A püspök képtelen elengedni pozícióját; marad a református egyházon belüli megosztottság.
Fél évvel a kegyelmi botrány kirobbanása után sem látszik a kibontakozás iránya a református egyházon belül. Balog Zoltán püspök lemondását követelők és maradását szorgalmazók közti árkok közben egyre mélyebbek. Az egykori miniszter konfliktusait láthatóan megtanult politikai reflexei alapján igyekszik megoldani, várva, hogy elcsendesedjen a vihar. Lapunkhoz eljutó információk szerint azonban az erőből meghozott személyi döntések a püspök várakozásaival ellentétes hatást fejtenek ki. Pillanatfelvételünk az egyház aktulális állapotáról.
Egyre látványosabb jelei vannak annak, hogy Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke – aki a kegyelmi botrányban játszott szerepe miatt már elvesztette minden világi hatalommal járó befolyását – pártja után saját egyházában is fokozatosan elszigetelődik. Áprilisban 107 értelmiségi írta alá azt a nyilatkozatot, amelyben lemondásra szólították fel püspököt, hangsúlyozva, hogy
az úgynevezett kegyelmi botrányban való érintettsége és püspöki tisztségéhez való ragaszkodása miatt egyházunk napról napra veszít hiteléből, és ez akadályozza alapvető küldetésének teljesítését, az evangélium hirdetését.
A reformátusok körében tehát a hamu alatt tovább izzik a kegyelmi botrány lángja. A megosztottság a Balog Zoltánt elítélő fiatalok és a tekintélytisztelő idősebbek között húzódik. E törésvonal azonban az élő, jól funkcionáló gyülekezetek, és a zárt, sorvadó közösségek közti ellentétet is leképezi. Az egyházi élet különböző színterein aktív tisztségviselők számára egyre kínosabb, hogy folyamatosan magyarázkodásra készteti őket vezetőjük hatalomféltése.
Az egyház egyik lelkésze ezt megerősítve azt mondta, a kialakult helyzetnek nem is látszik a megoldása. Mint fogalmazott, 1990 óta nem volt példa arra, hogy belülről mondattak volna le püspököt, az ehhez vezető szervezeti protokoll sem áll rendelkezésre. Az egyházi törvényben nem szerepel sehol, hogy le lehetne váltani püspököt, Balog pedig önszántából láthatóan nem mond le. Azt is megjegyezte, hogy míg februárban a lelkészek többsége kivárt, mára – látva a Balog Zoltán döntéseit és annak következményit, azaz a feszültségek eszkalálódását – ha eszköztelenül is, de erős igényt fogalmaznak meg a változtatásra. A püspök megítélését illetően rendkívül beszédes momentum, hogy míg korábban szinte maradéktalanul mellette állt az esperesi kar (azaz az egyház középszintű vezetői, az egyházmegyék lelkészi vezetői) mára az ő közösségük is megosztottá vált.
Ütközések
Ma is elérhető a püspök február 16-ai, zsinati értekezleten elmondott beszéde, amelyben így fogalmazott: „amit én megtanulok, amit én megtanultam ebből az elmúlt időszakból, az az, hogy ezt a harcot azokkal a fegyverekkel kell vívni, amelyeket az Úristen adott a kezünkbe, nem a világ.”
Amint azonban arra az egyház belső ügyeit jól ismerő forrásunk rámutatott, Balog püspök a mondottakkal ellentétben továbbra is
politikusi reflexei alapján keresi saját élete egzisztenciális megoldását, azaz a politikusként megismert és használatos eszközökkel, erőből próbálja lemondását követelő ellenlábasait kiiktatni.
Erre példa az egyház külügyi irodavezetőjének esete is. A fenti nyilatkozatot ugyanis maga az egyház „külügyminisztere” Ódor Balázs is aláírta, ezt viszont Balog nem tudta feldolgozni és lépéseket tett annak érdekében, hogy (a zsinati elnöki székben rövid időre őt követő) Pásztor Dániel kirúgja munkaköréből. Ódor csak annak köszönhette tisztsége visszanyerését, hogy Balog Steinbach Józseffel, a Magyarországi Református Egyház Pásztor utáni zsinati lelkészi elnökével (azaz a legmagasabb egyházi vezetővel) is konfliktusban áll, ő pedig – megfúrva Balog kontrollját – Ódor Balázs visszahelyezéséről rendelkezett. (Emlékezetes, Steinbach a kegyelmi botrány kirobbanását követően szinte azonnal, jelzésértékű módon az egyik dunántúli gyermekotthonba látogatott.)
Az erőből történő „probléma”megoldás másik esete a sajtóban nagyobb visszhangot keltett. Thoma László lelkész, miután bírálva a püspököt annak lemondását javasolta, elvesztette munkáját. A Dunamelléki Református Egyházkerület elnökségének javaslatára ugyanis nem hosszabbították meg szerződését a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán, ahol 11 éven át óraadóként dolgozott.
Bár a püspök körül a hívek által is érzékelhető mértékben fogy a levegő, eszköztára is szűkül, a még rendelkezésére álló jogköröket a legvégsőkig kihasználja.
