Miután Joe Biden visszalépett a második elnöki turnusáért folytatott versenyből, alelnöknője, Kamala Harris csillaga emelkedett fel az amerikai politika egén.
A most 59 éves Harris, szarkasztikusan fogalmazva, tipikus amerikai – ahogy itt mondják: mint az “apple pie” (almás pite). Anyja, Shyamala Gopalan Indiából vándorolt be 1958-ban, apja Donald J. Harris afrikai etnikai háttérrel Jamaikából 1961-ben. Már az ő karrierjük is nagyon amerikai volt: endokrinológus anyja a biológia doktora, apja közgazdász professzor volt a Stanford Egyetemen. Kamala 1964-ben a kaliforniai Oaklandban született. Szülei amikor ő öt éves volt, elváltak. Édesanyja nevelte majd a híres fekete egyetemen, a Howard Universityn tanult és a Hastings College-ban jogi diplomát szerzett 1989-ben. Gyorsan emelkedett a pályán és 2010-ben Kalifornia állam főügyésze lett. 2017-ben beválasztották az amerikai Szenátusba. Harris 2013-ban ismerkedett meg Doug Emhoff amerikai zsidó ügyvéddel, akivel a következő évben összeházasodott. Emhoff két tinédzser korú gyereket hozott a családba. Lehet-e kevertebb, vagyis amerikaibb család ennél?
Szereplése a politika szinpadán Alan Cranston kaliforniai demokrata szenátor csapatában indult. 1994-ben egy kaliforniai politikus, Willie Brown mellett dolgozott. A közvélemény, ahogy magam is, a 2020 évi elnökválasztás demokrata jelöltjeinek vitáján ismerte meg legjobban Harrist. Követtem a TV közvetítette vitát, amikor Harris közvetlenül Biden mellett állt a szinpadon jónéhány jelölt társaságában. Ő volt Biden legkeményebb kritikus ellenfele és vitapartnere. Biden emberi emelkedettségére vall, hogy győzelme után őt vette maga mellé alelnökként és együtt verték meg a republikánus jelölt Trumpot.
Kamala Harris okos, felkészült politikus, ragyogó vitázó, jó humorézékkel megáldott, aki gyakran teli-szájjal nevet, jól érvel és aggresszivitással támad. Karakterisztikus epizódként érdemes megemlíteni azt a vitát, amikor Trump alelnöke, Mike Pence felsőbbségesen közbevágott Harris beszédébe, mire Kamala, hogy emlékeztesse a civilizált vitára, nyugodt hangon visszaszólt: “Alelnök úr! Beszélek”. Meglehetős chutzpah-ra vall egy másik nagy port felvert eset, amikor Trump legfelsőbb bíró jelöltje, Brett Kavanaugh meghallgatására került sor a Szenátusban, Harris különleges szellemességgel tette nevetségessé Kavanaughnak (és a Trump kormányzatnak) az abortusz további szigorítását támogató álláspontját. Azzal a kérdésel fordult a jelöthöz, hogy “ismer-e Ön olyan amerikai törvényt, amely bevatkozást biztosít a kormánynak a férfiak testébe?” A jelölt, közkedvelt magyar mondással, köpni-nyelni nem tudott, a kérdés pontosítását kérte, mire Harris csak ennyit magyarázott: “Tudja ugye? Nő – férfi.”. Egy legutóbbi alkalommal, amikor már elnökjelöltként emelkedett a politika előterébe, ügyészi munkájáról így beszélt: “Ügyészként dolgom volt mindenféle bűnözővel. Olyanokkal, akik nőket zaklattak, akik csaló módon becsapták vásárlóikat, csalókkal, akik áthágták a törvényt önérdekük biztosítására. Érthető, ugye, amit mondok? Jól ismerem Donald Trump típusát!”
Kamala Harris olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyeket az amerikaiak nagyon kedvelnek, ha férfi politikusról van szó, de - különösen a túlzott határozottságot - igen sokan nem szeretik, ha női politikust jellemez. Közismert továbbá, hogy negyed évezredes történelmében Amerika még nem választott női elnököt. Szinesbőrű férfit, Barack Obama személyében is csak egyszer. Nem kis merészség tehát színesbőrű női jelölttel indulni az elnöki posztért, különösen, ha Kalifornia liberális hagyományainak letéteményese is, ami az ország nagy részében ellenszenvet kelt, bár Harris leadott szavazatokban megnyilvánult politikusi képlete mérsékelt, Bidenéhez hasonlo.
