A fővárosi Fidesz az elmúlt évtizedek legrosszabb eredményét produkálta a júniusi önkormányzati választásokon. Pozíciója ezzel együtt sem tragikus, de a tendenciák óvatosságra intenek.
Már az önkormányzati választások éjszakáján látni lehetett, hogy nem volt teljesen őszinte a kormányoldali politikusok mosolya. Különösen szembeötlő azonban a párt fővárosi meghatározó alakjainak rezignáltsága volt, még annak ellenére is, hogy a 2019-es eredményekhez képest csupán két kerületet buktak el (a XII. és XXI. kerületet), és egyet vissza is szereztek (I. kerület).
Csepel elvesztését egyébként maga a miniszterelnök sem a bukott kerületek között tartotta számon. A párton belül nem is nagyon értették, hogy mi zajlik ott, és inkább attól tartottak, hogy a két – de facto – fideszes jelölt egymás elleni indulása miatt a kerületet elviszi a Momentum. Végül Borbély Lénárd, a Fideszből kitett polgármester húzta be a kerületvezetői pozíciót. A vészcsengő
A főváros egészére nézve ugyanis már az látszik, hogy míg 2019-ben Tarlós Istvánra 306 608 szavazat érkezett (44,1 százalék), idén június 9-én a Fidesz–KDNP listájára csak 227 285 voks (28,69 százalék). Öt éve ősszel még nem volt listás választás, így az összehasonlítás sem teljesen érvényes, de a különbség így is jelzésértékű.
A Fővárosi Közgyűlésben a most záruló ciklusban a Fidesz–KDNP alkotja a legnagyobb frakciót 14 fővel, októbertől azonban már csak 10-en lesznek, ráadásul a Tisza Párt pont ugyanennyi képviselői helyet szerzett. A jobboldal visszaesésének okait kutatva több, a fővárosi politikában meghatározó szerepet játszó fideszes politikussal beszélgettünk, hogy kiderüljön, hogyan értékelik belülről mindazt, amit a baloldali liberális városvezetői oldal egyszerűen a kormány fővárost büntető politikájaként ír le.
A Fővárosi Közgyűléstől most búcsúzó, egyébként újraválasztott egyik fideszes kerületi polgármester úgy fogalmaz,
a testületben végig ellenszélben kellett politizálniuk, így „nekünk sok babér nem termett,
hiába próbálta kerületét is érintő vitákat szakmai mederbe terelni. Azzal, hogy helyben több esetben a főváros helyett végeztek el közterületet érintő munkákat, összbudapesti szinten nem lehetett sikert elérni, a befektetett munka inkább helyi szinten térült meg. A fő problémájuk ugyanis az volt, hogy minden kérdés politikai színezetet kapott a Fővárosi Közgyűlésben, Karácsony Gergely sérelmi politizálása pedig kifizetődőnek bizonyult. Volt olyan kerékpárút-építés, amit a főpolgármester személyes ígért meg, mégsem teljesült. Ezt is elfedte a kreált politikai harc.
Egy másik magyarázat szerint összeurópai tendencia a világvárosokban megfigyelhető generációs lázadás, és ez alól Budapest sem kivétel. A fiatalok körében hódít a jogaik jelentőségének a hangsúlyozása (nagyobb arányban is élnek például a választójogukkal), jellemző egyfajta türelmetlenség, de divat a hatalommal szembeni önmeghatározás is. Amióta a ma fiatal felnőttjeinek ingerküszöbét eléri a politika, az a hatalom egyenlő Orbán Viktor kontextusában jelenik meg. Ennek a párt fővárosi szervezete egyértelmű kárvallottja. Emellett voltak a június eleji választáson olyan külső adottságok is, amelyekre nem volt a párt fővárosi politikusainak érdemi ráhatása.
