„Túl sokat hazudunk a fogyasztóknak” – interjú Balogh Zoltánnal

Balogh Zoltánt legalább annyian ismerik, mint az általa vezetett Somlói Apátsági Pince borait. Gyakran szólal meg ugyanis, ráadásul markáns álláspontot képvisel szinte minden magyar boros ügyben. Régi tervünk volt, hogy felkérjük, a Vince Magazin olvasóival is ossza meg gondolatait. 2024 nyarának végén jött össze a nagy találkozás, és ahogy reméltük, valóban tanulságos interjú kerekedett a beszélgetésből.

VINCE: BALOGH ZOLTÁN VAGYOK, A SOMLÓI APÁTSÁGI PINCE GAZDÁJA – ÍGY MUTATKOZOL BE A PINCÉSZET HONLAPJÁN. A TÖBBI PINCÉSZETNEK BORÁSZAI, BIRTOKIGAZGATÓI, TULAJDONOSAI VANNAK. TALÁN TE VAGY AZ EGYETLEN A MAGYAR BORÁGAZATBAN, AKI EZT A TITULUST HASZNÁLJA. MIÉRT?

BALOGH ZOLTÁN: Nem szeretem a borász megjelölést. Magyarországon túlzásba visszük a személyi kultuszt. Szabó Edit borújságírót régóta kapacitálom, az ötven női borász után írjon egy könyvet ötven magyar borász feleségéről is. Megkérdezném őket, mit élnek át a borász férjük árnyékában. Amikor a borász a saját házukban tart kóstolókat, utána vajon ki mosogat el? Kinek kell elviselnie a sok részeg vendéget? Szerintem legalább ötven százalék a részük a sikerben, de mi kitolunk a frontra egyetlen embert, és őt ajnározzuk. Engem ezért zavart a „Magyar bor – személyesen” szlogen is. Nem tartom hitelesnek. Én értem, hogy a sztori nagyon fontos, de ez veszélyes. Aki nem olyan személyiség, azt nem tesszük a kirakatba? Ha az egyik pincészet arcát elüti a villamos, akkor tönkremegy a cég?

VINCE: A FILM VÉGÉN, A FŐCÍMZENÉNÉL ELŐSZÖR A SZÍNÉSZEKET ÍRJÁK KI, MAJD A VÉGÉN, AMIKOR MÁR SENKI SEM MARADT A MOZIBAN, KISBETŰVEL FELSOROLJÁK A BÜFÉST MEG A SOFŐRT…

BALOGH ZOLTÁN: Magyarországon, ha elmész egy borkóstolóra, elvárod, hogy a borász legyen ott. A Napa-völgyben mindenhol hoszteszek kóstoltatnak. Tudják a borok nevét, és ennyi. Ha belekérdezel, akkor hívják a sommelier-t. Ha olyat kérdezel, amire ő sem tud válaszolni, akkor esetleg felhívják a borászt. Mi sajnos rászoktattuk a magyar fogyasztókat, ha az utcáról esnek be, akkor is a főborász vagy a tulajdonos szolgálja ki őket.

VINCE: BÁR TE VALÓBAN SOKSZOR BESZÉLSZ MUNKATÁRSAIDRÓL, TULAJDONOSTÁRSADRÓL, KÍVÜLRŐL NÉZVE MÉGIS EGYÉRTELMŰEN TE VAGY A SOMLÓI APÁTSÁGI PINCE ARCA. MONDHATOD, HOGY MI, ÚJSÁGÍRÓK TÉGED HÍVUNK CSAK INTERJÚZNI, DE A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN AKKOR IS LÁTHATÓAN CSAK TE NYILVÁNULSZ MEG. MENNYIBEN MŰKÖDTÖK MÉGIS MÁSKÉNT?

BALOGH ZOLTÁN: A Somlói Apátsági Pince úgy van kitalálva, hogy ha holnap valami bajom esik, az élet akkor sem állna meg. Alapvetően helyettesíthető vagyok.

VINCE: EZ A MAGYAR BORÁSZOKHOZ KÉPEST SOK, RÁADÁSUL ELÉGGÉ KÜLÖNUTAS MEGSZÓLALÁS EGYÉBKÉNT HONNAN ERED? FESZÜLTSÉGLEVEZETÉS A RÉSZEDRŐL, VAGY JOBBÍTÓ SZÁNDÉK HÚZÓDIK MÖGÖTTE?

