Fekete-Győr András erős kritikával illeti Orbán Ráhelt és környezetét, kiemelve, hogy a közvélemény szerint átlátszó hazugságokkal próbálnak manipulálni, miközben a magyar társadalom valós problémáira érzéketlenek maradnak.
"Ráhel, lehet, hogy ez most meglepetésként fog érni, de hadd áruljak el egy titkot: mindenki tudja, hogy hazudtok.
Azt már megszoktuk, hogy levegőnek nézitek a magyarokat. Mégis megdöbbentő, amikor újra és újra a legátlátszóbb hazugságokkal próbáljátok etetni a népet. Kinek megy a színjáték? Szerintetek bárki elhiszi ezt a mesét a hirtelen jött tanulási vágyról…? Hogy majd visszatértek, és a „kint szerzett tudást a haza szolgálatába állítjátok”? Ne nevettessetek már.
Mit gondoltok ti rólunk?
Abban reménykedtek, hogy nem vesszük észre: valamiért mindig éppen akkor tör rátok a kalandvágy, amikor a választások előtt kezd rosszul állni a szénátok?
Hogy nem látjuk mindannyian, ahogy a férjeddel karöltve, magyar Houdiniként már most a menekülőutat keresitek a magyar igazságszolgáltatás és az Európai Ügyészség elől arra az időre, amikor a jogállamiság végre helyreáll Magyarországon?
Miben bíztok, Ráhel? Ha egy óceán választ el bennünket, akkor majd egy varázsütésre elfelejtünk mindent? Az éveken át az arcunkba tolt, pofátlan rongyrázást? Hogy amíg az ország megélhetési válsággal küzd, addig ti Dubajban és Ibizán süttetitek a hasatokat, a Four Seasonsbe jártok reggelizni és minden nap új luxuscuccokban pózoltok az Instagramon?
Mondd, Ráhel: eleve miféle tudást akarnátok ti hazahozni a tengerentúlról? Hogyan lehet még hatékonyabban, még gátlástalanabbul kifosztani egy országot? Ne fáradjatok, ehhez nincs szükség amerikai diplomára. Ebben ti legalább az Elios-ügy óta világbajnokok vagytok.
Végső soron ennyibe nézitek ti a magyarokat, nem igaz? Nekünk, a „pórnépnek”, marad a „keleti nyitás”, a putyini barátság és a napi robot. Nektek, a kiválasztottaknak, pedig alanyi jogon jár a „hanyatló Nyugat” minden szabadsága, jóléte és biztonsága.
Ráhel, a magyaroknak szovjet nosztalgia, nektek viszont nyugati jólét jár, ennyibe nézitek ti a magyarokat, nem igaz? Talán mégsem ismertek minket annyira, mint gondoljátok. A magyar ember türelmes, sok mindent eltűr, de nem felejt. Hadd idézzem Petőfit, hogy tudd, mire számíthattok:"
Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hírét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; úgy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
