Az elmúlt hetekben egyre többször kerültek szóba javaslatok, amelyek közül a hivatalba lépésre váró új amerikai adminisztráció választhat az ukrajnai háború lezárásához, hogy betartsa Donald Trump megválasztott elnök választási kampányában tett ígéretét.
Jelenleg a washingtoni rendezési módozatok közül három fő elképzelést emelnek ki, amelyek mentén az orosz–ukrán háborút le lehetne zárni. Ezek közül a leghomályosabbat egyelőre Richard Grennel, egykori német nagykövet vetette fel, miszerint Ukrajnában alakítsanak ki autonóm területeket. Ezek mivoltát és mikéntjét ugyan nem fejtette ki, de nagy valószínűséggel a donbászi szeparatista területekre vonatkozhat, amelyeket jelenleg Oroszország felügyel.
Az alelnöki szék elfoglalására váró J.D. Vance elképzelése szerint Ukrajnának le kellene mondania a NATO-tagságáról, a megszállt területeket pedig átengednie Oroszországnak. Ukrajna tulajdonképpen egy semleges demilitarizált terület kellene hogy legyen, az Oroszországgal közös határát viszont jelentősen meg kellene erősíteni annak érdekében, hogy Oroszország ne kezdeményezhessen új inváziót. Az ország újjáépítését Vance szerint az európai nemzeteknek kellene biztosítani.
A harmadik elképzelés az Oroszországért és Ukrajnáért felelős különleges megbízott, Keith Kellogg javaslata is, amelynek egyik kulcseleme, hogy – bár ez korábban tabu volt nyugati körökben – azonnali tűzszünetet javasol a tárgyalások idejére. Kellogg javaslata a fentiekhez képest a legkidolgozottabb, még áprilisban jelent meg az America First Policy Institute honlapján. A terv szerint Ukrajna katonai támogatása Kijev tárgyalási hajlandóságának függvényévé válna.
Amennyiben Kijev elutasítaná a tárgyalásokat, úgy Washington jelentősen mérsékelné az ország támogatását.
A tárgyalások idejére azonnali fegyverszünetet rendelnének el, és a háborút tárgyalásos rendezéssel zárnák. Kellogg szerint a tűzszünet alatt és a jövőben is Ukrajna fegyverekkel való támogatása továbbra is fennmaradna, hogy Oroszország ne tudja kihasználni ezt az időt további területszerzésre, vagy egy újabb invázió előkészítésére.
Oroszországot azzal motiválná Kellogg és az áprilisi javaslat társzerzője, Fred Fielz, hogy amennyiben azt elutasítja, úgy Ukrajnát állig felfegyverzik, olyan mértékben, hogy az a harctéren is vereséget tudjon mérni Moszkvára. Vannak azonban Moszkva szempontjából ennél kedvezőbb ajánlatok is. Így például Ukrajna NATO tagsága eltolódna, mi több, a szankciók egy részét is feloldanák, amennyiben Moszkva egy Ukrajna számára is elfogadható békeszerződést ír alá, viszont Ukrajna újjáépítésére megsarcolnák az orosz energiahordozókból származó bevételeit.
Mindez persze nem hangzik rosszul, és elviekben meg is állíthatná a több mint 1000 napja tomboló pusztítást. De kellenek ezek valakinek egyáltalán? A javaslatok mindegyike szerint Ukrajna területeket is veszít (ha nem is teljesen, ugyanis nem arról lenne szó, hogy Ukrajna hivatalosan lemondana azokról – erre az ukrán alkotmány nem ad lehetőséget – hanem elfogadja azt, hogy azokat nem katonai úton szerzi vissza, hanem diplomáciai erőfeszítésekkel, de ez akár évtizedekig is eltarthat), és még NATO-tagsága is egyre homályosabbá válik.
Mit lépnének az oroszok?
