Tudtuk, reméltük, bíztunk benne.
Hogy bár 100 háton nem jutott a döntőbe, mégiscsak 200 háton lett világbajnok. Szóval nagyon szerettük volna hinni, hogy ha már egyszer Milák Kristófnak (illetve csütörtök estéig egyetlen másik magyar sportolónak) nem jött össze az aranyérem, Kós Hubert révén megtörik a jég, és immár magyar elsőség is virítani fog az éremtáblázaton a „Hungary" név mellett.
Tavaly a Csisztu Sport Cast című műsorban ezt mondta Kós: „A megnyert vébé óta csak azon gondolkozom, hogy mi lesz az olimpián. De nem esek bele abba a csapdába, hogy tavaly világbajnok lettem, és akkor hátradőlök, mert az olimpia teljesen más verseny, mint egy vébé.”
Ezek után az első helyen jutott Párizsban a 200 hát döntőjébe. Az első 50 után nem volt a top 3-ban, de tudjuk: neki az utolsó 50-e az igazi.
100-nál már a harmadik volt Kós. Aztán már második volt, 1:02 másodperces hátránnyal.
Jött tehát az utolsó 50 méter, az óriási csata a kamikazetaktikát választó göröggel szemben. Hrisztu viszont nem bírta a hajrát, az utolsó métereken Kós előzött, és 1:54:26-os idővel
megszerezte a magyar küldöttség első aranyérmét Párizsban!
Gyerekkorom óta az a célom, hogy olimpiai bajnok legyek. Nem tudom, mikor jön el a pillanat, de türelmes vagyok.
Ezt mondta korábban Kós Hubert. Az viszont egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy ezt hátúszásban érheti el.
„Már gyerekkoromban azt mondták, hogy nagyon jó vagyok hátúszásban. Én viszont utáltam háton úszni” – mesélte szintén Csisztu Zsuzsának Kós.
Féltem, hogy háton úszva beverem a fejem a falba, mert nem látom, hogy merre megyek. Öt vagy hatéves lehettem, mozgott a fogam, és az egyik edzésen már attól féltem, hogy nemcsak hogy beverem a fejem, de attól ki is esik a fogam, amit lenyelek. Nyilván soha nem vertem be a fejemet.
Kós Hubert 2024. augusztus 1-jén örökre beírta a nevét a magyar sport történelemkönyvébe. (rtl.hu)