonban fontos, hogy a belarusz termelők számára korlátozottak az európai piacok, aminek köszönhetően a 2019-es adathoz képest 2023-ra az Európai Unióba szánt export 66%-kal csökkent.

Belarusz értelemszerűen nem csak az elveszett exportpiacai miatt fordult Moszkva felé. A 2020-as elcsalt választások és a tüntetők elleni, rendkívül kemény fellépés miatt is szankciókkal sújtották Lukashenkát az unió vezetői. Sőt, a balti, illetve lengyel vezetők támogatásukról biztosították a „demokratikus ellenzéket”. A helyzetet egyből kihasználták az oroszok. A korábban hintapolitikát alkalmazó Lukasenka szorult helyzetében kénytelen volt elfogadni Moszkva „támogatását”.

Mondhatni Lukasenka mohósága (választási csalás) és az Európai Unió naivsága (demokrácia export) eredményezte Belarusz hintapolitikájának a végét. Minszk innentől kezdődően az orosz külpolitika egyik „végrehajtójának” számított.

2022-re Belarusz teljesen bezuhant az orosz befolyás alá. Ezt az ukrajnai háború kezdete is jól demonstrálta, hiszen Minszk „jóváhagyása” nélkül nem tudtak volna egy napon belül Kijev alá kerülnie az orosz alakulatok. Ezzel a lépéssel a nemzetközi jog szerint Minszk is hadviselő féllé vált. Azonban a gyakorlat ennek ellentmond, mivel belarusz csapatok nem igazán vettek részt az ukrajnai harcokban.

Lukasenka számára ez kulcskérdés, ugyanis a háborúba való „de facto” belépéssel teljesen azonosulna az orosz külpolitikával. Értelemszerűen Minszk ezt a lehetőséget addig próbálja kerülni, amíg lehetősége van rá. Az orosz 2022-es „villámháború” sikertelenségével az Oroszországhoz „közel álló” államok, mint Belarusz, vagy éppen Kazahsztán, fellélegeztek. Egy orosz gyors győzelem még jobban felerősítette volna a posztszovjet régió Moszkvához való visszatérését. Ez pedig alapjaiban rontott volna az így sem teljesen „szuverén” államok helyzetén.

Tehát a jelenlegi belarusz vezetésnek nem érdeke egy mindent elsöprő orosz győzelem kivívása Ukrajnában. Ennek ellenére Putyin vereségében sem érdekelt Lukasenka, ugyanis ő volt az, aki 2020-ban segített neki talpra állni a politikai válságból.

Belarusz nem szándékozik részt venni a harcokban, ennek ellenére segít az oroszoknak abban, hogy folytassák a háborút. Nemcsak katonai felszerelésekkel, hanem kiképzéssel is. Az oroszok taktikai szinten jelentősen lemorzsolták altiszt állományukat, amelyet láthatóan a Belaruszban zajló kiképzésekkel próbálnak pótolni. Ráadásul Lukasenka országa nemcsak katonai eszközökkel támogatja Putyint, hanem országának geopolitikai súlyával, elhelyezkedésével is.

A villámháború sikertelensége után az oroszok átszervezték erőiket a Donbasz régióba. Ennek ellenére a Belaruszban jelen lévő orosz csapatok folyamatos fenyegetést jelentenek Kijev számára. Az ukrán vezetésnek emiatt erőforrások átcsoportosításával is számolnia kell. Habár jelenleg mobilizáció nélkül nem reális egy újabb Kijev elleni szárazföldi művelet, az biztos, hogy az ukránok szeme előtt folyamatosan jelen van a fővárost fenyegető orosz veszély. Azonban 2024-re már módosultak a „szabályok”, ugyanis az ukránok oroszországi célpontok ellenében is használhatják a Nyugatról megkapott fegyvereket. Ez a fejlemény pedig fontos Minszk számára is, hiszen ha Moszkva újabb Kijev elleni műveletre készülne a jövőben, akkor akár belarusz területek ellen is használhatnák a nyugati fegyvereket az ukránok. Ez pedig egyértelmű eszkalációt eredményezne.

Nagyon nehéz helyzetbe került tehát a minszki vezetés. Hiába sikertelen az oroszok ukrajnai művelete, Lukasenka jövője az oroszok támogatása nélkül elképzelhetetlen, a 2020-as események éppen erre mutattak rá. Minszk esetenként még rá is erősít a „függésre”, ugyanis a NATO-tag lengyelekkel való folyamatos kardcsörték miatt még több orosz alakulat jelent meg az ország területén. Ráadásul Lukasenka még be is invitálta országába az oroszok nukleáris arzenáljának egy szeletét.

⚡️ President #Putin:

❗️ We reserve the right to use nuclear weapons in the event of aggression against Russia and Belarus as a member of the Union State. All these issues have been agreed upon with the Belarusian side and the President of Belarus.https://t.co/7W1sUenFB7 pic.twitter.com/V7LRa65dpM

— MFA Russia 🇷🇺 (@mfa_russia) September 26, 2024

Igaz, katonailag nincs sok értelme a telepítésnek, hiszen az oroszok így is, úgy is képesek elérni bármely NATO tagállamot Európában. Azonban politikai üzenete van a lépésnek: Belarusz továbbra is orosz érdekszféra marad. (Danube Institute)