"Késnek és követelőznek". Ezek a vádak gyakran elhangzanak az 1996 és 2013 között született Z generációs munkavállalókkal szemben.
A hírek szerint ez a korosztály nem a legjobb munkaerő. Cégvezetőket kérdezett a BIEN.hu, mik a tapasztalataik a témában.
Kezdeményezőkészség
Semmi, – de tényleg: nulla – motivációjuk nincs. Mindig szerettem a cégembe fiatalokat felvenni, mert tele voltak élettel, jó ötleteik voltak és friss szemmel látták azokat a dolgokat, amikbe mi már kicsit belefásultunk. Most először van az, hogy az öt fiatal közül már négyet elküldtem, mert semmit nem tettek hozzá a csapathoz.
Elvárások
Még semmit nem tettek le az asztalra, de már követelőznek, én még nem láttam ilyet. Irreális elvárásaik vannak, amik előtt értetlenül állunk a többi felettessel. Volt olyan srác, aki már a próbanapján közölte, hogy neki nem elég a heti három nap home office és amikor bejár, akkor sem akar 10 óránál hamarabb beérni. Hogy mi?!
Pontosság? Felejtsd el!
Mindenhonnan elkésnek. Nem érnek be időben kezdésre és ugyan ezzel kapcsolatban még elnéző is vagyok, de ha már 15 perce tart a meeting, amikor ők beesnek, azzal már nem tudok mit kezdeni. És a legdurvább, hogy akkor sem sietnek! Nem lihegve toppannak be, hogy azért érzékeljem, hogy szaladtak, hanem olyan ráérősen, hogy az összes bicska kinyílik a zsebemben. Amikor retorziókat helyeztem kilátásba, hogy pl., ha 10 percnél többet késnek, akkor azt az órájukat nem fizetem ki, fel voltak háborodva. Egy lány úgy nézett rám, mintha valami sorozatgyilkos lennék, de volt egy srác, aki csak vállat vont és onnantól kezdve egy órával később járt be. (Természetesen le volt döbbenve, amikor kirúgtam.)
Uniformis
Én tényleg nem kérem, hogy szmokingban és nagyestélyiben járjanak be a dolgozóim, megengedett nálunk a tetkó és a piercing is. Még a business casual-t is vehetik lazára, de ahogy ezek a fiatalok öltözködnek, az kritikán aluli. És ha finoman szóvá teszed, nem érdekli őket, továbbra is úgy öltöznek, ahogy akarnak.
Nyomás alatt
Egyáltalán nem terhelhetőek, a legkisebb nyomás alatt is összeomlanak. Felvettem egy lányt, aki kiváló eredménnyel diplomázott és az interjún határozott, megnyerő volt. Az első héten sírva hívott fel, mert kapott egy feladatot, amit viszonylag rövid idő alatt kellett megoldania. A feladat pofonegyszerű volt, végül az egyik középszerű beosztottam oldotta meg kb. 20 perc alatt, úgyhogy nem értettem, miért kellett ezért sírni.
Kommunikáció
Nem tudnak beszélni! Pedig a cégemben nem az orosz realista költészetről vagy a kvantumfizikáról értekezünk, de olyan szavak nem tudnak, amiket egy nyolc elemit végzett ember is ismert az én időmben, nemhogy egy diplomás! Mit tanultak ezek az egyetemen?!
Szociális érzék
Nem tudnak bánni az emberekkel, már ott tartok, hogy a pályakezdőket nem engedem az ügyfelek, vásárlók elé, mert kész katasztrófa. Képtelenek kezelni egy panaszt, egyszerűen leblokkolnak, ha egy ideges ügyfelet kell kezelniük, pedig több szituációs gyakorlatot is tartottam már nekik.
Attitűd
Fogalmuk sincs arról, mi az a pozitív hozzáállás. Én tudom, hogy nem könnyű a fiatalok helyzete és próbálok empatikus lenni, de tanácstalan vagyok egy olyan korosztállyal, akik már az első munkahelyükön úgy kezdenek, hogy ki vannak égve. Ez nyilván nem az ő hibájuk, társadalmilag kellene vizsgálnunk ezt a jelenséget, de amíg ők ilyenek, sajnos nem tudom alkalmazni őket.
Problémák
Hol is kezdjem… Nem tudják beosztani az idejüket, fogalmuk sincs, egy adott feladat mennyi időt vesz igénybe. Semmi gyakorlati érzékük nincs, nem önállóak, minden apróságnál fogni kell a kezüket. És nem tudom, hogy ez a pandémia hatása-e, de minden visszajelzésre immúnisak. Vagy túlérzékenyen reagálnak, sírnak / megsértődnek, vagy egyszerűen csak semmibe veszik.