Hatalmas pénzeket költ az amerikai légierő egyetlen hidegháborús szuperszonikus bombázógépe felújítására.
Az ismét hadrendbe állítandó géppel csak csekély mértékben nő az aktív repülők száma, ám ez a modell különösen fontos egy lehetséges konfliktus miatt.
Ahogy az oroszoknak is megvan a maguk leporolt hidegháborús „szuperbombázója”, úgy az amerikaiaknak is a 2006-ban elméletileg nyugdíjba küldött B-1B Lancer modellje. A változó geopolitikai realitások miatt a betűjele alapján „Bone” (csont) néven is emlegetett monstrumból 44 továbbra is szolgálatban van, és ezek adják az amerikai nehézbombázó-flotta egyharmadát.
A költségvetés 141 gépre szól, és egy B-1-es két évvel ezelőtti leégése miatt ezért még egy gépet tudnak hadrendbe állítani. A hangárba küldött régi B-1b-re – további becenevén Lancelotra – azért esett a választás, mert vezető szerepet játszhat a Tajvani-szoros feletti esetleges légi háborúban. Ez az oka annak, hogy dollármilliókat költenek arra, hogy ismét üzemképessé tegyék a három éve egy sivatagi raktárba küldött szuperbombázót.
????????The US Air Force removed from storage and restored one of the decommissioned B-1B Lancer missile carriers (stored at Davis-Monthan AFB).
— dana (@dana916) April 7, 2024
The bomber arrived at Tinker Air Force Base in Oklahoma, where the process of its return to the US Air Force will continue.… pic.twitter.com/oaSussqQZp
Ilyen dolgot ritkán tesz az amerikai légierő. A B-1-es mellett két nyugdíjazott B-52-est is visszahelyeztek repülőképes állapotba – egyet 2020-ban, egyet pedig 2015-ben –, hogy pótolja a balesetek miatt elvesztett bombázókat – írta a Telegraph című brit lap.
Egy-egy ilyen projekt gigászi feladat, mert a bonyolult repülőszerkezet felélesztése nehéz, költséges és időigényes. Több száz ember több ezer órányi munkájába kerülhet, a gyakorlatban évekig tarthat és dollármilliókat emészthet fel.
Az, hogy az amerikai légierő hajlandó erre a beruházásra, egyértelművé teszi, mennyire fontosak neki ezek a nehézbombázók, amelyekkel a potenciális kínai inváziótól védené Tajvant.
A négy hajtóműves, négyfős személyzettel repülő, lengőszárnyas B-1-es 37 tonna bombát és rakétát képes több ezer kilométerre vinni – ez a légierő fő hajóelhárító eszköze. Például hordozni tudja a több száz kilométer hatótávolságú LRASM „hajógyilkos” rakétákat, amelyek optimális esetben képesek szétroppantani egy hajó vázát. Míg egyetlen LRASM képes elsüllyeszteni egy kínai fregattot, addig egy kínai repülőgép-hordozó harcképtelenné tételéhez négy rakéta egyidejű bevetése is szükséges lehet.
#TechTuesday B-1B Lancer...
— Air & Space Forces Association (@AFA_Air_Space) April 2, 2024
The B-1B is a conventional, long-range, supersonic, penetrating strike aircraft derived from the canceled B-1A. The B-1A first flew on Dec. 23, 1974, and four prototypes were developed and tested before program cancellation in 1977. pic.twitter.com/RRL3jyM47w
A B-1-esek így megsemmisíthetnének egy olyan kínai flottát, amely a 160 kilométer széles Tajvani-szoroson hajózik át, úgy, hogy nem éri el őket a kínai légvédelem. Ezzel szemben ahhoz, hogy Kína megnyerjen egy Tajvan elleni háborút, le kell lőnie – vagy a földön kell megsemmisítenie – az amerikai bombázók jelentős részét – írják az elemzők, hozzátéve: ez nehezen kivitelezhető, mivel a bombázók a legtöbb kínai földi támadó rakéta hatótávolságán kívül állomásoznak. (Infostart)
