Kijev is nyakig benne van?
Amennyire kalandos, politikailag annyira explozív az Északi Áramlat elleni támadás története. Német nyomozók már tényként kezelik az ukrán érintettséget, a kérdés csupán a megbízók kiléte. Az ügy Ukrajnának és a Nyugatnak is egyre kínosabb – de lesz-e bármilyen következménye? Nagyító alatt ezúttal az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb merénylete egy európai infrastruktúra ellen.
Ukrán elkövetők robbantották fel az Északi Áramlat gázvezetékpárt 2022. szeptember végén a Balti-tenger alatt az ügyben indult német nyomozás eddigi eredménye szerint. Egy amerikai lap pedig azt is tudni véli, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök tudott a tervről, jóvá is hagyta azt, majd sikertelen kísérletet tett annak lefújására.
Nyugati lapok tényfeltáró cikkeikben már tavaly azt állították, hogy a szálak Ukrajnáig vezetnek, de a megbízókat akkor nem sikerült azonosítaniuk. A gázvezetékpár részben orosz, részben európai pénzből épült, Oroszországot kötötte össze Nyugat-Európával (azaz ilyen tekintetben az európai infrastruktúra része), és az Ukrajna elleni orosz invázió után vált célponttá.
Kijevi búváriskolába vezetnek a nyomok
Mint az a német Die Zeit, a Süddeutsche Zeitung és az ARD közös tényfeltárásából kiderül, a német szövetségi ügyészség három ukrán állampolgárságú professzionális búvárt gyanúsít a támadás elkövetésével, idén júniusban pedig az első számú gyanúsított, a lengyelországi lakcímmel rendelkező Volodomir S. ellen európai elfogatóparancsot adott ki.
A német ügyészség nem kívánta kommentálni az értesülést, a lengyel főügyészség ugyanakkor megerősítette a múlt héten, hogy megkapták az elfogatóparancsot. Azt a német kormány adta át a lengyel hatóságoknak, és előtte a legmagasabb szinten egyeztetett a lengyel kormánnyal a férfi sorsáról. A német főügyész alkotmányellenes szabotázs gyanúja miatt nyomoz.
Volodimir S.-t, aki az ukrán hadseregben is szolgált, a nyomozók fotók és tanúvallomások alapján azonosították. Ezekből kiderült például, hogy a támadást megelőzően magán sofőrszolgálat vitte őt és társait Ukrajnából Lengyelországon át Németországba.
A Die Zeit megtalálta Volodimir S. lakhelyét Varsó egyik elővárosában, Pruszków-ban, a ház előtt egy ukrán rendszámú, fekete Ford Transit állt. A férfit azonban a hatóságok nem találták meg ezen a címen.
Mint később kiderült, júliusban Ukrajnába távozott Lengyelországból, és máig nem sikerült elfogni. Hivatalos lengyel közlések szerint azért léphette át a határt, mert a német hatóságok akkor még nem tették fel a körözöttek listájára.
A lapnak telefonon sikerült elérnie Volodimir S.-t. Azt mondta, hogy most először hall az ellene felhozott vádról. Arra a kérdésre pedig, hogy részt vett-e a támadásban, nemmel válaszolt. Ezzel véget is ért a beszélgetés.
A másik két gyanúsított a Scuba Family nevű kijevi búváriskola üzemeltetője, Jewhen U., valamint felesége, Szvetlana U. Volodimir S. Jewhen U. az üzemeltető barátja, és az iskolájában dolgozott búvároktatóként.
Szvetlana U. lelkes ukrán patrióta, a búváriskola pedig a 2022 tavaszi orosz invázió után nem sokkal azt írta ki közösségi oldalára: „Minden tőlünk telhetőt megteszünk a győzelemért. Szembeszállunk az ellenséggel.”
Jewhen U. nem válaszolt a lap megkeresésére. A felesége pedig gyakorlatilag tagadta a vádat azt állítván, hogy 2022 szeptemberében Bulgáriában nyaralt, az Északi Áramlat elleni támadásról semmit sem tud, Volodomir S.-t pedig nem ismeri. A nyomozók ezzel szemben több olyan nyomot találtak, amely a bűnösségükre utal.
Merülés a mélybe
Az akcióra 2022. szeptember elején került sor, amikor a rostocki Hohe Düne kikötőből kifutott az Andromeda nevű vitorlás. A fedélzetén hat személy tartózkodott, öt férfi és egy nő. Az egyikük Volodimir S. volt. A vitorlás megállt a németországi Rügen, valamint a dániai Bornholm és Christianso szigeténél, majd a svédországi Sandhamnál és a lengyel Kolobrzegnél, mielőtt visszatért volna Rostockba.
A nyomozók szerint az út egy pontján a legénység leereszkedett a Balti-tenger fenekére, és a sötétségben, mintegy 80 méter mélyen az Északi Áramlat vezetékeihez erősítette a robbanóanyagot. A fedélzeten később megtalálták a HMX (robbanó nitramin) nevű anyag maradványait, valamint DNS-nyomokat is azonosítottak.
A robbanószerkezetek néhány héttel később, 2022. szeptember 26-án léptek működésbe, és a négy vezeték közül hármat szétromboltak. A vezetékek fel voltak töltve, de akkor már nem szállítottak gázt – az Északi Áramlat 2 soha nem lett üzembe helyezve, az Északi Áramlat 1-et pedig az orosz gázipari óriáscég, a Gazprom 2022 nyarán fokozatosan leállította.
