Egy Jani bácsi pálinkája 2014.09.10. feliratú műanyag kannából kínálták vízzel az Energiatudományi Kutatóközpont szakértőit azon a 2018-as bemutatón, ahol a Schadl György nevéhez kötött találmány működését demonstrálták a kecskeméti feltalálók.
A kutatók meglepődtek, amikor a vízzel hajtott autó hosszú percekig benzinnel üzemelt, a vízből nyert hidrogénnel viszont meggyűlt a baja. Utólag örülnek, hogy nem kóstolták meg a kanna tartalmát, mert arról később kiderült, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan, a vízzel hajtott autó pedig nem valódi találmány. Horváth Ákos szakértő felidézte a Telexnek találkozását Schadl Györggyel és megfigyeléseit a szenzációsnak kikiáltott felfedezésről.
A Telexnek hála többen érdeklődnek a találmány iránt, válaszolta chaten kérdésünkre K. Szabolcs, a Schadl-perben tanúként meghallgatott szerelő, aki N. Csaba társaként 2015-ben, 180 millió forintért hozta létre a bírósági iratokban „vízzel hajtott autóként” emlegetett találmányt. Azért szerettünk volna beszélni K-val, mert kíváncsiak voltunk, mi lett a rejtélyes szerkezet sorsa Schadl György, a Magyar Bírósági Végrehajtói kar korábbi elnöke és R. Róbert letartóztatása után. Nem volt szerencsénk. Az üzenetváltások megszakadtak, miután megírta: legközelebb csak a leendő vevőnek fogja megmutatni a találmányt.
Persze miért is kellene megnéznünk az R. Róbert harmadrendű vádlott matkópusztai tanyáján vízüzeműre átalakított Daewoo Nubirát, ha korábban a téma szakértői is megvizsgálták azt? 2018 februárjában Horváth Ákos, az akkor még a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó Energiatudományi Kutatóközpont vezetője egy vegyésszel és egy autógépészeti ismeretekkel rendelkező kollégájával zártkörű bemutatón vett részt az Autokorbel nevű teljesítményméréssel foglalkozó cég tizenhatodik kerületi műhelyében. Tapasztalataikról nyolcoldalas jelentést írtak, amely a büntetőügy nyomozati iratai közt is megtalálható.
De hogy jutottak el a feltalálók az Energiatudományi Kutatóközpont szakembereihez? R. Róbert, a per harmadrendű vádlottja, majd pedig Schadl György is üzleti lehetőséget láttak a dologban, és megmozgatták kapcsolataikat. Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium egykori államtitkára, jelenleg a Schadl-ügy másodrendű vádlottja, és Kovács Pál, korábban a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásáért felelős államtitkár először Pálinkás Józsefet, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFI) akkori elnökét keresték meg. Ezt maga Pálinkás József is megerősítette a Telexnek.
Pálinkás azonban azt mondta nekik: ő nem hajlandó megnézni a szerkezetet. Azt ajánlotta, forduljanak Horváth Ákoshoz és az általa vezetett kutatóközponthoz. Horváth így már néhány héttel a próba előtt személyesen tárgyalt Schadl Györggyel.
Schadlnek szüksége volt egy pozitív szakvéleményre
A bíróságon tett tanúvallomásában Kovács Pál azt mondta, látott fantáziát a találmányban, de ő állítása szerint csak 2021-ben találkozott először Schadllal. Ugyanakkor a végrehajtói kar volt elnökének naptárában egy 2018-as bejegyzésben az állt, hogy: „Hold utca Kovács Pali + Völner Pali”. Kovács a bíróságon erről a bejegyzésről azt állította: ez biztosan nem ő volt.
A vizsgálatnak óriási tétje volt, hiszen Schadl azt állította Horváthnak, hogy a találmánnyal kapcsolatos továbblépés csak akkor lehetséges, ha a kutatóközpont igazolja a működőképességét, illetve megerősíti, hogy forradalmi megoldásokat tartalmaz. Horváth azért vállalta, hogy válaszol a Telex kérdéseire, mert úgy látja, a tudomány társadalmi megítélésének is árthat, ha a közgondolkodásban összemosódnak a valódi kutatások a néhány évente felbukkanó örökmozgókkal.
