Mégis mik lehetnek ezek?
Matthew Dominick, a NASA űrhajósa, június 3-án lenyűgöző képeket készített a Nemzetközi Űrállomásról (ISS). Habár elsőre a fények egy idegen űrhajó flottájának tűnnek, nem erről van szó, hanem egy érdekes légköri jelenségről: a lidércekről. Ezek a vörös lidércek olyan elektromos kitörések, amelyek a mezoszférában, a zivatarfelhők felett, körülbelül 85 kilométerrel a Föld felszíne felett fordulnak elő. Dominick fotóján ezek az energiakitörések Dél-Afrika partjainál láthatók – számol be róla a Daily Mail.
Az angolul “sprite”-nak, magyarul lidércnek nevezett magas-légköri jelenség, más átmeneti fényes eseményekkel (TLE) együtt, ritka jelenségek, amelyeket általában véletlenül rögzítenek a zivatarok “timelapse” fotózása során. Az ISS Atmosphere-Space Interactions Monitor (ASIM) gyakran rögzíti ezeket a jelenségeket tudományos műszerei segítségével.
A lidércekről és egyéb TLE-jelenségekről már évszázadok óta akadnak feljegyzések, megörökíteni őket először viszont csak a relatív közelmúltban, 1989-ben sikerült – és akkor is véletlenül. A lidércek körülbelül 80 kilométeres magasságban fordulnak elő, magasan a zivatarok felett. Pillanatokkal a villámcsapás után jelennek meg – egy hirtelen vöröses villanás, amely sokféle formát ölthet, gyakran diffúz csóvákat és fényes, tüskés indákat kombinálva. Egyes lidércek mintha táncolnának a viharok felett egymást követő felvillanásokkal. Sajnos azonban még most is számos megválaszolatlan kérdés akad a TLE-kkel kapcsolatban, például:
- Milyen gyakran fordulnak elő lidércek?
- Miért veszik fel azokat a formákat, amiket?
- Milyen körülmények váltják ki a lidérc megjelenését a felső légkörben?
- Hogyan hatnak a lidércek a Föld globális elektromos körforgására, és hogyan járulnak hozzá a Föld felső légkörének energiájához?
- Hogyan kapcsolódnak a lidércek a gravitációs hullámokhoz?
Forrás: NASA/Matthew Dominick
Ha szeretnénk segíteni ezen kérdések megválaszolásában, mi magunk is bekapcsolódhatunk a NASA és a washingtoni Catholic University of America közösen finanszírozott projektjébe, a Spritacular-ba. Ehhez nincs is sok mindenre szükségünk, csak egy kereskedelmi forgalomban is elérhető, digitális egylencsés tükörreflexes (DSLR) fényképezőgépre, majd regisztrálnunk kell ezen az oldalon. A projekt keretében pedig minden támogatást és útmutatást megadnak nekünk, hogy “lidércvadásszá” képezzük magunkat, és hogy tudjuk, mikor és hol érdemes keresni ezeket a tüneményeket. Fontos, hogy csak a saját képeinket tölthetjük fel, és nem árt, ha pontos időt és helyet is meg tudunk adni a lidércről (ilyen híján a körülbelüli adatok is megteszik).
A vörös lidércek a D-régióban jelennek meg az ionoszférában, 60-90 kilométerrel a Föld felett. Magasabb magasságokban vörösen ragyognak, és ahogy lejjebb ereszkednek, kék színűvé válnak – ahogy az a mostani felvételen is látható. Matthew Dominick, korábbi haditengerészeti tesztpilóta és vadászpilóta parancsnok kifejezte izgatottságát, hogy sikerült megörökíteni ezt a ritka eseményt. (Rakéta)