A 9 vagy akár 13 évig polgármesteri pozícióban lévő, de 2019-ben elbukó tapasztalt fideszes városvezetők sem tudták újraindulásukkal beágyazottságukat városvezetői székre váltani,
azaz Újpest, Óbuda, a XVIII. kerület is mind DK-s kézen maradt, de a főispáni pozícióval megtámogatott Sára Botondnak sem sikerült a VIII. kerületet visszahódítani. Ennek egyik okát abban látták, hogy a regnáló polgármesterek mindig helyzeti előnyből futnak rá a választásra, másrészt az említett kerületekben a helyi kampány sem volt annyira acélos, amivel fordítani tudtak volna, ráadásul a párhuzamos EP-kampány miatt egy olyan domináns, negatív politikai légkör is kialakult, ami kihatott az önkormányzati üzenetek átvitelére is. Az önkormányzati kampány nem a helyi ügyekről szólt – fogalmazott az egyik vesztes városvezető, a korábban felmutatott eredmények pedig végképp nem számítottak. A döntő momentumot azonban – az Indexnek nyilatkozók közül – többen is a Tisza Párt bekavarásával magyarázták.
Az emberek váltani akartak mindenképpen az ellenzéki oldalon, de ennek több helyen a Fidesz jelöltjei is kárvallottjai lettek. A mi oldalunkról is vitt el a Tisza Párt, ez egyértelmű
– fogalmazott egy külső kerület polgármestere.
A Tisza Párt színre lépése kapcsán többen is megjegyezték, hogy Magyar Péter követői a közügyekben kifejezetten tájékozottak, a Fidesz támogatóinál fiatalabbak, érzelmileg elkötelezett kormányellenesek, és képesek taktikai szavazat leadására. Részben ezzel is magyarázták, hogy honnan származhatott az a sok ezer szavazat, ami a Fidesz jelöltjével szemben a baloldal polgármestereit tartotta pozícióban. „Pontosan látták, hogy hol és miként tudnak a legtöbbet ártani a Fidesznek.”
Van, aki szerint Csepelen Borbély Lénárdot épp ez, a Németh Szilárddal szembeni gyűlölet repítette 70 százalékos magasságba, pedig reálisan nincs ekkora támogatottsága. Az egyik megfejtés szerint a XVIII. kerületben a tiszások azt is fel tudták mérni, hogy ha saját – egyébként általuk sem ismert – Tisza párti jelöltre voksolnak, akkor a fideszes Ughy Attila nyer, így inkább a DK-s Szaniszló Sándorra húzták az x-et.
Úgy látják, a választók 25-32 százaléka hajlandó bizalmat szavazni akár egy teljesítmény nélküli, de friss politikai szereplőnek pusztán az ami most van, annál minden jobb alapon. A kormányzati eredmények nem számítanak, a választók a számukra kedvező intézkedéseket adottságnak tekintik, és még többet akarnak. Pokorni Zoltán maga is úgy fogalmazott a Mandinernek adott interjújában, hogy „az emberek a legrosszabb döntéseiket nem szorult helyzetben, hanem jó dolgukban hozzák”.
A nem túl acélos fővárosi szereplés mögött ugyanakkor szociokulturális tendenciákat is érzékelnek.
A hagyománytiszteletből fakadó budapesti identitás – más nagyvárosokkal ellentétben – nem alakult ki, a folyamatosan zajló lakosságcsere során pedig olyan gyökereit vesztő vidéki választók létesítettek lakóhelyet Budapesten, akik sokkal fogékonyabbak a baloldal üzeneteire.
A központ kritikája
A kormányzat központosító törekvéseit illetően a megszólalók többsége kritikus volt. Egyetértettek abban, hogy szerencsésebb lenne a hatásköröket a szubszidiaritás alapján csoportosítani (azaz csak olyan pontokon államosítani, ahol a helyi közösség az adott feladatot önállóan nem tudja ellátni). Az épp küszöbön lévő szakrendelők államosítási tervét csak ott nem tartották veszélyesnek, ahol nem az önkormányzat tartja fenn a kerületben az ellátást; annál inkább kifogásolták az iskolák elvételét. „A mi gyerekeink járnak oda, az itt élő szülők látják, hogy milyen hiányosságok vannak” – mondta egyikük.