BALOGH ZOLTÁN: Az online jelenlétem, a rengeteg hozzászólásom a boros fórumokon része a piaci aktivitásunknak. Mindig ott szerepel a nevem mellett bizonyos blogoknál a juhfark.hu oldalunk címe, így sokan átjönnek oda megnézni, ki az az ember, aki folyamatosan osztja az észt. Azóta is minden új borászatnak javaslom, bár megváltozott az online tér, használják ki ezt a lehetőséget.

VINCE: ENNYI?

BALOGH ZOLTÁN: Jó, motoszkál bennem az egészségesnél egy árnyalatnyival magasabb közléskényszer, ráadásul úgy érzem, vannak dolgok, amelyeken lehet javítani azzal, hogy kimondjuk. A Biblia sem azt mondja, hogy Isten leült, és gyurmázott egy világot, hanem hogy: „És monda Isten: Legyen világosság”. A közösségi média egy nagy és viszonylag demokratikus nyilvánosság, ott könnyű kimondani dolgokat. Ha ócska a bor, akkor azt, ha valaki sumákol a pincekönyvvel, akkor meg azt. A nagyobb baj az, hogy a borsajtótól nem nagyon látok ilyet.

VINCE: SOSEM FENYEGETTEK MÉG MEG, VAGY NEM KÜLDTEK RÁD EXTRA ELLENŐRZÉST?

BALOGH ZOLTÁN: Én nem hiszek abban, hogy a hatóságokat ilyenekre használnák. Különben meg erről egy vicc jut eszembe. Ül a repülőn a róka és a varjú, és folyamatosan cseszegetik a mellettük ülő medvét. A medve egyszer csak megunja, és kidobja őket a repülőből. Miközben zuhannak, a varjú megkérdezi a rókát: te tudsz repülni? Mikor a róka nemmel felel, a varjú megkérdezi: akkor minek cseszteted a medvét? Én nyugodtan szólok be, mert tudom, hogy nálunk minden rendben van.

VINCE: ÉS MI A HELYZET A MÁSIK VÉGÉVEL? VOLT, HOGY A GONDOLATOD, ÖTLETED ELINDÍTOTT VALAMIT?

BALOGH ZOLTÁN: Két évig voltam a Somlói borvidék küldöttje a Hegyközségek Nemzeti Tanácsában, szerintem most is lehetnék választmányi tag a somlói hegyközségben. Így talán kijelenthető, a verbális aktivitásom nem örvend közutálatnak, sőt! 2018-ban még arra is felkértek, hogy segítsek megírni az új somlói termékleírást.

VINCE: EL IS FOGADTÁK?

BALOGH ZOLTÁN: Nem. A termékleírás egy erősen kompromisszumos dokumentum. A magyarok valahogy túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a papíroknak, miközben valódi jelentősége egy termékleírásnak zéró, az átlagfogyasztó nem foglalkozik vele.

VINCE: A FOGYASZTÓ SZEMÉBEN ANNAK VAN JELENTŐSÉGE, SZEREPEL-E A CÍMKÉN A SOMLÓ VAGY A TOKAJI FELIRAT. EHHEZ VISZONT BE KELL TARTANI A TERMÉKLÍRÁST A BORÁSZNAK.

BALOGH ZOLTÁN: Valóban, szívem szerint én azt mondanám, hogy az országút és a hegy körüli legalsó út közötti lapos területről ne lehessen somlói bort készíteni, de igazából én liberális vagyok. Mindenki azt adjon el somlói név alatt, amit tud.

VINCE: TEHÁT MÉG MEGENGEDŐBB IS LENNÉL?

BALOGH ZOLTÁN: Igen, és valószínűleg éppen ezért nem ment át a termékleírástervem. Volt, aki ki akarta golyózni a traminit a prémiumkategóriából, szerintem viszont alapfajta nálunk. Mindenki be akart tenni valami kis szigorítást, de ez nem a személyemnek szólt. Én azt gondolom, békén kell hagyni a termelőket. Nem tiltanám Somlón a vörösborkészítést sem.

VINCE: MILYEN SZŐLŐFAJTÁKKAL BŐVÍTENÉL?

BALOGH ZOLTÁN: Szerintem az összes ősi magyar fajtát alapból engedélyezni kéne minden magyar borvidéken. De ha valaki Irsait akarna Somlón, tőlem azt is megtehetné.

VINCE: IRSAIVAL KÖZVETÍTENI A SOMLÓI VULKANIKUSSÁGOT, EZ NEM FÁBÓL VASKARIKA?