Horváth elmondása szerint Schadl visszafogott és udvarias volt a találkozókon. Nem a végrehajtói kar elnökeként, hanem az Edutus Főiskola (azóta egyetem) tanáraként mutatkozott be az Energiatudományi Kutatóközpont vezetőjének. A beszélgetés hangulatára jellemző, hogy Schadl bevallotta: nem ért a műszaki kérdésekhez, ezért tartott vele az egyik feltaláló. Mivel az illető nem adott névjegyet, az ő nevét Horváth nem tudta felidézni. Világossá tették, hogy szükségük van a Kutatóközpont pozitív kimenetelű szakvéleményére. Horváth Ákos jelezte a különös látogatóknak, hogy szükség lesz némi felkészülésre a vizsgálatok előtt, majd elbúcsúztak, és csak 2018. március 7-én, az Autokorbelnél találkoztak ismét.
A kutatók hosszan gondolkodtak, milyen módszerrel tudják elvégezni a találmány tesztjét. A Kutatóközpontnak ugyanis nincs eszköze az autók teljesítményméréséhez, a matkópusztai szerkezetről pedig csak annyit tudtak, hogy a motorját vízüzeműnek mondják a készítői. Felmerült, hogy az egyik hazai egyetemhez fordulnak segítségért, ott viszont nem vállalták a próbát. Végül Schadl vetette fel, hogy menjenek az Autokorbelhez.
Horváth Ákos és kutatótársai nehéz helyzetben voltak. Sem a bemutató előtt, sem később nem kaptak írásos dokumentációt a találmányról. Fényképeket sem mutattak nekik a vízzel hajtott autóról és egy állványra szerelt, azonos elvek szerint működő másik motorról. A bírósági iratok szerint a feltalálók már 2016-ban is jártak a budapesti műhelyben, illetve K. Szabolcs tanúvallomásában szintén kijelentette, hogy senkinek nem adja át a találmány műszaki dokumentációját, vagyis rendelkezhet ilyennel. Érdekes apróság, hogy R. Róbert és Schadl évekig szintén így, a dokumentáció nélkül pénzelhették a fejlesztéseket, de állításuk szerint összesen 180 millió forintot költöttek a találmányra.
Az Energiatudományi Kutatóközpont vezetője szerint egy tudományos szakemberben az merül fel elsőként, hogy egy belső égésű motort csak az eredeti üzemanyagához hasonló tulajdonságú folyadékkal vagy gázzal lehet működésre bírni. Amikor Horváth és kollégái még úgy tudták, hogy valóban egy vízüzemű motort láthatnak élőben, arra következtettek, hogy valójában nem víz, hanem valamilyen víznek tűnő üzemanyag lesz a forradalmi üzemanyag.
Az autóba épített berendezés a teljesítménymérő padon – Fotó: Horváth Ákos
Hidrogénre azért nem számítottak a bemutató előtt, mert ez a lehetőség fel sem merült a megbeszéléseken. Ennek Horváth szerint azért volt jelentősége, mert ha egy feltaláló azzal állítana be a kutatóközpontba, hogy sikerült létrehoznia egy hidrogénhajtású motort, akkor annak a figyelmébe ajánlják, hogy ez a találmány több mint ötven éve létezik.
Csupán mintavételhez szükséges edényeket vittek magukkal az Autokorbelhez, hogy utólag elemezni tudják a folyadék összetételét. Amikor végül meglátták a vizsgálatra előkészített berendezéseket a műhelyben, rögtön felismerték a motorokra szerelt, oxigén és a hidrogén elválasztásához, tehát a vízbontáshoz használható elektrolizáló cellákat.
A bemutató egyetlen váratlan eleme: kigyulladt az autó alja
A kutató azt mondja, a tudományos pálya első néhány évében mindenki szembesül azzal, hogy nagyon nehéz teljesen új fizikai jelenségeket felfedezni. Inkább az a jellemző, hogy egy már ismert jelenség rejtett összetevőjére bukkan, aki igazán kitartó. Beszélgetésünknek ezen a pontján Horváth felidézte, hogy a motorpróbák előtt azon tanakodtak a kollégáival, hogy mit lehet írni a látottakról, ami elég intelligens és részletes, ugyanakkor nem félreérthető, vagyis véletlenül sem lehet úgy értelmezni, hogy valóban korszakalkotó találmányról van szó.
K. Szabolcs az 1-2 órás bemutató előtt egy Jani bácsi pálinkája 2014.09.10 feliratú műanyag kannából poharakba töltött a találmány működtetéséhez használt vízből. Ezzel akarta bizonyítani a kutatóknak, hogy valóban vízzel működik a két motor. Horváthék nem kértek kóstolót, így végül minden csepp az üzemanyagtartályokba került.
A próba jelentős részében benzinnel járatták az átalakított motorokat, ezután csak rövid ideig sikerült őket hidrogénnel működtetni. Ezt azzal magyarázták a feltalálók, hogy először be kell melegíteni a rendszert, és csak ezután lehet átkapcsolni vízüzemre. A kísérlet akkor fejeződött be, amikor a Daewoo Nubira alján kisebb tűz keletkezett, ezért kitolták a műhely elé az autót, hogy eloltsák. Az állványra szerelt motor sem működött sokkal tovább.
