Kolonizáció

Magyarország, melynek költségvetési hiánya augusztusban elérte a rekordösszegű 424 milliárdot, az ipar mélyrepülése folytatódik, és Nagy Márton szerint újabb intézkedésekre (értsd: megszorításokra) van szükség, miközben újabb pénzszórásokat is terveznek a választások előtt, melyek árát majd szokás szerint utólag mi fizetjünk meg.

Egyik koldus segíti a másikat. Miközben nincs pénz a kórházak, rendelők finanszírozására.

Most ne menjünk bele a kérdéskör eme szegmensének bővebb kifejtésébe!
Tudjuk, számtalanszor bizonyította (legutóbb a határon túliaknak szavazatszerzési/megtartási célzattal nyújtott százezer/kopf tanévkezdési segély ügyével, mely határon belülieknek egy nagy túró formájában járt, vagy a szociális célok nagy ívű kezelése Iványi oktatási és egyéb intézményeinek bezárásával), hogy maximálisan leszarja a honi magyar pórnépet, a fideszes szavazóival együtt.

Mi állhat e nagyvonalú gesztus hátterében?

• Oroszország expanziós törekvése, mellyel a Szahel övezetben, majd egész Afrikában vissza kívánja szerezni az orosz pozíziókat, melyek a Szovjetunió szétesésével elvesztek;
• Csád olaj, arany, uránium és lítium készletei, melyek kiaknázására fáj Orbán és a bányanyitásban (magánszemélyként is) érdekelt Szalay-Bobrovniczky foga: kizárólagos kitermelési jog, főként a lítiumé, mely a bedöglött, de életben tartott, sőt további gyárakkal bővítendő magyar e-autó/akkumulátorgyártást hivatott ellátni;
• talán nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy a segélyösszeg egy része magyar magánzsebekbe vándorol(hat) vissza.
• A csádi pozíciószerzés irányába tett lépések a teljesen értelmetlen katonai misszióval kezdődtek, hacsak ezek célja nem az volt, hogy fölváltsák a Wagner-zsoldosokat, akikre (megint) az ukrán fronton van szükség.
• Most jön a „gazdasági behatolás”, melynek rizikói jelentősek:
• a favorizált csádi elnököt a helyi hagyomány szerint bármikor megbuktathatják, és a pénzosztás újra kezdődhet az éppen hatalomra kerülő „őrnaggyal” vagy „ezredesel”;
• a regnáló elnök puccs nélkül is felszívódhat, vagy akár a helyén maradhat, felmarkolva a zsét (verjék le rajta);
• a volt francia gyarmat még az Idegenlégió kivonása után is szoros gazdasági kapcsolatokat ápol az anyaországgal, mely nyilván nem nézi tétlenül a fejleményeket;
• amerikai óriáscégek ezen ásványkincsek kiaknázási jogáért bármikor aprópénzre válthatják a magyar „segélyt”, és húzhatunk a bánatba.

Szóval: ügyes! Mint a lélegeztetőgépek, a huszonhét akkumulátorgyár és Szijjártó egyéb stiklijei!
Lehet, hogy Orbának a Monarchia dicsőségére fáj a foga: annak is volt egy gyarmata, a Ferenc József-Föld, fönt a bánatban a sarkkör felé, melyen kizárólag jegesmedvék voltak találhatóak.

Elvégre nagyhatalomnak dukál!