Később, mint eddig gondoltuk
Az új hidegháború egyik legégetőbb kérdése, hogy mikor válik Kína a világ legnagyobb gazdaságává, letaszítva a trónról az Egyesült Államokat. A koronavírus-járvány évéig ez úgy tűnt, hogy még ebben az évtizedben bekövetkezik, a legfrissebb modellek szerint viszont jó, ha a következő évtized második felében sor kerül erre - de már van olyan előrejelzés is, amely szerint soha. Mi is számolgattunk egy kicsit: azt néztük meg, hogy egyes nominális növekedési pályák mellett mikor történhet meg az előzés. Nagyon úgy néz ki, hogy nem most. És hogy gazdagságban mikor ér majd fel Kína az USA mellé, azt alighanem egyikünk sem fogja meglátni.
Alacsonyabban repül a kínai sárkány
Néhány éve még növekedési sikersztoriként került szóba Kína, a koronavírus-válság évei óta viszont egyre több szó esik a kínai gazdaság lassulásáról. 2020 első negyedéve és 2023 második negyedéve között a kínai gazdaság kétszer is zsugorodott negyedéves bázison, ilyenre a 2008-as pénzügyi világválság óta nem volt példa. Ez a két zsugorodás a koronavírus-zárlatok miatt következett be, ám ennél beszédesebb, hogy a zéró Covid politikából történő újranyitás után is csalódást kelt a kínai gazdaság teljesítménye. Vagyis szó sincs arról, hogy csak a járvány miatti lassulásról lenne szó.
A kínai gazdaság növekedésében strukturálisan is látunk lassulást. A növekedési sikersztori a ’70-es évek végén bekövetkező modellváltás után kezdődött igazán, 1980 és 2000 között a kínai gazdaság éves átlagban még 9-10% környékén növekedett ekkor. A kínai gazdaság 2000 és 2010 közötti mélyebb beágyazódása a világkereskedelembe elhozta a csúcspontot a kínaiak számára, a gazdaságuk éves átlagban ebben az évtizedben 10% felett nőtt.
A lassulás már a következő évtizedben bekövetkezett: 2010 és 2020 között a kínai gazdaság kicsivel több mint 7% felett nőtt reálértelemben éves átlagban, ami még mindig szép teljesítménynek nevezhető – de a két számjegyű növekedés kora már egyértelműen véget ért. Az évtizeden belül is egyértelműen megfigyelhetjük a lassuló tendenciát: míg 2010-ben 10,6%-os volt az éves növekedés, 2019-ben (amikor a koronavírus-járvány még nem fejtette ki hatását a gazdaságra) a gazdasági növekedés már 6% alá lassult.
Ebben az évtizedben pedig minden bizonnyal tovább folytatódik majd a lassulás.
A kínai kormány is felismerte, hogy a korábban produkált növekedési mutatók már elérhetetlenek, ezért az ország elnöke, a Kínai Kommunista Párt főtitkára, Hszi Csin-ping 2022-ben 5,5%-os növekedési célt tűzött ki. Ettől tavaly jócskán elmaradt a gazdaság, 2022-ben Kína mindössze 3%-kal tudott növekedni, és az idei évben is gyenge teljesítményt mutat a gazdaság. A második negyedévben az elsőhöz képest például mindössze 0,8% volt a növekedés, pedig ezt a negyedévet már egyáltalán nem terhelték a lezárások, miután a kínai vezetés az év elejére meglepetésre felhagyott a korábbi koronavírus-politikával.
Az idei lassulás a nagy elemzőházakat is meglepte. A legtöbb elemzőintézet felismerte ugyan a strukturális lassulást, de év elején még arra számítottak, hogy a zéró Covid politika elhagyása az idei évben jelentős lökést ad majd a gazdaságnak. A bizonytalanságokat kiválóan szemlélteti, hogy az elemzők idén majdnem minden hónapban módosították Kínára vonatkozó növekedési előrejelzésüket: az év elején előbb felfelé, majd tavasztól lefelé. Jelenleg a JP Morgan, a Morgan Stanley, a Citi egyaránt 5%-ra teszik az idei várható éves GDP-növekedés mértékét.
A hosszú távú növekedési kilátások pedig sokkal bizonytalanabbak. Abban konszenzus van, hogy a kínai növekedési ütem ebben az évtizedben tovább lassul az előző évtizedhez képest, de ennek mértékét eltérően látják az elemzők (és a rövid távú folyamatok is jócskán befolyásolják a hosszú távra vonatkozó előrejelzéseket). Az ING Bank szerint például ebben az évtizedben 5% körüli éves növekedési ütemet tud egészségesen fenntartani a gazdaság, a BlackRock viszont sokkal pesszimistább: szerintük a kínai potenciális növekedési ütem már 5% alatt van, az évtized végére pedig 3% környékére csökken. A fent említetteknél sokkal optimistább előrejelzés a nagy intézetek részéről nincs.
Ebben az évtizedben aligha érik utol az amerikai gazdaságot
Ha a kínai gazdaság kilátásairól van szó, akkor rendre felmerül a kérdés: mikor fogja Kína letaszítani a trónról az Egyesült Államokat – vagyis mikor válik a világ legnagyobb gazdaságává Kína. (Tulajdonképpen itt csak visszaelőzésről van szó, hiszen a 19. század vége előtt Kína évszázadokig a legnagyobb gazdaság volt – bár tegyük hozzá, a modern statisztika és közgazdaságtan előtti időkre vonatkozó becslések elég bizonytalanok). Még a 2010-es évek végén is arra látszott a legnagyobb esély, hogy az előzés egy-két évtizeden belül megtörténik.
A kínai lassulást látva a várható előzés jócskán kitolódott.
