Csak növelte a társadalmi különbségeket, mindenki rosszul járt vele, hogy már csak 16 éves korig kötelező iskolába járni – mutat rá egy friss tanulmány.
Nem járt előnyös hatásokkal rövid távon sem az érintett fiatalok, sem a társadalom számára az iskolakötelezettség korhatárának 16 évre való leszállítása, mutatta ki a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézeténél megjelent friss tanulmánya, melyet a G7 ismertetett.
Idehaza a kormány döntésének köszönhetően 2012 óta lehet 16 évesen, érettségi nélkül elhagyni az iskolát. Ennek következtében az elmúlt 15 évben az OECD országai közül Magyarországon nőtt a legnagyobbat az iskolaelhagyók aránya. Ez az arány 2005-ben még csak enyhén volt magas, most már EU-s és V4-es összevetésben is nagyon magassá vált.
2005 és 2021 között 5 százalékponttal, 8-ról 13 százalékra nőtt az iskolaelhagyók aránya Magyarországon, ami egyedülálló jelenség az OECD országai között.
Az arány rajtunk kívül mindenütt csökkent, kivéve Szlovákiát, ahol 9-ről 10 százalékra módosult. Mindenütt a magyarral ellentétes a program, a lemorzsolódás ellen dolgoznak.
A magyar romlás azért is fontos, mert a továbbtanulás minden adat szerint kifizetődik, a hazai munkaerőpiac az érettségizetteket, szakképzésben, alapszakos vagy főiskolai szinten továbbtanulókat könnyen felszívja. A csak 8 általános végzettek átlagkeresetéhez képest az érettségizettek vagy szakképesített munkások 30 százalékkal keresnek jobban.
Az előző, még 18 éves korig tartó iskolakötelezettség sem váltotta be ugyanakkor a reményeket, nem tudta növelni a középfokú végzettséghez jutás esélyét. A kormány a 16 évre való leszállításkor azzal érvelt, hogy hiába fizetődik ki a tanulás, a költségei is jelentősek, ezért nem kell mindenkinek sok időt iskolában töltenie. Ezért, aki úgysem szerezne érettségit, menjen dolgozni, azzal mindenki jól jár. Nem hátráltatják a társaikat, és felszívja majd őket a munkaerőpiac.
A Munkaerőpiac 2022 című kiadvány szerint viszont ez nem jött be. A leszállítással a diákok esélye a lemorzsolódásra közel 70 százalékkal nőtt, a közfoglalkoztatásba kerülés esélye majdnem duplázódott, a “passzívvá” válás – aki foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben sem vesz részt – esélye másfélszereződött.
Az elsődleges munkaerőpiacon való foglalkoztatás esélye pedig nem nőtt, viszont majdnem 30 százalékkal emelkedett a születések száma. Ezek a kedvezőtlen folyamatok gyengébben jelentkeztek a felsőbb, gazdagabb, magasabb társadalmi státuszú csoportokban, és sokkal erősebben a hátrányos helyzetű tanulók között. (hvg.hu)