A támadás Bornholm sziget (piros nyíllal jelezve) közelében történt -
Fotó: Google Maps
Bár több nyomozás is indult az ügyben, a dán és a svéd hatóságok érdemi eredmények nélkül beszüntették azokat az idei év elején. A német hatóságok viszont tovább vizsgálódtak, nem törődve a spekulációkkal és az ügy politikai dimenziójával.
A támadás ugyanis nem "csupán" egy sima bűneset, hanem – a gázvezetékek jelentősége miatt is – egy erősen politikai, méghozzá a Nyugat számára nagyon kényes ügy.
Mi történne például – teszi fel a kérdést a Die Zeit –, ha bebizonyosodik az ukrán érintettség? Be kell majd rendelni a nagykövetet? Leállítják az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat? Hogyan viszonyuljunk egy olyan országhoz, amely tönkretette azt az infrastruktúrát, amely jelentős részben ellátta Németországot gázzal?
„Ezek a kérdések most, az ukrán állampolgár elleni letartóztatási parancs ismertté válása után aktuálisabbak, mint valaha” – hívja fel a figyelmet a lap. Amely szerint az a kérdés, hogy politikailag ki a felelős a robbantásért – azaz ki volt a megbízó –, továbbra is megválaszolatlan.
Zelenszkij is jóváhagyta?
A The Wall Street Journal (WSJ) viszont megválaszolta a kérdést: ukrán katonai forrásokból származó értesüléseik szerint a szálak a legfelsőbb politikai szintig vezetnek Kijevben.
Az amerikai lap szerint a vezeték felrobbantásának ötlete magasrangú ukrán katonai vezetők és üzletemberek tanácskozásán merült fel 2022 májusában, néhány hónappal azután, hogy Oroszország inváziót indított Ukrajna ellen. A cél az volt, hogy az orosz támadás megállítása után újabb csapást mérjenek Moszkvára, amelynek anno komoly bevétele származott az európai gázeladásokból.
A lap szerint forrásaik részt vettek a terv elkészítésében vagy közvetlenül ismerték azt, és – az Oroszország elleni védekezés részeként – legitim célpontnak tekintették a gázvezetékeket.
A tervet az ukrán hadsereg akkori főparancsnoka, Valerij Zaluzsnij felügyelte, és azt első körben Volodomir Zelenszkij is jóváhagyta. Az ukrán elnök csak azután vonta vissza az engedélyét, hogy az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) megneszelte az ötletet, és a terv lefújására kérte Zelenszkijt.
Az ukrán elnök visszakozása ellenére Zaluzsnij mégis végrehajtotta az akciót, arra hivatkozva, hogy a végrehajtással megbízott csoportot már nem lehetett visszahívni.
Azt mondták neki, hogy ez olyan, mint egy torpedó – ha már kilőtted az ellenségre, nem tudod visszafordítani. Addig megy előre, amíg fel nem robban
– mondta egy magasrangú tisztviselő.
A német nyomozókhoz hasonlóan a WSJ azt állapította meg, hogy a támadók egy bérelt jachton hajóztak ki a tengerre, majd a mélybe alámerülve a vezetékekhez ragasztották a robbanóanyagot. Az akció, amelyben hat ember vett közvetlenül részt, 300 ezer dollárba került, amit magánforrásból finanszíroztak. Ezzel párhuzamosan múlt év végén a Washington Post és a Spiegel tényfeltáró cikke is arra a következtetésre jutott, hogy magasrangú ukrán katonai vezetők irányították a támadást.
Kijev tagadja az érintettségét: Zelenszkij tanácsadója, Mihajlo Podoljak teljes nonszensznek nevezte a vádakat.
Időzített politikai bomba
Az mindenesetre tény, hogy az ukrán érintettségről szóló hírek kellemetlenül érintik mind Kijevet, mind a Nyugatot, és beárnyékolhatják a kapcsolataikat. Az Északi Áramlat ugyanis, mint jeleztük, részben európai pénzből épült, felrobbantását pedig anno maga Podoljak is terrorcselekémnynek nevezte, és Moszkvát vádolta az elkövetéssel.
A német külügyminisztérium a hírekre reagálva annyit közölt, hogy „meg kell várni a nyomozások eredményét”, és Berlin továbbra is egyértelműen kitart Ukrajna és a fegyverszállítások mellett. Azaz gyakorlatilag nem vesz tudomást az új fejleményekről.
A német ellenzék egy része viszont nem hagyja ennyiben az ügyet.
Az egyik legismertebb német baloldali politikus, a BSW párt vezetője, Sahra Wagenknecht például parlamenti vizsgálóbizottság felállítását követeli annak kiderítésére, hogy tudott-e a német kormány előzetesen a robbantás tervéről. Szerinte ha tudott, akkor az az évszázad botránya lenne, hiszen a vezetékek felrobbantása „az energiaellátásunk elleni terrortámadás” volt, a német kormány pedig eddig „semmit sem tett” a felderítés érdekében.
Bár az ügy nyilván nem változtat azon a tényen, hogy Oroszország a nemzetközi jogot felrúgva támadta meg Ukrajnát, még így is nagy nyomás alá helyezi a német és a többi nyugati kormányt: bármilyen kényes kérdés is, választópolgáraiknak joguk van tudni, hogy ki áll az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb, európai infrastruktúrát ért támadása mögött.