Az sem kizárható, hogy az előzés meg sem történik, látva a kínai gazdaság lassulását, a potenciális növekedésre vonatkozó előrejelzéseket, és ismerve a kínai gazdaság szerkezetének temérdek problémáját. Az alábbiakban három példán mutatjuk be, hogy mennyire bizonytalan is ez a kérdés.
Hogy az előzés mikor következik be, az értelemszerűen azon múlik, hogy mennyivel lesz nagyobb Kína növekedése, mint az USA-é. Nominális növekedést kell figyelembe venni, a gazdaság méretét ugyanis piaci árakon nézik. Mi három szcenáriót vettünk figyelembe, amelyekkel igyekeztünk lefedni a reális lehetőségeket. A nominális növekedések a múltra vonatkozóan adottak voltak: 1960 és 2020 között Kína növekedési üteme 3,5%-ponttal haladta meg az USA növekedési ütemét (Kína esetén nagyon eltérő nominális növekedés látszott az egyes évtizedekben, az USA-nál sokkal kisebbek voltak a kilengések).
- Az első esetben azzal számoltunk, hogy a 2010 és 2020 közötti nominális növekedési ütem marad fenn az USA-ban és Kínában is. Ekkor az amerikai gazdaság mérete évről-évre 3,4%-kal, Kína 9,4%-kal nőtt nominális értelemben. Ha ez így történne, akkor Kína már 2027-re utolérné az Egyesült Államokat. Ez a forgatókönyv nem reális, mivel nem számol a kínai lassulással, ami azóta bekövetkezett (már az évtizeden belül is jócskán lassult a nominális növekedés, azóta pedig még inkább).
- A következő szcenárióban azzal számolunk, hogy a kínai nominális növekedés 7%-ra lassul éves szinten, miközben az amerikai nem változik. Ez a nominális növekedés Kínában már közelebb áll ahhoz, mint amit 2015 és 2019 között láttunk Kínában. Ebben az esetben már 2031-re tolódik az előzés.
- És végül azt is megnézzük, hogy mi van akkor, ha a kínai nominális növekedés 5%-ra lassul évente, amelyre jelenleg nem sok esély mutatkozik, de ha kitart a lassuló növekedés trendje, akkor néhány éven belül már realitás lehet. Egy ilyen esetben a kínai előzés 2044-ig nem következne be.
A fentiekben nem számoltunk amerikai lassulással, ennek ugyanis eddig nincs nyoma. Az USA a 2000-2010-es évtizedről a 2010 utáni évtizedre, de jóval kisebb mértékben: a növekedés 2010 után mindössze 0,5%-ponttal volt kisebb. A nominális növekedésben viszont 2022-ben és eddig 2023-ban jócskán csökkent a különbség, mivel az Egyesült Államokban magas volt az infláció, miközben Kínában az árak jelenleg épp stagnálnak. Ha a nominális növekedés az USA-ban valamilyen oknál fogva begyorsul, miközben a kínai lassulás kitart, akkor az előzés még további évtizedekkel csúszhat.
Ha például a BlackRock számaival számoltunk volna, Kína sosem előzné meg az Egyesült Államokat.
A fontosabb mutatókban esélye sincs az előzésre
Abban a pillanatban, amikor Kína GDP-je megegyezik majd az Egyesült Államokéval, akkor igazzá válik, hogy az 1,4 milliárd kínai lakos pont ugyanannyi hozzáadott-értéket termel majd, mint a 330 millió amerikai. (Persze attól függően, hogy mikor történik meg az előzés, a népességszámok változnak majd – és minél később történik meg, annál kisebb lesz a különbség a lakosságszámban, ha kitartanak a jelenlegi trendek).
Azaz Kína még ekkor is sokkal fejletlenebb ország lesz, mint az Egyesült Államok.
A jelenlegi növekedési kilátásokat alapul véve a kínai gazdaság valamikor 2035 és 2040 között előzheti meg az USA-t méretben, a fejlettségben viszont belátható időn belül erre nem lesz lehetősége, lemaradása ugyanis tetemes.
Kína jelenleg még mindig bőven a fejlődő stádiumban van, a globális nagygazdaságok közül – Indiát leszámítva – a legkevésbé fejlett (az ábrára szemléltetésképp rátettük Magyarországot is). Egyelőre még az sem látszik, hogy a fejlődő Európa – amely szintén gyorsan növekszik – szintjét hogy érik el, nem még a fejlett Európánál is fejlettebb Egyesült Államokat.
Az USA fejlettségbeli előnye számos pozitívummal jár az Egyesült Államok javára a geopolitikai versengésben. Elég csak a demográfiai elszívó-erőre gondolni: a fejlett országokban magasabbak a bérek, így ezek jellemzően befogadó országoknak tekinthetők a nemzetközi migrációban, míg a Kínához hasonló országok küldő országok.
Azzal, hogy Kína méretben gyorsan zárkózik fel az Egyesült Államokra, a kettejük közti geopolitikai potenciálbeli különbség is mérséklődik, és végeredményben Kína számára ez a fontos. Egy nagy gazdaság – legyen az fejlett vagy fejletlen – nagyobb összegeket tud fordítani haderőre, külföldi befolyásszerzésre, mint egy kisebb produktumú ország. Ettől függetlenül viszont nagy probléma, és a kínai döntéshozókat is zavarja, hogy az ország növekedési kilátásai akkor romlottak jelentősen, amikor az ország még mindig bőven a közepes jövedelmű országok közé tartozik, és nem vehető készpénznek, hogy bármikor is gazdag országgá válik.
Hogy miért történt a lassulás a fejlődésnek ebben a relatíve korai szakaszában, azzal cikkünk második részében fogunk foglalkozni. (Portfolio)