A vízzel hajtott autó főként benzinnel működik
A rendszer hatásfoka Horváth szerint nagyon alacsony lehetett, de amikor a kutatók ezt megemlítették K-éknak, azt a választ kapták tőlük, hogy tovább kell fejleszteni a találmányt. A bemutató végén az Energiatudományi Kutatóközpont munkatársai magukhoz vették a Jani bácsi pálinkája feliratú kannából származó vízmintákat, majd 2018. március 7-re elkészítették a vizsgálati jegyzőkönyvet és a szakvélemény, amit átadtak Schadlnak.
A jegyzőkönyv összefoglaló fejezete szerint, a vizsgálatokon a Kutatóközpont szakértői nem tudtak meggyőződni arról, hogy a matkópusztai találmány képes-e hosszabb ideig működni. Javasolták, hogy a következő vizsgálathoz biztosítsák az alternatív üzemanyag megfelelő utánpótlását, és tegyék mérhetővé a vízbontáshoz felhasznált elektromos energia mennyiségét. A jegyzőkönyv azzal zárul, hogy
ez az összeállítás a termodinamika első főtétele alapján nem képes pusztán vízüzemben huzamosabb ideig energiát termelni.
Ezt az összefüggést a köznyelvben az energiamegmaradás törvényeként emlegetik. Ez kimondja, hogy az energia a termodinamikai folyamatok során átalakulhat, de nem keletkezhet és nem veszhet el. Mit jelent mindez ebben az esetben? Ennek a vízzel hajtott motornak nevezett berendezésnek az lett volna a működési elve, hogy azzal az autógenerátorral megtermelt elektromos energiával bontja a vizet, amit közben éppen a motort működtető hidrogénből nyer. A gyakorlatban mindez képtelenség, mert miközben a belső égésű motor az autót is mozgatja, illetve vannak egyéb veszteségek is a rendszerben, a felszabaduló energia kisebb része fordítható hidrogéntermelésre, vagyis nem keletkezik elég energia a rendszer önfenntartó működéséhez.
Legfeljebb az az energia nyerhető vissza a hidrogén elégetésekor, amit a vízbontáskor beletettünk, illetve ennél is kevesebb a folyamat energiavesztesége miatt. Így viszont a motor és a generátor segítségével termelt villamos energia sosem lesz elég, a folyamatos deficit pótlásához energiatárolóra lesz szükség, ami a matkópusztai találmány esetében a hidrogéntartály volt. Amikor azonban elfogyott belőle a hidrogén, leállt a motor. Kérdés, hogy Schadl György és a két feltaláló ismerte-e az energiamegmaradás törvényét, mielőtt bekopogtak az Energiatudományi Kutatóközponthoz.
A pálinkás kanna tartalma ivásra és üzemanyagnak sem volt alkalmas – Fotó: Horváth Ákos
Horváth Ákos utólag nem bánja, hogy nem kóstolták meg a motorok vízbontó berendezésének tartályába töltött vizet, amikor K. Szabolcs megkínálta őket az Autokorbelnél. A minták vegyi összetételének laboratóriumi elemzése során ugyanis kiderült, hogy a folyadék szerves széntartalma literenként 27 milligramm, miközben az ivóvízben elfogadott koncentráció legfeljebb 1-3 milligramm/liter. Lehetséges, hogy kútvíz volt, talán tényleg R. Róbert matkópusztai tanyájáról származott, ahol a találmányt létrehozták, de ez a víz emberi fogyasztásra alkalmatlan, mint ahogy a motorok stabil működtetésére is.
Horváth Ákos szerint körülbelül 1 kilowatt teljesítményű elektrolizáló cellákra lehetett szükség a hidrogénüzemre alakított motorok rövid működtetéséhez. Egy ilyen készülék 2 ezer dollárért kapható az interneten, és Horváth szerint a kiszerelt motor gondosan hegesztett állványa, valamint az erre és a Daewooba épített egyéb berendezések kiváló minőségűnek mondhatók. Ugyanakkor a két példányban bemutatott találmányhoz hasonlót az Energiatudományi Kutatóközpont néhány millió forintból össze tudott volna állítani. Erre feltehetőleg az is képes, aki az átlagnál jobban figyelt a középiskolai fizikaórákon, illetve rendelkezik némi autószerelői és hegesztői tapasztalattal, esetleg ért az elektromossághoz is. (Telex)