BALOGH ZOLTÁN: Ráspinak Sopronban volt régebben nagy Irsai Olivér bora. Tudta közvetíteni az ottani csillámpalát? Persze. Nyilván megvannak a fajta korlátai, de figyelemmel, hozzáértéssel fantasztikus somlói bort lehetne készíteni belőle. Miért gondoljuk, hogy a Somlói borvidéknek ettől rosszabb lenne? Általában sem hiszem, hogy a magyar borágazat legnagyobb gondja az, hogy túl sok fajta engedélyezett. Soroljak még másik harminc bajt?

VINCE: KÉRLEK!

BALOGH ZOLTÁN: Azt hiszem, a magyar bornak alapvető problémája, és ez minden további baj origója, hogy nincs megfelelő vízió. Legelőször ki kellene találni, hogy mi a magyar bor, arra stratégiát felépíteni, és azt végrehajtási programokra lebontani. Ez nem különbözik sokban az eredeti szakmámtól, a szoftverfejlesztéstől, vagy attól, hogyan hódítasz meg Nagy Sándorként egy kontinenst.

VINCE: MI LENNE A MEGFELELŐ VÍZIÓ SZERINTED?

BALOGH ZOLTÁN: A magyar bornak az egyediségről, a különlegességről kellene szólnia. Arról, hogy mi merünk eltérően gondolkodni, mint a világ fősodra. Nálunk vannak különleges fajták, termőhelyek.

VINCE: NEKEM ERRŐL A BRIAN ÉLETE FILM JELENETE JUT ESZEMBE, AMIKOR A TÖMEG KÓRUSBAN KIÁLTJA: MI MIND EGYÉNISÉGEK VAGYUNK.

BALOGH ZOLTÁN: Chile és Új-Zéland nem egyedi akar lenni, hanem hatékony. De kétségtelenül mások is ütik ezt a vasat, ám ez nem baj. A baj az, hogy a stratégia alapján nem úgy tűnik, hogy ez lenne a mi víziónk. A telepítési pályázatokból rossz termőhelyen silány fajtákat ültetünk, hogy lédig bort készítsünk. Somlón egyetlen pincészet milliárdokat kap fejlesztésre. Ennek a pénznek a töredékéből az állam akár a húsz legjobb somlói borászat piacra jutását is támogathatta volna. Például németországi bemutatókat, kaliforniai kóstolókat, weboldal lefordítását idegen nyelvre, normális számítógép beszerzését. Sokkal jobban megtérülne. Sajnos nem csak a bornál látni ilyet: EU-s pénzekből letérköveztük az országot.

VINCE: ARRÓL NEM MAGYARORSZÁG TEHET, HOGY AZ EURÓPAI UNIÓ EZT LEHETŐVÉ TETTE.

BALOGH ZOLTÁN: Azért az már rajtunk is múlt, hogy szinte csak presztízsberuházások születtek. Pincepaloták épültek, luxusterepjárókat vettek belőle a gazdák. Miért nem azt nézték a támogatások odaítélésekor, hogy mi a cél? Legyen az a cél, hogy növeljük a magyar borok exportliterárát. Hogy ne lédigben Szlovákiába szállítsuk az olcsó, jellegtelen Bianca borokat. A magyar borok átlagos exportára ma 300 forint körül mozog. Mondjuk azt, hogy öt év alatt megháromszorozzuk, tíz év alatt megötszörözzük, és erre adjunk pénzt. Alapvetően más stratégia kell, önmagában azzal pedig aligha jutunk messzire, hogy Rókusfalvy Pált kinevezték nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztosnak. Ő remek marketingszakember, és biztos vagyok benne, hogy a maximumot hozza ki a projektből, de egyszerűen nagyon szűk a mozgástere.

VINCE: TI SZOKTATOK PÁLYÁZNI?

BALOGH ZOLTÁN: A húsz év alatt egyetlenegyszer kértünk és kaptunk telepítési támogatást.

VINCE: A SZOFTVERFEJLESZTÉST FOLYTATOD MÉG A BORÁSZAT MELLETT, VAGY A BORÁSZATBÓL ÉLSZ?

BALOGH ZOLTÁN: Gyűlölöm ezt a kérdést.

VINCE: AZÉRT KÉRDEZEM, MERT AZ ELMONDOTTAK ALAPJÁN TE TÉNYLEG NAGYON RACIONÁLISAN VEZETHETED A PINCÉSZETET, ÉS MINT MONDOD, GYAKORLATILAG TÁMOGATÁSRA SEM PÁLYÁZTOK. MÁRPEDIG HA ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT SE TART EL TITEKET A HÁROM ÉS FÉL HEKTÁROS BIRTOK, AZ EGY KÓRKÉP A MAGYAR BORÁGAZATRÓL.

