Lépten-nyomon halljuk, olvassuk, hogy mekkora, de mekkora család-, és gyermekbarát kormányunk van.
Nos, ideje a Csipkerózsika álomból felébredni, mert a napi valóság teljesen más. Egy érzéketlen, embertelen hatalom uralkodik felettünk, akik teljesen közömbösek a felnőttek, gyermekek sorsa iránt. Egy érdekli őket, a közpénz magánosítása, lenyúlása. Ennek rendelnek alá mindent. Aki nem milliárdos közöttük, azt szerintem kinevetik, de ilyen nincs.
Több hete próbálunk többen segíteni a 8 éves kislánynak, hogy ne 12 millión múljon a gyógyulásának az esélye. Megkerestük a közjogi méltóságokat, kormányfőt, minisztereket, a volt államfőket, milliárdosokat, MOL-t, és így tovább.
Eddig mindenki -már aki válaszolt--hűvös eleganciával elutasító volt, jó tanácsokig jutott el. Megmosolyogtató volt, ahogy elmagyarázták – sok-sok jogszabályi helyet idézve –, hogyan "gazdálkodik" a kormány. Ők annyira gondos gazdái a közpénznek, hogy nem lehet törvényesen 12 millióval – nem 120 millióval, nem milliárddal – segíteni a pici lányka gyógyítását.
Egy kormány, amely családbarátnak, gyermek központúnak mondja magát, mossa kezeit, semmit sem tehet. Milliárdokat dobnak ki a semmire, és nincs 12 millió a kislány szüleinek. Ennyi pénzért a NER-lovagok le sem hajolnak. Talán, még a sameszaik sem Nem is beszélve a "nem" strómanokról.
Vegyük sorra a levelezést (minden elküldött levél útja a gépemen nyomon követhető):
NEM érkezett válasz:
- Novák Katalin, akkor még köztársasági elnöktől, akinek a család még ez év januárjában írt levelet;
- Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnöktől, a 2024. május 21.-én írt levelemre;
- Dr. Kövér László Országgyűlési elnöktől, a 2024. május 30.-án írt levelemre;
- Novák Katalin volt köztársasági elnöktől, a 2024. június 9.-én írt levelemre;
- Schmitt Pál volt köztársasági elnöktől, a 2024. június 9.-én írt levelemre.
Dr. Orbán Viktornak írt levelemre egy munkatársa válaszolt, szép szóvirágokkal fűszerezve. A lényeg: nem tudnak segíteni, illetékességből átküldték a Belügyminisztériumba.
Dr. Pintér Sándor miniszternek két levelet írtam. Az első elutasító választ követően kértem, mint illetékes minisztert, hogy a tárcája civil keretéből támogassa a kislány szülei által létrehozott alapítványt; de legalább, személyesen hallgassa meg az édesanyát.
Erre a minisztérium egy osztályvezetője, válaszul többek között azt írta:
Az állami vezetőkkel való személyes találkozásra egyéb elfoglaltságuk miatt nincs lehetőség.
Ismételten sajnálattal tájékoztatom, hogy a hatályos jogszabályi környezetben nincs lehetőség a család anyagi támogatására.
Hogy nem szakadt le a mennyezet a minisztériumban. Ezzel ugye leráztak "végleg". Megdolgoztak a nem kevés fizetésükért, egy csóró, sokat ugráló állampolgár a helyére lett téve.
Írtam még pár NER milliárdosnak is, de inkább csak azért, hogy elmondhassam, megpróbáltam. Választ nem küldtek, gondolom éppen valahol röpködnek, vagy a tengerben megmártózva pihenik ki a közpénzes tenderek megnyerése okozta óriási fáradalmaikat. Sokuk feleségének egyetlen táskája többe kerül, mint amennyi a kislány gyógyításához kellene.
Rúdtáncosokra, bélyeggyűjtőkre, madárszínházra, lombkorona nélküli lombkorona ösvényekre, parlamenti imacsoportra, a szigetszentmiklósi stadion -romra, a semmibe néző kilátókra, tűzoltó laktanya torzókra– és még hosszasan sorolhatnám– százmilliókat, milliárdokat dob ki a kormány. Mindenre van pénz, amire akarnak költeni. A közpénzzel úgy bánnak, mintha a sajátjuk lenne.
Nekünk "zembereknek" az üres szólamok, meg a háború, meg Soros, meg Brüsszel jut. Örüljünk, hogy -még--ingyen vehetünk levegőt. Egyébként is, miért nem született focistának az apuka.
Felháborít az igazságtalanság, szívem fáj, hogy ilyen emberi érzéketlenséggel találkozom, és tehetetlen vagyok! Amit tehettem, megpróbáltam. De mindez semmit sem ért! Tehát nem tettem semmit!
A kislány műtétje szeptember közepén lesz. A család, ha kölcsönből is, de biztos kiviszi külhonba a gyermeket. Mert nekik – egyedül csak nekik – fontos a kis élet.
A kormány nem talált hivatalos megoldást 12 milliós támogatásra. Sírjak, nevessek, nem tudom. Egy olyan országban, ahol a gránitszilárdságú alaptörvényt seperc alatt bármikor módosítanak, egy olyan országban, ahol a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva a miniszterelnök százmilliárdokról dönthet egy este.
Szégyellje magát mindenki, aki számára egy gyermek élete semmit sem ér, még arra sem szakítanak időt, hogy a rettegésben élő édesanyát meghallgassák.
Ha ez a keresztény Magyarország, akkor én bizony, "pogány" maradok.
Budácsik Lajos
