Az üléspont, az álláspont és a memória-pontosság – Egy 2006-os Novák Katalin-interjú margójára
Az utóbbi időben gyakran idézik azt a bon mot-t, miszerint az álláspontot az üléspont határozza meg. Az alábbiakban egy 2006-os, interneten is megtalálható Novák Katalin-interjú példáján mutatja be a Magyar Hang, hogy az üléspont a memória pontosságát ugyanilyen mértékben befolyásolja.
Kezdjük tehát az üléspont és a memória kapcsolatával! Egy 2006-os, szegedi Webrádiós interjú szerint Novák Katalin tagja volt Kovács László MSZP-s külügyminiszter kabinetirodájának. Ez Nováknak a 2003-as évre vonatkozó, az idézett interjúban található visszaemlékezéséből tűnik ki. Ebben az időben, a 2002-es országgyűlési választás eredményeképpen természetesen már az MSZP és az SZDSZ kormányzott koalícióban, a külügyminiszter pedig Kovács László volt. Mint Novák nyilatkozza: „Szerencsém volt akkor is. Már terhes voltam Ádámmal, mikor áthívtak a Közvélemény-felkészítési részről a Miniszter Úr Kabinet irodájába, s a terhesség kilencedik hónapjáig ott dolgozhattam." Később, a gyerekével otthon töltött másfél év után, az időközben hivatalba lépett Gyurcsány-kormány idején, 2005-2006-ban is visszament majdnem egy évet dolgozni félállású köztisztviselőként: „S megint csak kedvezett nekem a sors, mert köztisztviselőként visszamehettem 4 órában dolgozni...”. Az interjúból itt nem derül ki, hogy Novák Gyurcsány Ferenc külügyminiszterének, Somogyi Ferencnek a kabinetjébe vagy kabinetirodájába tért vissza, vagy „csak" a Külügyminisztériumba.
Miért különösen érdekesek ezek a részletek? Azért, mert Novák Katalin hivatalos miniszteri életrajzából valahogy kimaradtak, ott az szerepel, hogy 2001 és 2003 között külügyminisztériumi referens volt (tehát nem esik említés arról, hogy a miniszteri kabinetirodában dolgozott), a 2004-2010-es időszak pedig csak „gyermekekkel otthon töltött évek"-ként szerepel, a Gyurcsány-kormány kötelékében félállásban eltöltött majdnem 1 év itt a jótékony feledés homályába vész. Az MSZP–SZDSZ-kormány minisztériumában kabinetiroda-tag, majd a Fidesz-kormányban miniszter Novák Katalin megváltozott pozíciója (üléspontja) tehát bizonyíthatóan eltérő szintű memória-pontosságot eredményezett!
A 2006-os interjú kiindulási alapot nyújt Novák véleménye (álláspontja) változásának vizsgálatára is. 2023 szeptemberében, már (és még) köztársasági elnökként Novák Katalin az ötödik Budapesti Demográfiai Csúcson többek között arról is beszélt, hogy gyermekei nehéz, családellenes időkben születtek (2004 és 2008 között), amikor úgy tűnt, a családok lemondanak a jövőről, és elveszhet a nemzet ügye. Elnökként arról nem tett említést 2023-ban, hogy a 2006-os Webrádió-interjúban a saját akkori életére reflektálva, ezen herderi nemzethalálra utaló jelenségekkel dacolva nagyon is derűsen és optimistán értékelte a jelent, és tekintett a jövőbe. Az említett interjúban nyilatkozta 2003-2004-re vonatkoztatva: „A Külügyben egyébként épp akkorra alakultak lehetőségek számomra”, továbbá „szerencsém volt akkor is”. Hasonlóan 2005-ben is „kedvezett neki a sors", hiszen a fiával töltött, másfél év otthon-tartózkodás után majdnem egy évre vissza tudott menni félállásban köztisztviselőként dolgozni (ez a tény aztán, mint láttuk, a későbbi miniszteri életrajzából kimaradt). Végül az, hogy „a nehéz, családellenes időkben” ő azért viszonylag jól érezte magát a Gyurcsány-kormány Külügyminisztériumában, kiviláglik a riporterrel (és a hallgatókkal/olvasókkal, valamint persze minisztériumi feletteseivel) diszkréten megosztott óhajából: „...nagyon bízom abban, hogy letettem az asztalra a Külügyben annyit, hogy megint legyen lehetőségem visszatérni. Azt remélem, így lesz!"
Így lett, sőt, egy sor egyéb dolog is így lett vagy éppen úgy lett! De az már egy másik történet-csokor. (Magyar Hang)
