Ezzel a címmel írta Bertolt Brecht 1941-ben híres politikai szatíráját, a chicagói zöldségpiacon játszódó gengszter drámáját Hitler hatalomrajutásáról.
Miért is jutott most eszembe ez a darab? Természetesen a mai amerikai Arturo Uikról, akik Amerika politikai zöldség piacát foglalták el. Ezek egyike, James Donald Vance, aki első turnusát tölti az amerikai szenátusban, Donald Trump kiválasztott alelnökeként (és feltehetően utódaként) 39 évesen hirtelen az ország poltikai szinpadának egyik főszereplőjévé vált. Előre kell bocsátani, hogy kiváló politikus. Mi is bizonyítja?
2016-ban Vance az elnöki posztra pályázó Donald Trumpot “Amerika Hitlerének” nevezte. Az USA Today címü újságban 2016 februárjában azt írta róla, hogy Trump “politikai programja az erkölcstelenség és abszurditás szféráiban mozog”. Az Atlantic című lapban és egy PBS programban “kulturális kábítószernek”, a “tömegek ópiumának” titulálta. Még azt is nyilvánosságra hozta, hogy Trump helyett inkább egy harmadik-párti jelöltre szavazott, hiszen, mint mondta, “inkább a kutyám nevét írnám a szavazó cédulára, mint Trumpét. Őt nem veszi be a gyomrom, ő mérgező és a sötétségbe vezeti a fehér amerikai munkásokat”. Spontán nézetei, mint mindez mutatja, kiváló ítélőképességre utalnak, ami rendkívüli fontosságú a politikai pályán.
2018-ban azonban Vance elindult a “damaszkuszi úton” hogy végrehajtsa látványos pálfordulását. Mindenek előtt külsőleg is átalakította magát: pufók arcára szakállt növesztett. 2020-ban már Trumpot támogatta, kitörölte a Twitterből korábbi kritikai megjegyzéseit, elsietett Mar-a-Lagoba, hogy találkozzon és bocsánatot kérjen Trumptól, mielőtt bejelentette indulását a szenátori posztért. 2021 októberében már hűségesen ismételgette Trump hazugságait, hogy ‘ellopták” Trumptól a választásokon megnyert elnökséget. 2023 januárjában pedig nyíltan támogatta Trump elnök-jelöltségét 2024-re. 2024 júliusában a Republikánus Párt Konvencióján mondott beszédében pedig egyenesen azt állította, hogy Trumpnak nincs szüksége az elnöki posztra, de az országnak és népének annál inkább szüksége van Trumpra, tehát Trump önfeláldozásból vállalja az elnökséget. Az önfeláldozó Trump! Ez a nézet-váltó képesség, a hallatlan rugalmasság még világosabban tanúsítja politikai rátermettségét és kvalitását.
J.D. Vance a váltások és változtatások embere. Ezt már az is világosan bizonyítja, hogy 1984-ben James Donald Bowman-nak született, majd – anyja harmadik férje, fogadott apja után - James Hamelnek hívták, hogy azután felvegye nagyszülei családi nevét. (Rugalmassága, úgy tűnik, feleségére is átragadt, hiszen az indiai Usha Chilukuri Vance korábbi demokratából vált republikánussá.) Nevének változásait vallásának váltása is követte: konzervativ evangelistaként nőtt fel, de 2019-ben áttért a katolicizmusra.
Vance pályafutása is rendkívül változatos volt. A középiskola elvégzése után az amerikai haditengerészetben, az iraki háborúban szolgált, majd elvégezte az Ohio Állami Egyetemet és utána 2013-ban jogi diplomát szerzett a Yale Egyetemen. Jogászként dolgozott egy multinacionális jogi cégnél majd egy kaliforniai beruházó vállalatnál. Nem sokkal később azonban politikai pályára lépett.
J.D. Vance valóságos főnyeremény Trump számára. Még szélsőségesebben képviseli a háromnegyed évszázada szigorúan követett amerikai külpolitika felrúgását, mint Trump. A Müncheni Biztonsági Konferencián 2024 februárjában kifejtette, hogy Putyin nem jelent egzisztenciális veszélyt Európára. “Sok rossz ember van a világon és engem sokkal jobban foglalkoztat Kelet Ázsia mint Európa”. Nem kell támogatni Ukrajnát, és Európának be kell látnia, hogy nem építhet amerikai segítségre és magát kell megvédenie. Steve Bannonnak kijelentette, hogy “engem valójában nem érdekel mi történik Ukrajnában”. Véleménye szerint “az USA stratégiai prioritása Kelet Ázsia és a Közel Kelet, nem Európa. Ez az amerikai külpolitika a következő 40 évre és Európának fel kell ébrednie erre”. És Európának valóban fel kell ébrednie erre.
Ellentétben Trumppal, aki 78 éves, Vance csupán 39. Ellentétben Trumppal, aki kihúzta magát a katonai szolgálatból, Vance katonaként indult pályáján. Ellentétben Trumppal nem ezüst kanállal a szájában született (hogy a megfelelő angol kifejezést használjam), hanem munkás családban. Ellentétben Trumppal, aki egy oldalnál képtelen hosszabb szöveget elolvasni, s akinek kiadott “könyveit” hivatásos, megbízott írók írták, Vance 2016-ban publikálta családja csődjéről, kábítószer okozta széteséséről szóló sikeres memoárját (Hillbilly Elegy: A Memoir of a Family and Culture in Crisis; vagyis Hilbilly Elégia: Memoár egy család és kúltúra válságáról), melyet a neves new yorki Harper Kiadó publikált, s amelyben leírta, hogy nagyszülei nevelték fel. (A “hillbilly” elégia kifejezés Alabamából ered, ahol a dombvidéken élő fehéreket nevezték így, akik szabadon beszéltek, ahogy jónak látták, itták a whiskeyt, amikor hozzájutottak, és lövöldöztek amikor kedvük úgy hozta. A jelző egyaránt volt pozitív és negatív a független, önálló, de a kor átalakulásának ellenálló, elmaradott és erőszakos amerikai embertípusról.)
Hadd zárjam a James Donald Vance-ról szóló leírást azzal, hogy visszatérek ezen írás első mondataihoz, pontosabban ahhoz a jóslathoz, hogy Vance feltehetően Trump utóda is lehet. Erre természetesen csak akkor kerülhet sor, ha Trump megnyeri a 2024-es választásokat és még egy turnusban elnök lenne. Ez utóbbi esetben, ha Trump nem módosítja az alkotmányt lehetővé téve a maga számára egy harmadik elnöki turnust, ami Trump esetében egyáltalán nem kizárható, akkor utódaként majdhogynem automatikusan Vance indulna az elnökségért 2028-ban. És lehet, hogy el is nyerné – hogy keserűen gonoszkodjak egy kicsit - azt az ellene nyilvánvalóan akkor is induló s még csak 86 éves most már örökös demokrata elnökjelölt Biden ellen, aki akkor még erőteljesebben hiszi majd, hogy ő a legjobb jelölt erre a feladatra és Vance legyőzésére. (Berend T. Iván)
