Mikor naponta tízmilliót meghaladó emberölést követnek el a világháló erre specializálódott programjain, gyerekekkel kezdődően és nyugdíjasokkal bezáróan akkor ne csodálkozzunk, ha az erőszak itt kopog a mindennapjaink kapuján.
Mit jelent az élet az elvarázsolt, erőszakra hangolt emberek fejében, nem mást, mint egy újraindítást és kezdődhet minden elölről. A világunkat átszövi a verbális erőszaktól kezdődően a fizikai erőszak végtelen formációival bezárólag. A kultúra lebecsülése, a kultúra szereplőinek celebesítése, arra intette a minőséget megjelenítőket, hogy húzódjanak félre, mert ebbe a rendszerbe ők nem illeszthetők és nem véleményformálók, hatásuk szinte a nullával egyenlő.
Hol vagyunk már attól, amikor Grétsi László egy-egy rosszul alkalmazott kifejezést, milliók előtt elemzett és tett helyre. Mára már ez az igény teljesen megszűnt a nyilvános térben.
Az erőszak egyik kemény megjelenítése a párbeszéd, vagy vita megszűnése, a konzultációról már nem is beszélve. Maradt a fogadd el, a szokd meg, az alkalmazkodj, vagy lapulj, mert másként te leszel a sérült, nem az elkövető!
Csodálkozunk, vagy már nem, hogy az iskolákban néhány deviáns tanuló már terrorizálja az osztályokat, vagy már az egész iskolát, megfélemlítve a gyerekeket, vagy akár a tanárokat.
A felsőbbség agresszív fellépése miatt erősebb az eltitkolás, mint a feltáró együttműködés. Lassan már nem lesz több egy diákját felrúgó, majd otthagyó "tanár" viselkedése, mint egy ejnye-ejnye.
Mit akarunk akkor amikor nem a bűneit sorolják, hanem a múltbéli kitüntetéseit, szörnyű és hányinger az egész!
Mielőtt bárki arra gondol, hogy ez az írás a mai kormányzat ellen íródna, nagyon téved, mert nem a kormányzat lett sunyi, hanem a polgárok, akik megválasztották őket, akik hagyták, hogy visszajöjjön "a szocialista demokrácia", aminek a lényege az, hogy a hülyék uralkodnak az okosak felett, azzal a felkiáltással, hogy ők többen vannak.
Gyávák lettünk és b@szariak, akik nem mernek kiállni, véleményt formálni, azt elmondani, ezért lehet az, hogy aki megteszi ezt, az áldozat lesz.
A magyar közélet egykor ismert szereplője mondta nekem, hogy a hősök szoboravatása úgy néz ki, hogy a talapzaton áll a hős, az avatáson ott van az összes áruló, aki oda juttatta őt, meg a sok gyáva, aki nem mert semmit tenni.
A hatalom mindig addig a határig megy el, amit a többség még benyel, mára itthon nincs határ mert az árulók és gyávák az elmúlt 34 évben mindent hagytak felszámolni, ami értéket jelentett valaha.
