Csak sajnos zeng tőle az egész környék! Kőszeg nem bír leállni.
A Partizánban elhangzott, a pedofília ügyében tett szerencsétlen, de mondhatnánk hajmeresztő nyilatkozata után, érzékelve az általa keltett hullámverést, tovább üti a vasat.
Először duzzogva lemondott tiszteletbeli elnöki tisztéről a Magyar Helsinki Bizottságban, mert – teljes joggal – merészeltek elhatárolódni a nyilatkozatában foglaltaktól.
Aztán levelet küldött a WMN női magazinnak (D Tóth Kriszta), válaszlevélnek aposztrofálva írását, egy ott megjelent, neki címzett nyílt levélre, a pedofília két ismert áldozatának írására reagált, kikötve, hogy a levelét csak egészben, kihagyás, szerkesztés nélkül közölhetik.
Ezt a magazin, az írás tartalmára tekintettel, minthogy legkevésbé a levéllel foglakozott, melyre „válaszolt”, ellenben megismételte vádjait a Partizán, érintőlegesen a MeToo mozgalom ellen is, megtagadta.
Ezután Kőszeg az Átlátszónak küldte el az írást, ahol rendszeresen publikál, és mely lap a korábbi kikötés ellenére – megvágva – leközölte a „válaszlevelét”.
Kőszeg lánya is sorompóba lépett, Kőszeggel egyetemben Gulyásra hárítva minden felelősséget, amiért egy idős embert hét órán át gyötörve kicsikarta tőle az inkriminált szöveget.
Na, mármost!
Gulyás felelőssége nem kétséges!
A másodlagos felelőssége. Azért, hogy e visszataszító, védhetetlen, ostoba álláspont adásba mehetett! De, nem a tartalmáért! Az Kőszeg „érdeme”!
Kőszegnek a nyilatkozatát követő lépései arra utalnak, hogy egyáltalán nem vonja vissza, amit mondott, ellenkezőleg! Komolyan így gondolja!
Legfeljebb igyekszik tompítani, csiszolgatni, hogy hát félreértik, ő nem azt, és nem úgy mondta/akarta mondani!
Hát, kérem! Praktice kényszerítették! Szánalmas kifogás! Erre csak azt tudom mondani, forszírozhatná bárki, hogy bizonyos rablógyilkosságokat ne ítéljek el! Nem sikerülne! A tizedik órában sem. Legfeljebb, ha gumicsővel vernének.
Kőszeg pont azt műveli, amit, bár Magyarországon ilyen ügyekben nagy divat, nem kellene: ahelyett, hogy visszavonta volna a szavait, kisztihand, fáradt voltam, tévedtem, bocsánatot kért volna a pedofil cselekmények összes áldozatától, aztán – ebben az ügyben – örökre elnémult volna, a feledésben reménykedve, hárít, csúsztat, támad, mindenki vétett, csak ő nem, szánni való öreg, megfáradt ember!
De hát, úgy látszik tényleg úgy gondolja, ahogy kifejtette! És ez a legnagyobb baj, ezzel a köztiszteletben álló, értelmes, kulturált, (eddig) szilárd elvi/erkölcsi alapon álló emberrel.
A tanulság?
Nagyon kevesek kiváltsága, hogy felismerik: ideje abbahagyni! Mert az idős kor gyengíti a szellemi kapacitásokat, és csökkenti azt a kontrollt, amely az emberi hibákat megfékezni, kordában (a közösség előtt titokban) tartani képes/törekszik.
Kőszeg sajnos nem jutott el e felismerésig.