„Ha az igazságot a bíróság hamis tanúvallomásra építi, akkor az ítélet nem tévedés – hanem hazugság.”
Ez történt Magyarországon, 2025-ben. Ez történt Miskolcon. Ez történt egy bíróságon, ahol jog helyett önkény, igazságszolgáltatás helyett igazságtalanság uralkodik.
Dr. Tóth Katalin – róla már több korábbi cikkünk is szólt -, a Miskolci Járásbíróság bírája ítéletet hozott egy perben. Nem is akármilyet: egy olyan döntést, amely nem létező tanúvallomásra hivatkozik. Ez nem adminisztratív hiba, nem figyelmetlenség, hanem a jog cinikus arculcsapása.
Kitalált tanú, hazug ítélet, következmények nélkül.
Hogyan juthatunk el odáig, hogy Magyarországon egy bíró fantomtanúk alapján hoz döntést, és ezért nemhogy nem indul vizsgálat, de a panaszokat is rutinszerűen lesöprik? Mit üzen ez az állampolgároknak, a jogkereső embereknek? Azt, hogy aki bíróság elé kerül, az ne igazságban, hanem túlélésben reménykedjen?
Műhiba? Nem. Ez már tudatos rombolás.
A 20.P.20.974/2023/161. számú ítéletben dr. Tóth Katalin olyan tanú vallomására hivatkozott, aki soha nem is létezett a per anyagában. Nincs leirat, nincs jegyzőkönyv, nincs idézés. Csak egy kitalált „tanuvallomás”, aki szinte szimbolikus figurája lett annak a korrupt, belterjes, saját magát védelmező bírói rendszernek, amelyből már rég kifogyott a felelősség és az önreflexió.
De nem ez az egyetlen törvénysértés. A bírónő:
- Több mint három hónapig nem bírált el egy kiskorút érintő ideiglenes intézkedést – miközben a törvény soron kívüli eljárást ír elő.
- Elfogultságra utaló kijelentéseket tett, miszerint „ne is várja el, hogy dönteni fogok” – felvétel is van róla.
- Meg sem próbált környezettanulmányt végezni annak eldöntéséhez, hogy a gyermek érdekei hogyan érvényesülhetnének legjobban.
Ezek alapján már nemcsak a bírói tekintély, hanem a bíróságok legitimitása is kérdésessé válik.
És mit tett a Törvényszék?
Elutasította a panaszt. Átdobta a felelősséget. Hallgatott.
Dr. Tuzáné dr. Papp Szilvia, a Miskolci Törvényszék elnöke, ahelyett, hogy hivatalból elrendelte volna a fegyelmi vizsgálatot – ahogy azt a Bjt. 105. § (1) világosan megköveteli – inkább széttárta a karját, és eljátszotta, hogy ez nem az ő dolga.
Pedig dehogynem az ő dolga. A törvény szerint akkor is el kell járnia, ha a bírói vétségről sajtóhírből szerez tudomást. Hát akkor egy hivatalos, alátámasztott panasz alapján miért nem?
Itt már nemcsak a bíró, de a rendszer is bűnös.
A közöny, az egymást fedező, egymás vállát lapogató bírói kar éppen azt árulja el, amit a társadalom régóta sejt: ez egy önvédelmi rendszer, nem az igazság szolgálatában áll.
Miért nem vizsgálják ki? Mert ha ezt kivizsgálnák, akkor nem lehetne megállni egyetlen bírónál. Akkor fel kellene borítani egy egész dominósort, ahol sokan ülnek kényelmes székekben, felvették a rangjukat, az autójukat, az állami fizetésüket – de elfelejtették, hogy a törvény szolgái, nem urai.
A közbizalom darabokra hullott
A magyar igazságszolgáltatás legfőbb tőkéje nem a díszes bírói talár – hanem a közbizalom. Ez a tőke azonban itt nem lassan, hanem nyílt jogsértésekkel, arroganciával és következmény-nélküliséggel ég el. És amikor ez a bizalom eltűnik, akkor jön a káosz. Mert ha a bíróság nem az igazságot szolgálja, akkor senki nincs biztonságban.
Ezért nem lehet, nem szabad csendben maradni.
Ha most sem indul fegyelmi eljárás dr. Tóth Katalin ellen, akkor annak az üzenete világos: bíró bármit megtehet – még hazudhat is az ítéletében – és még csak meg sem kérdezi senki, hogy „miért?”.
Ez nem egy személyes panasz – ez egy közérdekű segélykiáltás.
Egy elcsalt ítélet, egy elhallgatott fegyelmi ügy, egy védtelen gyerek sorsa, és egy rendszer, amely magát védi, nem a jogot.
És ha ehhez mi is csendben asszisztálunk, akkor nem vagyunk többé polgárok – csak alattvalók.
Ideje felelősségre vonni azokat, akik a törvény mögé bújva tiporják sárba az igazságot.
Mert az igazság nem hamis tanúvallomásokból épül – hanem bátorságból, következetességből és felelősségből.
Ami ma, Miskolcon, úgy tűnik: mind hiányzik.