BALOGH ZOLTÁN: Nem ebből élek. Feleségem fogász, én dolgozom az eredeti szakmámban, és az öcsémnek is van saját pénzkereső foglalkozása. Ezt amúgy a Bocktól is meg szoktad kérdezni?

VINCE: MEGKÉRDEZNÉM, NEM OKOZNA GONDOT, DE NAGYJÁBÓL AZT MONDANÁ EL, AMI AMÚGY IS LÁTSZIK. A BORKÉSZÍTÉS MELLETT BEVÉTELÜK SZÁRMAZIK AZ ÉTTEREMBŐL, A PANZIÓBÓL, A RENDEZVÉNYTEREMBŐL, ÉS A HONLAPJUK TANÚSÁGA SZERINT PÁLYÁZATI PÉNZEKET IS KAPNAK.

BALOGH ZOLTÁN: De akkor mondjuk ki, hogy ő sem a borászkodásból él. A rendezvény és a pályázat nem borászat.

VINCE: A FELVETÉSEM ANNÁL INKÁBB ÉRVÉNYES: MIÉRT KELL HÚSZ MÁSIK DOLGOT CSINÁLNOTOK A BORÁSZAT MELLETT, HOGY BOLDOGULJATOK?

BALOGH ZOLTÁN: Meg tudnánk élni belőle, egyszerűen a mi döntésünk, hogy nem ezt az utat járjuk. De mielőtt megkérdeznéd, ettől még nem vagyunk hobbiborászat. Ilyen alapon a pályázatból vagy befektetői pénzből élő, tehát nem önellátó pincék is azok. Szinte alig van ma olyan magyar borászat, amelyik biztosítja a tulajdonos vagy a család megélhetését. Nyilván nem egészséges a rendszer. De nem lehet azt mondani, hogy azért, mert hibás az agrárpolitika, mert változnak a fogyasztói szokások, mert emelkednek az energiaárak. Mindegyik igaz egy kicsit, de önmagában egyik sem döntő tényező.

VINCE: SOKAT KOMMENTELSZ AZ ONLINE TÉRBEN, VISZONT NAGYON RITKÁN LÁTNI TÉGED ÉS ÁLTALÁBAN A SOMLÓI APÁTSÁGI PINCÉT KÓSTOLÓKON. MI ENNEK AZ OKA?

BALOGH ZOLTÁN: Miért szerveznek olyan boros rendezvényeket, ahol a látogatók nem tudnak egy palack bort venni? Azért, hogy egymás vállát veregethessék a borászok? Amikor bort kóstoltatunk, felizgatjuk a fogyasztót. Minek tesszük, ha utána nem tudják megvásárolni a terméket? A hordóminta kóstoltatásának ugyanezért nincs értelme. Sokan kérdezik, nekem mi a bajom a magyar borvilággal. Ez a szemforgató álszentség biztosan. Úgy teszünk, mintha nem arról szólna a tevékenységünk, hogy valaki vegye meg és igya meg a borunkat. Mintha a borászkodást szerelemből csinálnánk, holott ez egy agrárvállalkozás.

VINCE: NEM VOLT MÉG OLYAN, HOGY VALAKI EGY KÓSTOLÓN BELESZERETETT A BORAITOKBA, ÉS KÉSŐBB KOPOGTATOTT NÁLAD?

BALOGH ZOLTÁN: Mindenkitől, aki nálam kopogtat, meg szoktam kérdezni, hogyan talált rám. Borkóstoló, borfesztivál még soha nem hangzott el. Ezekre a rendezvényekre az emberek nem azért járnak, hogy feltöltsék a készletüket, vagy felfedezzenek kincseket. Egyszerűen jól akarják érezni magukat. Nyugat-Európában egyébként ez is máshogy megy.

VINCE: OTT VANNAK A BORAITOK SAN FRANCISCÓBAN, A VILÁG EGYIK LEGMENŐBB BORPIACÁN. AZ OTTANI KERESKEDŐTÖK NYILVÁN NEM ÚGY TALÁLT RÁTOK, HOGY LÁTOTT TÉGED A MAGYAR ONLINE FÓRUMOKON.