Ukrajna tehát azért szenvedett ennyi ideig, hogy végül területek és NATO-tagság nélkül maradjon. Kijev számára ez hatalmas kockázattal jár, ha ezt belpolitikai és hatalommegtartási szempontból vizsgáljuk. Ezt valószínűleg Washingtonban is felmérték. Korábban ugyanis teljesen érthető és védhető narratíva volt az, ha Ukrajna úgy kerül ki a háborúból, hogy semmilyen pozitív eredményt nem tud felmutatni társadalma felé, amelyért úgymond „megérte” kiállni a szenvedéseket, és akkor komoly belpolitikai válság alakulhat ki, Zelenszkij és csapata hatalmon maradása pedig kizárt.
Ezzel lehet összefüggésben, hogy a Gallup közvélemény-kutatást végzett Ukrajnában, amelynek eredménye szerint a megkérdezettek 52 százaléka kész lenne területi engedményekre a háború lezárásáért cserébe, a harcok folytatása mellett a megkérdezettek 38 százaléka állt ki. Ez utóbbi szám 2022-ben még 73 százalék volt. Szakértők úgy vélik, hogy a Gallup közvélemény-kutatás széles körben való elterjesztése azt a célt szolgálja, hogy Kijevben ne tudják a társadalmi kártyát felhasználni arra, hogy jobb pozíciókat alkudjanak ki, amelyek esetleg a nyugati partnerek számára kényelmetlenek lehetnek. Ez működhetett is.
Zelenszkij nemrégiben azt nyilatkozta, hogy abban az esetben kész lenne a tűzszünetre, ha a Kijev fennhatósága alatt lévő területek biztonsági garanciákat kapnának a NATO-tól. Ezeket akkor nem pontosították, de néhány nappal később a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozójának reggelén az ukrán külügy bejelentette:
Ukrajna biztonságának egyetlen valódi garanciája, valamint az Ukrajna és más államok elleni további orosz agressziótól való elrettentés Ukrajna teljes jogú NATO-tagsága.”
Utóbbi persze a legvastagabb vörös vonal a Kreml számára. Érdekes, hogy a javaslatok amelyek a háború rendezésére irányulnak, paradox módon egyetértéshez vezettek Kijev és Moszkva között. Egyikük sem érdekelt egy Minszk-3-ban. Kijev és Moszkva is egy végleges, számukra elfogadható és fenntartható rendezést kíván. Kijev a háború lezárásával olyan feltételeket szeretne, amelyek egyrészt biztosítanák a rendszer stabilitását (ehhez felmutatható eredmény kell), másrészt olyan biztonsági garanciákkal rendelkezne, amelyek kizárnak bármilyen agressziót Oroszország részéről. Ukrajna számára azonban mindkettőhöz NATO- és az EU-tagságra lenne szükség.
Moszkva azonban egy olyan rendezést szeretne, amelyben a NATO nincs a közvetlen határán, Ukrajna tehát semleges, demilitarizált országgá válik. Ukrajna NATO-tagsága ebben a tekintetben pontosan azt eredményezné, ami ellen a Kreml annak idején megkezdte a „speciális katonai műveletet”. Persze hivatalosan Moszkva sem zárkózik el a tárgyalásoktól, de saját feltételei mellett. Először is Zelenszkij elnöknek nyilvánosan vissza kell vonnia 2022-es rendeletét, amelyben megtiltotta önmagának a tárgyalásokat Vlagyimir Putyin elnökkel. A tárgyalások alapját a 2022-es isztambuli megállapodások adhatják, amelyeket a jelenlegi harctéri és katonai realitások figyelembevételével módosítanak.
A kijevi és moszkvai álláspontok tehát igen messze vannak egymástól, de van, amiben legalább egyetértenek.
Egyiküknek sincs igazán ínyére az, amit Washingtonban javasolnak. Ezért az elkövetkező hetekben és hónapokban mindkét fél igen aktívan igyekszik majd erősíteni saját pozícióin, hogy a tárgyalásokhoz, amelyekre előbb utóbb sor kerül, saját elképzelésükhöz közelebb álló békét tudjanak kieszközölni. Trumpnak és csapatának tehát nem lesz egyszerű dolga, és ha Kijevre még viszonylag egyszerűen is tud majd nyomást gyakorolni hivatalba lépése után, Moszkvával szemben korlátozott eszköztárral rendelkezik.
A szerző Seremet Sándor, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ szakértője és a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója. / Index
