Mi lesz, ha az orosz hadsereg tényleg megtámadja Európát?

Nyilvánvaló, hogy ezeknek a megszólalásoknak a fő célja rövidtávon Ukrajna támogatásának és az európai fegyverkezésnek felpörgetése, hiszen az orosz vezetés is elismeri, hogy a fennálló stratégiai egyensúlytalanság miatt nem lennének képesek megnyerni egy NATO-val vívott hagyományos háborút. Hosszabb távon viszont – bár még mindig valószínűtlen, - egyáltalán nem teljesen kizárható, hogy valóban sor kerül egy orosz-NATO háborúra. Ennek számos oka, van, kezdve az orosz hadiipar gyors fejlődésétől, a Kelet-Nyugat viszony gyors és tartósnak tűnő romlásán keresztül egészen az orosz vezetők személyes ambíciójáig. A Portfolio megvizsgálta, mi lesz, ha valóra válik sokak legrosszabb rémálma és tényleg megtámadja Európát az orosz hadsereg.

Realitások és hipotézisek

Először is nagyon fontos azt tisztázni, hogy RÖVID TÁVON CSILLAGÁSZATIAN ALACSONY AZ ESÉLYE ANNAK, HOGY AZ OROSZ HADVEZETÉS ELRENDELI A NATO BÁRMILYEN NEMŰ MEGTÁMADÁSÁT.

Ukrajna jelenleg leköti az orosz haderő támadókapacitásait, azt is jól láthatjuk, hogy még kisebb, pár tízezres települések elfoglalása is hónapokon át tartó, kőkemény harcok eredménye.

Ugyanakkor kár azt gondolni, hogy ez egészen biztosan, örökre így marad. Az orosz hadiipar nagyon gyors fellendülésen megy keresztül; egyelőre úgy fest, hogy jóval gyorsabban fejlődik az orosz védelmi ipari gyártókapacitás, mint az európai. Oroszország gyorsan militarizálódik, mind szellemileg, mind gazdaságilag, ugyanezeket a társadalmi, politikai folyamatokat Európában egyelőre nem láthatjuk.

Abszolút nem kizárható, hogy hosszabb távon az orosz haderő reguláris képességei is olyan fenyegetést hozhatnak Európára és a NATO-ra nézve, melyet az orosz stratégiai csapásmérő erők a nukleáris arzenál miatt már most is jelentenek. Oroszország hosszú távon való hadiállapotban tartása sok szempontból megéri a jelenlegi, autoriter elitnek, a NATO-val szemben pedig egyre csak gyűlnek a diplomáciai, gazdasági és kulturális sérelmek.

ÍGY TEHÁT, HIÁBA NINCS MOST ÉRDEMI ESÉLYE EGY NATO-OROSZ HÁBORÚNAK, KÁR AZT GONDOLNUNK, HOGY EZ 5, 10, 20 ÉV MÚLVA IS ÍGY MARAD.

Oroszország valóban megtámadhat európai NATO-országokat, ha az alábbi feltételek egy része, de inkább többsége hosszabb távon teljesül:

1. Az orosz hadsereg győz Ukrajnában, akár az ország részleges megszállásával, akár annak teljes bekebelezésével.
2. Az orosz hadiipar fejlődése és haderő létszámbővítése gyorsabb marad, mint ahogy ezt az európai NATO-tagállamok esetén láthatjuk. Ebben az esetben ugyanis azt gondolhatják az orosz vezetők, van esélyük megnyerni egy limitált háborút a NATO-val szemben.
3. Sikerül a következő 10-20 évben orvosolni Oroszország demográfiai nehézségeit. Ebben az esetben ugyanis lesz elég katonakorú férfi Oroszországban ahhoz, hogy felduzzasszák az orosz haderő létszámát.
4. Egyes európai hatalmak belpolitikai problémák miatt destabilizálódnak. Ehhez nyilván az orosz internetes hergelés és az általuk szponzorált szélsőséges pártok is hozzájárulnak majd.
5. Amerika támogatása európai szövetségesei felé lényegesen meggyengül. Ürügyként szolgálhat az amerikai kormány szemében, hogy ha az európai országok nem hajlandók költeni saját védelmükre, Washington sem fogja őket megvédeni.
6. Az orosz és NATO-tag európai országok lakosságának egymás elleni hergelése a kulturális, szellemi térben és a hétköznapokban hosszabb távon is fennmarad. Már most is láthatunk a hidegháborús frázisokon is túlmenő gyűlölködést és dehumanizálást mindkét oldalon, ne legyenek illúzióink: ha ez éveken, évtizedeken át így marad, visszafordíthatatlan ellentétek, gyűlölet és bosszúvágy keletkezhet mindkét oldal lakosságának szívében, ami önmagában is elég lehet egy háború kirobbantásához.