Meg is indult ellene a mocskolódó hadjárat. Trump gyermeteg szokása szerint azonnal gúnynevet adott Harrisnak: “röhögős Kamala”, aki “tönkretesz mindent amihez csak nyúl”. Minden bizonyíték nélkül “holdkóros ultra-baloldali”-nak, “San Francisco-i radikális”-nak nevezte és ezt súlykolja azóta a FOX TV csatorna is. Hazug módon azt állította, hogy Harris annyira abortusz párti, hogy “támogatja újszülöttek meggyilkolását is születésük után”. Harrist, aki sokakkal együtt nem vett részt Netanyahu kongresszusi beszédén Washingtonban, de később mint alelnök találkozott vele, “a zsidóság ellenségének” nevezte. Trump alelnök-jelöltje J.D. Vance kijelentette: “Országunkat a Demokrata párt révén egy nyaláb gyermektelen macskás-hölgy vezeti. Ezeknek élete nyomorúságos és az egész ország életét nyomorúságossá akarják tenni. Itt van Kamala Harris, Pete Buttigieg (nota bene mindkettőnek két fogadott gyereke van)… a Demokrata Pártot gyermektelen emberek vezetik. Nem szabad az országot olyan emberek kezébe adni, akiknek nincs is személyes érdekeltsége benne”. Kamala Harrist ettől az izléstelen és otromba támadástól Dough Emhoff első felesége, Harris fogadott gyerekeinek anyja és egyik, ma már nagykorú gyereke védte meg.
“Nagy meglepetésre” az orosz média azonnal csatlakozott Trumphoz: Az állami TV-ben hangzott el, hogy Harris “maga az ördög legtisztább formájában… Kamala a nukleáris fegyver gombjával rosszabb, mint egy majom egy gránáttal”. A magyar kormány-sajtó sem maradt le, azonnal szajkózni kezdte az orosz példát. A Magyar Nemzet cikket közölt azzal a címmel, hogy “Bemutatjuk Kamala Harris valódi arcát”. Ebben képesek voltak leírni, hogy “szélsőbaloldali megnyilvánulások, antiszemita kijelentések és hibák sora jellemzi az amerikai alelnököt… dicsérte a terroristák túlélését (???) követelő tömegeket, és támogatta az Izrael elpusztítására és a zsidók elleni terrorizmusra való felhívásaikat… Egy egész világ nevet az alelnökön aki még a legkomolyabb helyzetekben is képes arra, hogy hisztérikus vihogásba kezdjen”.
De térjünk vissza egy rövid pillantásra a világra. A nők alacsony elfogadottsága ugyanis korántsem egyedi amerikai jelenség. Két-három évtizeddel ezelőtt a világ 200 országának mindössze egy-tizedében, 21 országban találtunk női államelnököt vagy miniszterelnököt. Ma 81 országnak van női vezetője. Az Egyesült Államok azonban rosszul áll: a Kongresszus két házának csupán 28 százalék nő, az 50 állam kormányzói közül pedig 18 százalék. Amerika 200 ország között a 70-ik ebből a szempontból. A világ tehát még nem szabadult meg begyökeresedett előítéleteitől. Most azonban érlelődik az áttörés. Biden visszalépésekor Kamala Harrist javasolta maga helyett. Az elmúlt néhány nap alatt a demokrata párt egész vezetése és elitje felsorakozott az amerikai történelem első ázsiai-fekete-nő elnökjelöltje mögött. Soha nem látott mértékben nyíltak meg az erszények és két nap alatt 100 millió dollárt adományoztak a demokrata párt választási kasszájába. Ilyen még soha nem történt. Számos színész, könnyűzene és pop sztár (pl. Barbra Streisand, George Clooney, Robert de Niro, Jamie Lee Curtis, Beyoncé, Cardi XCX, Twitter és Tic-Toc sztárok) biztosította őt támogatásáról. A választási küzdelem azonban nagyon nehéz lesz. A fellépésekor azonnal készített közvéleménykutatások azt mutatták, hogy míg Harris építhet a nők, a fehér egyetemet végzettek, a feketék és a fiatal generáció szavazataira, addig az alacsonyabban képzett férfiak 57, és a 65 éven felüliek 58 százaléka, valamint a pártokhoz el nem kötelezettek 54 százaléka egyelőre Trump pártján áll. De egy hét sem telt el, s az újabb felmérések eredménye szerint Kamala Harris felzárkózott Trumphoz. Fej fej mellett állnak.
Ugyanakkor Trump legfőbb Biden elleni támadási érve, az öregség és szellemi hanyatlás, most visszafordult és saját fejére hullott.. Mint Liz Mair, a republikánus választási kampány stratégák egyike leszögezte: Trump legagyobb sérülékensége a kora és szellemi hanyatlása. George Conway konzervatív ügyvéd, aki egyike a vezető Trump-ellenes republikánusoknak, politikai akció-bizottságot hozott létre “Anti-Pszichopata PAC” néven, hangsúlyozva, hogy Trump nem alkamas az elnöki posztra és egzisztenciális veszélyt jelent a demokráciára.
Még több mint három hónap van az elnökválasztásig. Különlegesen kemény politikai csaták következnek. Ha Kamala Harris ül az elnöki székbe, az végleg szétverné az amerikai politika Trump-anomáliáját és az öncentrikus, csak önérdekét szolgáló Trump-jelenség talán végleg eltűnne a politika színpadáról. Ugyanakkor további nagy lendületet adna a nők politikai szerepvállalásának az Egyesült Államokban és a világban. (Berend T. Iván)