BALOGH ZOLTÁN: Pedig tulajdonképpen igen. A legelső, aki ránk talált, Kovács Anti sommelier volt, aki akkor még a Zwacknál dolgozott. Valószínűleg hozzá is az internetes fórumokon keresztül jutott el a hírem. Lejött hozzánk, kóstolt, majd javasolta, hogy vegyenek fel minket a kínálatába. Onnantól fogva kézről kézre jártunk. A végén pedig eljutottunk oda, hogy lett egy amerikai partnerünk, és Burgundia, Napa, Chile, Ausztrália, Olaszország, Spanyolország sztárborászataival versenyezhetünk. Persze mindenekfelett álló alapvetés, hogy jó bort kell csinálni, olyan árat kell ajánlani, ami tetszik a piacnak, és utána rendesen együtt kell működni.

VINCE: JÓL ÉRZEM, HOGY EZ A TENGERENTÚLI SIKER NAGY BÜSZKESÉG A PÁLYAFUTÁSODBAN?

BALOGH ZOLTÁN: Igen. És többek között ezért sem érdekelnek a kóstolók. Irreleváns, hogy mit ír egy odakeveredő blogger vagy újságíró a juhfarkunkról, ameddig a kaliforniai kereskedő az utolsó palackot is elviszi jó áron.

VINCE: MIRE VAGY MÉG BÜSZKE?

BALOGH ZOLTÁN: 2010-ben Londonban egy osztrák–magyar borszemináriumon harminc Master of Wine okosította ki magát a magyar borokból, és a tíz bemutatott tétel közé a mi olaszrizlingünket is beválasztották…

VINCE: ÁLLJUNK MEG EGY PILLANATRA! 2024 JÚLIUSÁBAN JANCIS ROBINSON MASTER OF WINE CSAPATA KÓSTOLT ÉS ÉRTÉKELT MAGYAR, TÖBBEK KÖZÖTT SOMLÓI BOROKAT. ERRE TE A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN ÚGY REAGÁLTÁL: „SÚLYA CSAK AZOKNAK A VÉLEMÉNYEKNEK VAN, AMELYEK BORVÁSÁRLÓKTÓL ÉS BORIVÓKTÓL SZÁRMAZNAK.”

BALOGH ZOLTÁN: A Master of Wine-okat nagyra becsülöm, a körberajongásukat viszont nem értem. Ez sima önbecsapás. Elképesztő a tudásuk, ennek a piaci értéke viszont legtöbbször zéró. Ha egy Master of Wine elszerződik egy áruházlánchoz, és fizetésért cserébe összerakja a borportfóliójukat, az hasznos. Attól viszont mi egy decivel több bort nem fogunk eladni, mert Jancis Robinson 93 pontosra értékelte a furmintunkat. Tudom, mert megtapasztaltuk. Sokkal többet ér egy Somlóért rajongó átlagos sommelier egy étteremben.

VINCE: 2022-BEN TE KAPTAD A SOMLÓÉRT – TORNAI ENDREEMLÉKDÍJAT. AZ BÜSZKESÉG VOLT SZÁMODRA?

BALOGH ZOLTÁN: Minden díj büszkeség. Nagyon örültem.

VINCE: MEGLEPETT, HOGY MEGKAPTAD?

BALOGH ZOLTÁN: Gondolom, a kérdés arra vonatkozik, hogy én, aki sosem rejtem véka alá a véleményem, hogyan kaphattam meg. Nos, úgy tűnik, mégse vagyok annyira outsider. Somlón egyébként mindenki kicsit elüt az átlagtól. Van, aki énekel a borainak, más habzóbort készít. Kétségtelenül van Magyarországon egy hagyománya a kirekesztősdinek, és ebben a borászok sem jelentenek kivételt. Ha valaki nem onnan jön, ahonnan én, az nem igazi borász. Te ingatlanbefektetésből hoztad a pénzt? Nem vagy borász. Te apukádtól örököltél tíz hektár szőlőt? Te sem vagy az igazi. Az vörösbort készít, az organikus, az nem organikus, az jobbos, és még lehetne a sort folytatni.

VINCE: VELED SZEMBEN MI SZOKOTT LENNI A LEGGYAKORIBB KIFOGÁS?

BALOGH ZOLTÁN: Sokat pofázok.

VINCE: EZ EGYÁLTALÁN NEM IS A BORAIDRÓL SZÓL.

