Versenyben

Magyarország gazdasági fejlettsége az ország egy főre jutó nemzeti jövedelmében számolva  (23.319 dollár) az Európai Unió átlagának valamivel több, mint felét, 56 százalékát éri el, de ugyanakkor a világ 200 országa átlagos egy főre jutó jövedelmét kereken 50 százalékkal meghaladja, ami a világon az 57-ik helyre sorolja az országot. Ez nem igazán európai színvonal, hiszen Európában 50 ország van.

Annál biztatóbb, hogy a közepes színtről rövidesen a magas fejlettség színtjére emelkedik majd az ország. Legalábbis, ha komolyan vennénk a magyar miniszterelnök 2017-es bejelentését, hogy 2030-ra lehagyjuk Ausztriát.  Ehhez ma már csak hat év van hátra. Márpedig Ausztria 2024-ben kereken 60.000 dollár egy főre jutó, Magyarországénál két-és-félszer nagyobb jövedelmével a fejlettségi színvonal tekintetében a világ élbolyához tartozik. Hangsúlyozni kell, hogy Orbán Viktor magabiztos bejelentése nem véletlen kiszólás volt, hiszen Nagy Márton és Lázár János miniszterek azóta is ismételgették. Az 1990-es rendszerváltás óta mintha a magyar kormányzatok fixa ideája lett volna Ausztria utólérése. 1993-ban  Szabó Iván pénzügyminiszter 2004-re, 2005-ben Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter 2021-re tette Ausztria utólérését. Orbán 2030-as határideje ellenére Matolcsy György, a Nemzeti Bank elnöke a következő évben, 2018-ban óvatosabban 2050-re jósolta az utolérést.

Anélkül, hogy  jóslásokba bocsátkoznánk, az minden laikus számára is evidens, hogy hat év alatt a közel háromszoros fejlettségi különbségnek akárcsak megközelítése is lehetetlen, nemhogy behozása. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a rendszeváltás, 1990 óta, benne a másfél évtizedes Orbán rezsimmel, szó sem volt felzárkózásról. Sőt, 1990-ben az osztrák színt a magyar 247 százaléka, majdnem két-és-félszerese, 2024-ben 254 százaléka, vagyis több, mint két-és-félszerese. A különbség tehát még valamelyest nőtt is Ausztria javára. E mellett nem feledhetjük el, hogy – mint az illetékes miniszter mondta – a magyar gazdaság fele külföldi tulajdonban van. Ennek köszönhető, hogy a feldolgozó-iparok termelésének több mint egy-ötöde a high-tech szektorból ered. Magyarország ipara a vezető európai vállalatok munkaigényes összeszerelő munkáit végzi, főként az autóiparban, ami a magyar kivitel 57 százalékát biztosítja. Érdemes hozzátenni, hogy a termékek exportpiaca több mint 80 százalékban a sokat szidott EU, ahonnan a behozatal háromnegyede is származik. Más szóval a magyar gazdaság az Unió köldökzsinórján át lélegzik.

Az eddigi számok az ország egészének gazdasági pozícióját mutatják. De nézzük meg kicsit közelebbről, hogy valójában hogyan is él az ország, vagyis a bérek, nyugdíjak és fogyasztás hogyan áll a Nyugat és az Európai Unió országaival összehasonlítva, ami meglehetősen fontos támpont Ausztria utolérése és lehagyása lehetőségét illetően. Ausztriában a minimum havi bér 1.500, az órabér pedig 24 euró. Ez lényegében azonos a német és francia bérekkel. A magyar kormány rendeletileg 2022 január 1-től 200.000 forintban határozta meg a havi bruttó minimálbért, ami euróban kifejezve 512 euró, vagyis az osztrák színt egy-harmada. Ha az európai órabéreket összehasonlítjuk, akkor az Unión belül is rendkívül szétnyílt ollóval találkozunk, hiszen míg Luxemburgban 54, Dániában 48, Belgiumban 47 eurót, az Európai Unió 27 tagországának átlagában pedig 32 eurót, addig Bulgáriában csak 9.3, Romániában és Magyarországon 11, illetve 13 eurót keres egy munkás óránként. Magyarországon tehát a keresetek alig nagyobbak, mint a dán vagy belga színt egy-negyede, az Unió átlagának pedig 40 százaléka. Különösen kirívó az oktatásban és egészségügyben dolgozók fizetéseinek lemaradása Magyarországon. Ezekben az ágazatokban dolgozók csak az országos átlag 85-90 százalékát keresik, míg Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában az átlagnál általában legalább 10 százalékkal többet.