Ebből erednek a politika világában nem-, de a magyarországi reformátusok körében eddig ismeretlen olyan kisstílű gáncsoskodások, amelyet legutóbb Gyömrő lelkészének kellett elszenvednie. Csűrös András a pedofil ügy kipattanását követően döntött úgy, hogy egyházkerületi fizetés kiegészítését a bántalmazott gyermek számára ajánlja fel egészen addig, amíg Balog Zoltán nem mond le. Nem késett sokáig a reakció, az egyházkerület arról tájékoztatta levélben, hogy szolgálati gépkocsiját elveszik tőle, hogy azt tartalékolva, felmerülő igény esetén, átmenetileg mások rendelkezésére bocsájthassák.
A Balog Zoltán személye által gerjesztett, kétségtelenül feszült mindennapokat a püspök közvetlen munkatársai már annyira terhesnek érezték, hogy hárman beadták felmondásukat. Köztük van Dizseri Ágnes a püspök sajtófőnöke is. Az indulatokat csak fokozzák az egyházi vezető kirohanásai, az elnökségi tanács ülésén például a közelmúltban egyenesen lehazugozta Szólláth Bernadettet, az egyház zsinati jogtanácsosát. A zaklatott hangulata részben abból táplálkozhat, hogy az egykor széleskörű köztiszteletnek örvendő politikus-püspökre üvegbúra ereszkedett, kiterjedt állami és egyházi kapcsolatai szertefoszlottak, eltűntek életéből az évtizedek alatt megszokott avatási ünnepségekre, kitüntetési ceremóniákra és konferenciákra szóló meghívások, de ami talán a legfájóbb: az őt Németországhoz kapcsoló networkje is semmivé vált.
Saját egyházának zsinati elnökéhez fűződő viszonya sem harmonikus, erre Steinbach József 24.hu-nak adott interjújából lehet következtetni. Ő ugyanis egyértelműen Balognak üzent amikor arra utalt, hogy az egyház napi közélethez való viszonyát, az átpolitizáltságát meg kell változtatni. „Mi úgy éljük meg ezt az egész krízist, amin az egyház keresztülmegy, hogy óriási figyelmeztetést kaptunk Istentől” – fogalmazott. A dunamelléki püspök maradását indokló legerősebb állítása ugyanis az, hogy a kegyelmi ügy csak ürügy bizonyos politikai körök számára ahhoz, hogy általa az egyházat támadják. Steinbach ennek mondott ellent.
A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány minden nyáron megrendezi az egyház vezetősége és a hozzá kapcsolódó több száz gyülekezeti tag szimpóziumát Balatonszárszón. Erre idén augusztus 8 és 11-e között került sor, igaz, csak alig több mint ötvenen vettek részt rajta. A belső kibeszélő fórum egyik meghatározó témája is a fent jelzett problémahalmaz volt. Mint írták:
2024 februárjában külső és belső körülmények olyan helyzetbe sodorták a Magyarországi Református Egyházat, melyre nem volt példa annak korábbi történetében: egyházunk vezetése átalakult, közösségünket rendkívüli nyomás éri, belső és külső ügyekben pedig visszatérő kérdések feszítik. Az elmúlt hónapok eseményei a Magyarországi Református Egyház és a Magyar Református Egyház különböző fórumain is vissza-visszatérő módon előkerültek, így ezek mellett nem szabad elmenni. (...)
Sokszor olyan válaszút elé kerültek az egyháztagok, a szolgálók és a tisztségviselők, amikor nem volt lehetőség a döntést halogatni, és hosszas tanácskozásokat tartani. Az így meghozott döntésekben nagyon sok olyan tapasztalat gyűlt össze, amelyet érdemes megvizsgálni és átbeszélni. Ezekből tanulnunk kell és le kell vonnunk azokat a következtetéseket, amelyek egyházunk működését segítik.
A Hol vannak a missziós- és az intézményes egyház közötti határok? című pódiumbeszélgetésen maga Balog Zoltán is szerepet vállalt. Bár az esemény szervezői deklarálták, hogy nem a kegyelmi ügy tárgyalása és egyes személyek felelősségének a vizsgálata lesz a téma, a jelenlévők hamar a püspöki pozíció megtartásának irányába terelték a beszélgetést és kérdéseket is megfogalmaztak. Erre Balog Zoltán azzal reagált, hogy majd a vitát követően válaszol a feltett kérdésekre, ám annak végeztével sietve elhagyta a helyszínt. Hasonló módon kerülte el a kérdések megválaszolását egy Bács-Kiskun megyei eseményen is.
Az Indexet informáló egyik egyháztag azt mondta, Balog Zoltán már régóta nem hallgat az egyház kommunikációs tanácsadójára, és mivel a személyét ért kritikák nem kovácsolódnak össze egységes egyházi belső „lázadássá”, abban bízik, hogy időt nyerve a kínos és feszültségekkel terhes hónapokat valahogy kimozogja, míg végül az ügy feledésbe nem merül. (Index)