Kollégája élesebben fogalmaz: „Alapvetően szükséges az emberek jó közérzetéhez, hogy a gyermekeiket biztonságban tudják, ezért mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy az itt élők ne érezzenek semmit abból, hogy elkerült tőlünk. Nagyon nem vagyok elégedett a központosított oktatásüggyel, nehéz ágazat, a gazdátlanság okozza a valódi problémát, nincs kihez fordulni, aki felelősséget vállalna. A tankerületi központ olyan monstrum, amivel nem lehet tárgyalni, csak levelezni, ami nehézkes megoldás az operatív problémák ügyintézésére.”
Bár a budapestiek tömegeit nem érinti, de a Fidesz polgármesterei közül szóvá tették, hogy az építéshatósági ügyeket is elvették az önkormányzatoktól (a kormányhivatalok hatáskörébe adták), ami biztosan nem segíti a munkájukat. Erről minden jobboldali, fideszes politikus azt mondta, vissza kellene adni a helyhatóságoknak. „Az nem tartható, hogy fogalmunk sincs, mi hol épül” – fakadt ki egyikük, hozzátéve, hogy a használatbavételi engedély kiadásának eljárásában vizsgálja csak az építési hatóság, hogy valójában mi is épült.
Kontraproduktív, ha azt látja mindenki, hogy a nyilvánvaló szabálytalanság ellenére megépült házat vagy lakást nem bontják vissza. A védőnői szolgálat kórházakhoz rendelése ellen is felemelték a hangjukat, annak ellenére is, hogy így most kiadásoktól szabadultak meg. Mindezzel együtt úgy látják, nem az önkormányzatokat sújtó hatáskörelvonások gyakoroltak döntő hatást a budapesti választók politikai preferenciáira.
A budapesti Fidesz nem működött, a frakciója csak szakmázott
A budapesti fideszes törzsközönség számára ugyanakkor nem közvetít túl pozitív üzenetet, hogy Szentkirályi személyében egy olyan politikust emeltek a párt budapesti elnöki székébe, akiről a kampány hajrájában maga a párt mondta ki, hogy vele nincs esély a győzelemre. Még akkor sem, ha ezt csupán taktikai és nem alkalmassági okokkal magyarázzák a pártban. A fő problémát inkább abban látják, hogy a Láng Zsolt vezette budapesti Fidesz öt éven keresztül gyakorlatilag nem mutatott életjeleket, azaz nem végezte el azt a politikai munkát, amivel faraghattak volna a – főváros ügyeit egyébként maga is politikai színtérre terelő – főpolgármester népszerűségén. Ezt a munkát vállalta magára a kampányban Szentkirályi, de a sok éves lemaradást már nem tudta pár hónap alatt pótolni.
A Fidesz központi vezetésének Budapest-kritikája, illetve az elmúlt öt év pártvezetési minősítése a fővárosi lista összeállításában is tükröződik, melyet – jéghokis hasonlattal élve – a teljes sorcsere is mutat.
A szakmai megközelítés szerint ezzel egyes kerületeknek nem lesz így direkt képviselete a jövőben a Városház utcában. A közgyűléssel kapcsolatos ügyekben – jobb nem lévén – Szentkirályi Alexandrával kell majd egyeztetni, aki fővárosi képviselőként feltehetően a frakcióvezetői pozíciót is ellátja majd.
Amikor a fővárosi választási rendszert visszaállították tisztán listás szisztémára, még senki nem látta a Tisza Párt feltűnését. Azt gondolhatták, hogy a Fővárosi Közgyűlésben érdemi munka nem lesz, oda elég gombnyomogató embereket küldeni, a fontos dolgokról pedig az érdekeltek a háttérben megkötik a szükséges alkukat. Az új frakció összeállításának e machiavellista megközelítésben benne foglaltatott a felső pártvezetés elégedetlensége is, csakhogy a listaállítás idején világossá vált, hogy Magyar Péterék felborították a kalkulált status quo-t. Ezen változtatni azonban már nem tudtak. (Index)
