De, nem az akkumulátorgyár-szörnyről, mely lassan Dunakesziig ér, erdők kiirtásával, az ottani állatállomány elűzésével, a föld, a víz, a levegő folyamatos mérgezésével, mellyel kormányzati segédlettel fittyet hánynak jogerős bírósági ítéletekre, amúgy is elég bajt okoz.
Van itt más is!
Göd városa – hogy mitől város, amikor a két éve bezárt okmányiroda és rendőrörs (!), meg az iskolák mellett egyetlen egyemeletes közintézménnyel, a lassan funkcótlanná váló önkormányzattal rendelkezik) –, az rejtély. Felsőgödön még ma is mindenki „lemegy a faluba.”
Bár mostanában: minek?
A falu főutcáján, a vasútig Duna utca, a túloldalt Ady Endre utca (csoda, hogy e név megmaradt!), mely a régi kettest az M2-vel köti össze, már nem sok mindent találni!
Az elmúlt három évben bezárt a húsdiszkont, és másik három hentes közül – mindegyik kiváló áruválasztékkal – kettő, a harmadik, a „Horpadtfejű” még hetente kétszer nyitva.
Bbezárt az ötven évig működött cukrászda, a harminc évig működött Lindner pék a vasútállomásnál, a virágbolt, az ajándékbolt, egy dohánybolt, még egy cukrászda, egy panzió, egy kulturált söröző, az egyetlen hely, ahol egy kis traccspartira le lehetett ülni.
Megszűnt az optikus, a gazdabolt elköltozött.
Maradt egy kocsma, három fodrász, egy műkörmös, egy halódó állateledeles (ki tudja, meddig), a vietnami, a vasútállomás pénztára (ki tudja meddig?), ahol tíz éve még BKV jegyet vehetett az egyszeri parasztember, ha félévente egyszer valami dolga akadt Pesten. Most Újpesten, Landleren (mi továbbra is így hívjuk, ma Istvántelek), Rákospalotán leszállva az ottani vasútállomáson se kapni, bumlizhatsz be Újpest-Központig, közben húszszor megbüntetnek.
Maradt az albán pék és a CBA (menjen oda a nehézség: szabotálom), már egy kilométerre.
Bezárt az Orbánék által erőszakkal einstandolt Takarékszövetkezet helyi fiókja, ahol a helyiek zöme a pénzét tartotta, fizetését oda utalták, sőt az ATM-et is elvitték (legközelebb öt kilométerre, vagy Vácott)
Fél éve bezárt a posta (legközelebb öt kilométerre), ámbár heti két napra most újra kinyitották (vajon meddig?)
Kedvenc központi bolti egységem, a Borostyán közért eddig tartotta magát, méretéhez bő és kitűnő áruválasztékával (ha valami kifogyott és jelezték/jeleztem, másnapra megrendelték), az évek alatt összeszokott, a vevőkörrel összenőtt személyzettel, családias légkörével.
Két hónap múlva bezár. Mi lesz az emberekkel? A kék csíkokkal tarkított frizurájú, végtelenül kedves nagyi-pénztárosnővel és váltótársával? A rasztás kislánnyal a húspultnál? A lófarkas harmincas hölggyel, aki készségesen segített, ahányszor nem találtam valamuit (sosem találok meg semmit, még a kristálycukrot se ismerem fel)? Mi lesz a többiekkel?
Hol fognak munkát találni?
Mi lesz a vevőkkel? Akinek nincs kocsja, vagy nem tud biciklire pattanni, annak marad a lakhelyétől két-három kilométerre eső CBA (ha nem olyan háklis, mint én, a bojkottommal), vagy az öt-hat kilométerre lévő Spar. Gyalogolhat, trógerolhat.
Nekem alighanem a Spar. Ez a személytelen, lélektelen, hideg, rideg, emberi viszonylatokat nélkülöző gyár/hodály (mely persze olyan, mint a többi hasonló), ahol vadászni kell egy eladóra, mire megjegyzem, hogy mi hol van, átrendezik az egészet, nincsenek nexusok, nincs human relation, csak vedd, fizess és vidd, nem lehet megkérdezni az agyonhajszolt pénztárost vagy pultost, hogy hogy van, mi van az unokával, hogy nyaralt, és a többi. Darabszám vagyok egy végtelen ember- és árufolyamban.
A Borostyán végzetét egy elbaltázott útfelújítás okozta.
A régi kettes és a vasút közti – egyébként megfelelő minőségű – útszakaszt újították fel, teljes közmű- és burkolatcserével. Sőt, embertelen munkával a patak fölötti hidat is szétverték, mely olyan állapotban volt, hogy egy tankhadosztályt is elbírt volna. De hát, le lehetett számlázni! A felújítás eredményeként számos parkolóhely megszűnt (amúgy is lidérces állapotok uralkodnak a vasútállomás környékén, az ingázók P+R-je mellett az iskolába/ból csemetéket hordó szülők betöltenek minden talpalatnyi helyet), a főutcán csak az adott házban élők számára maradt egy-egy hely.
A parkolás, sőt az áruszállítók megállási lehetősége a Borostyán előtt is megszűnt.
Az ottani parkolóhelyeket fölszámolták, olyan járdaszegély-betonerőddel, melyen egy terepjáró se küzdi át magát. Az áruszállítás hátulról történhet egy földúton, ahol megállni, de megfordulni se nagyon lehet. És onnan még trógerolhatják kézzel a raktárig.
Így aztán egy csomó szállító cég felmondta a szerződést, a kocsival érkező vevők közel-távol nem tudnak megállni, így máshová szoktak. Vagy a tervező mérnök volt totál hülye, vagy…maradt a terepen a CBA.
Megjegyzem, a másik útszakaszt, mely sokkal rosszabb állapotban van, mint ez volt, belátható időn belül nem újítják fel. Holott a Samsung vállalta őt éve, hogy egy éven belül megcsinálják a megállapodás részeként.
Alvóvárosból halott falu. Ez Orbán „vidéket preferáló és a kisvállalkozásokat felkaroló”, de valójában a kisvállalkozásokat adó-, hitel-, gazdaságpolitikájával, a rezsidíjakkal, a kényszer- árleszállításokkal agyonvágó működésének eredménye! És nem a Zemplén csücskében, vagy a Nyírségben (ott se kéne), hanem Pesttől húsz kilométerre.
A hetvenes években kifacsart rendőrségi szlogen: „érted jöttünk, nem ellened!” jelentéstartama ma megváltozott, kibővült, általánosíthatóvá vált: „érted vagyunk, nem ellened!” Mi meg beledöglünk ebbe a nagy odaadásba!
Szabó Dezső újraírhatná „Az elsodort falut”, Fenyő Miksa „Az esodort országot!”
Csak hát, itt most nem a Szabó által kárhoztatott német/zsidó nagyipar, nem Horthy és a nácik működéséről van szó! Mindössze egy cinikus gazember országvesztő politikájáról.