BALOGH ZOLTÁN: Az igazi magyar borász a pinceajtóban, lopóval a vállán várja a vendégeket. Aki meg sokat pofázik, az biztos nem dolgozik. És ugyebár én nem is ebből élek. Na, de ettől rosszabb a borom? Létezik egy sztereotípia a magyar bortermelőkkel kapcsolatban, bár nem tudom, van-e olyan egyáltalán, aki megfelel ennek. Szerintem kamu. Ez is az egyik oka, hogy válságban van a magyar bor. Túl sokat hazudunk a fogyasztónak. Elhitettük velük például, hogy a magyar borász az, aki reggel felkel, kimegy, megkapargatja a szőlőt, utána lemegy a pincébe, a lopójával fejt egy kicsikét…

VINCE: HA HAZUGSÁG IS, VAN ENNEK SZERINTED MÉRHETŐ KÁRA?

BALOGH ZOLTÁN: A fogyasztó látja, hogy nem ez történik, és azt gondolja magában: hátha akkor a bor is kamu. Eleve van egy általános bizalmatlanság az agrártermékekkel szemben, és ezek a kollektív hazugságok nem segítenek. Kezdve azzal, hogy sokan és sokáig úgy pozicionálták a bort, mintha az valami életelixír lenne. Nem az. Vannak káros hatásai az alkoholnak, és erre a Covid beütése után egyre egészségtudatosabbá váló fogyasztók hamar rájöttek. Mindig is azt kellett volna kommunikálnunk, hogy a bor nem más, mint egy társasági katalizátor. Vagy ami még őszintébb, egy nyugtató hatású stresszoldó. Több ezer évig azért ezt ittuk, mert nem volt Xanax.

VINCE: A PINCEVAKSÁG EGY LÉTEZŐ JELENSÉG: AZ EMBER HAJLAMOS JOBBRA ÉRTÉKELNI EGY BORT, ÉS TÖBBET VÁSÁROLNI BELŐLE, HA A BORÁSZ A SAJÁT PINCÉJÉBEN KÓSTOLTAT.

BALOGH ZOLTÁN: Nagyon sok borász nem is abban a pincében kóstoltat, ahol a bor készül, hanem fenntart egy másik csillivillit a kóstoltatásra. Nem véletlenül. Mi szép egy sötét, fekete, molyos, pókhálós pincében, ahol éppen törlik a földről a kiömlött bort? A borászat nem látványpékség. Úgy csinálunk, mintha ez nem egy mezőgazdasági termék lenne. Indokolatlanul rózsaszín, virágos, szűzies, parasztromantikus képet festünk a fogyasztóknak. Szerintem ez is rombolja a hitelességet.

VINCE: VAN MAGYAR PÉLDAKÉP BORÁSZOD, BORÁSZATOD?

BALOGH ZOLTÁN: Több is. Nekem Légli Géza és az ő Kislaki Bormanufaktúrája egyértelmű idol, talán a legnagyobb a magyarok közül. A két kezével épített fel mindent, ráadásul sokszor szembeszélben. Szentesi József is örök példakép, történelemkönyvbe való, amit a magyar borért tett. Értékteremtésnek tartom Alkonyi László munkásságát is, az általa elindított Borbarátok újságot és a példamutató munkáját Tokajban. Borvidékünkről említhetem Kis Tomit, a Somlói Vándor Pince tulajdonosát, tökéletes ízléssel és szakmai alázattal dolgozik, ráadásul komoly kapocs az itteni kollégák között. Le a kalappal a Kreinbacher Birtok pezsgői és minőségi konyhája előtt! Tornai Tamással, a Tornai Pince tulajdonosával több dologban nem értünk egyet, mint igen, de elvitathatatlan, hogy a pincét ő emelte fel a legmagasabb minőségi szintre, és tette a Tornait országosan elismert márkává, így bemutatva a borvidékünk értékeit. Persze őt is simán diszkreditálhatnánk: nagybirtokos, örökölte a pincészetet, nem is ebből él, fajélesztővel dolgozik… Akkor ő sem értékes magyar borász?

VINCE: ANNYIT KERÜLGETTÜK A TÉMÁT, FEJEZZÜK BE EZZEL. DEFINIÁLD, KI A JÓ MAGYAR BORÁSZ!

BALOGH ZOLTÁN: Nekem nagyon tetszik egy ismerősöm mondása, ezzel tökéletesen tudok azonosulni: az a magyar ember, aki Magyarországon szőlőt művel és bort készít, kultúrmissziót folytat. Ez például lehetne egy közös alap, amire építkezünk!

A cikk a Vince Magazin 2024. szeptemberi lapszámában jelent meg.

Szerző: Geri Ádám / vince.hu