A képet lényegesen rontja, hogy miközben a magyar munkás jóval kevesebbet keres, többet dolgozik nyugati kollégáinál. A heti átlagosan ledolgozott óraszám a teljes munkaidőben foglalkoztatottak esetében Magyarországon 2022-ben kereken 40 óra volt, míg az Európai Unió átlagában 37.5 óra, Ausztriában pedig 36, Németországban és Dániában 35 óra.  

Hasonló szóródást figyelhetünk meg a nyugdíjak esetében is. A legmagasabb luxemburgi 2.575 euró és az Unió átlagosan 1.224 euró  havi öregségi nyugdíjaival szemben Bulgáriában 226 eurót fizetnek. A havi magyar átlagnyugdíj 398 eurónak felel meg. A magyarnál alacsonyabb nyugdíj  Európában Bulgária mellett még csak Romániában, Horvátországban, Szerbiában, Boszniában és Albániában létezik. A nyugdíjak szempontjából tehát Magyarország észak-balkáni országnak számít.

Ami a tényleges egyéni fogyaszást illeti, egy hivatalos számítás 36 európai országot figyelembe véve arra az eredményre jutott, hogy a legmagasabb fogyasztás – mint várható – Luxemburgot jellemzi az Unió átlagát 38 százalékkal meghaladva. Ezt követi Norvégia, 27 százalékkal az EU átlagszíntje felett. Ausztriában és Németországban is 18 százalékkal magasabb az egyéni fogyasztás, mint az Unió átlagában. Összesen kilenc európai ország fogyasztási színtje haladta meg az Unió átlag színtjét. Kevésbé meglepő, hogy mely országok kullognak a sor végén fogyasztási színtjüket illetően: az EU tagországai közül Bulgária áll a sor végén az Unió átlag fogyasztásának mindössze 69 százalékával. Ezt a magyarok fogyasztása alig haladja meg az uniós átlag 71 százalékát érve el. Meg kell jegyezni, hogy Románia és Horvátország is lehagyta Magyarországot az EU átlag 86, illetve 76 százalékával.

Ebben az összefüggésben szót kell ejteni a lakástulajdonról is. Első pillantásra az erre vonatkozó adatok érthetetlenek. Magyarországon például – a Eurostat 2024-es Housing in Europe felmérése szerint - a lakosság 90 százaléka saját tulajdonában lakik, ami Európában a negyedik legmagasabb arány. Gyanus lehet azonban, hogy ennél magasabb arány Romániában (95 %), Szlovákiában (93%) és Horvátországban (91%) van.. Ugyanakkor az Európai Unió átlaga csak 69 százalék, és a gazdag Dániában, Ausztriában és Németországban 60 százalék körül mozog. Más szóval a szegényebb országokban jóval magasabb a lakástulajdon, mint a gazdag országokban. A képet még furcsábbá teszi, ha figyelembe vesszük, hogy az Európai Unióban átlagosan 13 évet kell dolgozni azért, hogy a fővárosban saját ingatlana legyen valakinek, Magyarországon azonban 17 évet.  A fordított helyzet magyarázata azonban talán egyszerű. A szegényebb országokban gyakorlatlag kényszerítik a lakókat lakásuk megvételére. Privatizálták ezen országok korábban állami vagy városi tulajdonban lévő ingatlanait, mégpedig a reálisnál jóval alacsonyabb áron. Az árak azután felzárkóztak, de a lakást keresők számára nemigen volt és van bérlakás alternatíva. A kényszerű lakásvásárlás viszont megrövidíti a lakosság egyéb irányú fogyasztását.

Mindent figyelembe véve Ausztria utólérése helyett reálisabb lenne kormány jelszóként kiadni, hogy “lehagyjuk Romániát”. Belátom, ez nem hangzik túlzottan jól a magyar fülnek. Ausztria lehagyása jóval vonzóbb cél – és persze sokszorta nagyobb blöff. Ausztria behozása és lehagyása 2030-ra, vagy akár 2050-re legjobb esetben csak vágyálom, de sokkal inkább tudatosan hazug propaganda, amivel az Orbán kormány a bérek és a fogyasztás alacsony szintjét kompenzálja.