Melyek lehetnek az orosz inváziós célok?

Még ha a fenti célok teljesülnek is, szinte kizárt, hogy az orosz haderő azzal a céllal indítana támadást a NATO ellen, hogy teljesen megsemmisítse a katonai szövetséget, elfoglalja az európai tagállamok teljes területét, pláne az Egyesült Államokat. Az Európai Unió teljes területe 4,23 millió négyzetkilométer, 448 millió ember él a tagállamokban, sok esetben olyan, hatalmas kiterjedésű metropoliszokban, melyek megszállása katonai és stratégiai szempontból totális katasztrófával érne fel. Amerika megközelítéséhez pedig még legalább egy óceánon is át kell kelni, ehhez pedig olyan, különleges képességek kellenek, melyek fejlesztése évtizedeket vehet igénybe.

Ha hipotéziseket, elemzéseket olvasunk arról, hogy mégis miért támadhatja meg Oroszország a NATO-t, többnyire a következő célok jelennek meg, mint vissza-visszatérő elemek különféle szakértői értékelésekben:

1. A Suwalki-folyosó elfoglalása. Ennek a Lengyelország és Litvánia határán található, keskeny szárazföldi összekötő-útvonalnak az megszállásával biztosítani lehetne Kalinyingrád összeköttetését Belarusszal, Oroszország legszorosabb és legelkötelezettebb szövetségesével.
2. A Szovjetunió volt területeinek bekebelezése, elsősorban a balti államok, Litvánia, Lettország és Észtország elfoglalásával. Ezzel a Kalinyingrád-kérdés is megoldódna és Oroszország Ukrajna után még több „történelmi területet szerezne vissza.”
3. A keleti, volt kommunista blokkhoz tartozó NATO-tagállamok lefegyverzése, Románia, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Bulgária és a balti államok, esetleg Csehország, Szlovénia és Horvátország semlegességének kikényszerítése. Vlagyimir Putyin orosz elnök többször is elmondta, hogy szúrja a szemét ezeknek az országoknak a NATO-tagsága és az országok területén működő NATO-bázisok és fegyverek jelenléte.

Ezek mind olyan tényezők, melyek esetén az orosz vezetés tud történelmi tényezőkre és stratégiai, biztonságpolitikai igényekre hivatkozni, így könnyen „eladhatók” az orosz lakosságnak és Oroszország esetleges támogatóinak is.

Nem törvényszerű a nukleáris háború

A legtöbb elemzésben, ahogy a különféle politikai üzengetésekben is vissza-visszatérő megállapítás az, hogy egy orosz támadás Európa ellen pillanatok alatt nukleáris apokalipszishez és a civilizáció megsemmisüléséhez vezetne.

EZ, BÁR TÉNYLEG REÁLIS, EGYÁLTALÁN NEM 100%-OS VALÓSZÍNŰSÉGŰ FORGATÓKÖNYV, SŐT, MÉG AZ SEM GARANTÁLT, HOGY AZ EGÉSZ NATO HÁBORÚBA MEGY OROSZORSZÁGGAL EGY ESETLEGES TÁMADÁS ESETÉN.

Oroszország nyilvánvalóan csak akkor támadná meg bármely NATO-tagállamot, ha úgy gondolják, el tudják érni, hogy

1. ne avatkozzon be az Egyesült Államok, talán még Nyugat-Európa sem,
2. ne legyen globális szintű atomháború,
3. úgy látják, hogy gyorsan és döntő fölénnyel meg tudják nyerni a háborút.

Nyilván, minél ambiciózusabb célokat fogalmaz meg magának az orosz hadvezetés, annál nagyobb az esélye az eszkalációnak, de, ahogy fentebb is írtuk, nem törvényszerű az instant nukleáris háború vagy világháború, akkor sem, ha ez atomhatalmak közt történik. Ezt történelmi példák is bizonyítják: limitált háborút viselt egymás ellen például a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság is 1969-ben, és bár ekkor mindkét ország rendelkezett atomfegyverekkel, ezeket a konfliktus során nem alkalmazták.

A nukleáris összecsapás egy NATO-orosz háború esetén is elkerülhető, ennek lényegében két oka van:

1. Ahhoz, hogy az egész NATO egy adott tagállam védelmére keljen, a katonai szövetség tagállamainak egyenként kell döntést hozniuk a katonai akcióban való részvételről, így még drasztikus esetben sem biztos, hogy egy orosz-NATO háborúban minden tagállam részt vesz. Tehát, ha netán 10-20 év múlva beválik Oroszország számítása és akár Európa egyes országai, akár Amerika aktuális kormánya úgy dönt, hogy valamilyen indoknál fogva nem akarnak fegyverrel a megtámadott ország védelmére kelni, ezt lényegében megtehetik. Ezután persze teljesen értelmetlenné válna adott ország tagsága a szövetségben, sőt a NATO további létezése körül is hatalmas kérdőjel lebegne.
2. A közhiedelemmel ellentétben nincs semmilyen „szavazás” a kollektív védelmet szavatoló ötödik cikkely életbe léptetéséről, arról viszont vannak egyeztetések, hogy a katonai szövetség mely tagjai, hogyan válaszoljanak az ellenséges támadásra. Tehát, ha Oroszország limitált támadást indít néhány zászlóaljjal mondjuk a balti államok ellen, nem törvényszerű, hogy az Egyesült Államok azonnal nukleáris fegyverekkel szórja meg Moszkvát. A nyugati országoknak nyilvánvalóan mérlegelniük kell a támadásra adott válaszban azt, hogy tudják az adott ország védelmét szavatolni és egy újabb támadást elrettenteni anélkül, hogy radioaktív sivataggá változtatnák az egész Földet.

ÍGY TEHÁT: NEM KIZÁRT, HOGY HA OROSZORSZÁGNAK KISEBB CÉLJAI VANNAK, PÉLDÁUL „CSAK” A SUWALKI-FOLYOSÓRA FÁJ A FOGA, EZT MEGÚSZHATJÁK EGY LIMITÁLT, HAGYOMÁNYOS FEGYVEREKKEL MEGVÍVOTT NATO-OROSZ HÁBORÚVAL.

Moszkva számolhat azzal, hogy egy 65 kilométeres földnyelvért talán nem akarja Washington / Berlin / London / Párizs az egész emberi civilizációt elpusztítani. Az orosz-ukrán háború több alkalommal is bizonyította: ha nagyon veszélyes a helyzet, azért megcsörrennek azok a forródrótok és képes mindkét oldal racionálisan mérlegelni, mi mit ér meg.

Ha viszont például a volt Szovjetunió európai érdekszféráját akarják visszaállítani Kelet-Európában, az eszkalációs kockázat máris sokkal súlyosabbá válik. Könnyen lehet, hogy ebben az esetben egy rövid hagyományos háborút gyorsan eszkalálódó nukleáris háború követne. Egyébként ezzel kapcsolatosan is fontos megjegyezni: a nukleáris fegyverek csak akkor kerülhetnek elő, ha egyik vagy másik fél úgy érzi, sokkal nagyobb stratégiai előnyhöz juttatná a fegyver használata, mint amekkora veszélyt jelent az ellenség biztosan várható válaszcsapása.

Így tehát valószínűleg csak akkor kerülne atomfegyver ebbe a konfliktusba, ha

• egyik vagy másik fél a háború kezdetén úgy érzi, ezzel olyan sokkhatást tud elérni, mellyel az ellenség gyorsan meghátrál.
• Egyik vagy másik fél közel áll a totális stratégiai megsemmisüléshez, és úgy érzi, nincs mit veszítenie.

Ki nyerne?

Mivel az egész cikk egy távoli jövőben felmerülő, alacsony valószínűségű hipotézist vizsgál, amely csak bizonyos feltételek esetén valósulna meg, nehéz bármilyen konkrétumot jósolni arról, hogy ki nyerne meg egy ilyen konfliktust. Nem lehet tudni, milyen képességekkel fog rendelkezni akár a NATO, akár az orosz haderő abban a távoli, elképzelt jövőben, amikor sor kerülhet egy ilyen invázióra, rengeteg a változó mind politikai, mind stratégiai, mind diplomáciai területen.

Általánosságban elmondható az, hogy

• az orosz hadvezetés csak akkor indítana bármilyen katonai akciót a NATO ellen, ha biztosak abban, ha ezt gyorsan, minimális kockázattal meg tudják nyerni. Ez akkor lenne lehetséges, ha Európa és Amerika hosszú távon nagyon meggyengül, Oroszország pedig megerősödik. (Széljegyzeten érdemes megjegyezni: Ukrajna esetén is biztosak voltak az orosz vezetők a gyors győzelemben, csak elszámolták magukat, ilyet persze számtalan más esetben is láthattunk a történelem folyamán.)
• Lényegesen nagyobb esélye van egy korlátozott célokkal, kis létszámú műveleti csoporttal végrehajtott katonai akciónak, mint egy egész Európa elleni lerohanási kísérletnek. A hatalmas terület, hosszú logisztikai vonalak, óriási metropoliszok és diverz közösségek miatt még egy nagyon megerősödött Oroszországnak is problémát okozna egész Európa elfoglalása, pláne megszállása.
• Még egy jól megtervezett invázió esetén is jöhet számos olyan tényező, melyet még az aktuális vezetők sem látnak előre, de kritikus fontosságú lehet a katonai művelet eredményre nézve.

ÍGY TEHÁT LEHETETLEN BÁRMIT IS JÓSOLNI EGY JÖVŐBELI NATO-OROSZ HÁBORÚ KIMENETLÉT TEKINTVE, DE MÉG AKKOR IS NEHÉZ LENNE BÁRMIT MONDANI, HA EZ A HIPOTETIKUS KONFLIKTUS MOST TÖRTÉNNE MEG.

Papírforma szerint egyébként a NATO technológia, lakosságszám (így esetleges haderő-létszám), felszereltség és stratégiai csapásmérő képesség tekintetében jelenleg hatalmas fölényben van Oroszországhoz képest (kivétel ez alól a nukleáris robbanófejek száma), így talán valószínűbbnek mondható egy NATO-győzelem egy mostani, elképzelt konfliktus esetén.

PERSZE EZ AKKOR ÁLLNA CSAK, HA SIKERÜL EGY ILYEN KONFLIKTUST CSUPÁN HAGYOMÁNYOS FEGYVEREKKEL MEGVÍVNI: ÁLTALÁNOS, TUDOMÁNYOS KONSZENZUS AZ, HOGY EGY GLOBÁLIS ATOMHÁBORÚ SÚLYOS ÖKOLÓGIAI KATASZTRÓFÁT HOZNÁ, AMELY A MODERN CIVILIZÁCIÓ ÖSSZEOMLÁSÁT ÉS AZ EMBERISÉG JELENTŐS RÉSZÉNEK KIPUSZTULÁSÁT EREDMÉNYEZNÉ.

Ugyanakkor akárhogy is nézzük, a potenciális, totális világégést elidéző nukleáris konfliktus rémképe egy olyan tényező, amely kellő visszatartó erőnek bizonyul még abban is, hogy a NATO tagállamai túlságosan mélyen belenyúljanak saját készleteikbe Ukrajna megsegítéséhez. Remélhetőleg tehát komoly visszatartó erő lesz ez mindkét oldalnak egy közvetlen, egymás ellen viselt háborútól, hosszabb távon is. (Portfolio)