Medgyesegyházai dinnye a debreceni szegényeknek - Ételosztás "kéretlenül" Debrecenben 

Ha az Isten íródiák volna
S éjjel nappal mozogna a tolla,
Úgy se győzné, ő se, följegyezni,
Mennyit kell a szegénynek szenvedni.
Aki szegény, az a legszegényebb,
Fázósságát odadja a télnek,
Melegét meg odadja a nyárnak,
Üres kedvét a puszta határnak.

/József Attila: Aki szegény, az a legszegényebb/ 

 
Medgyesegyházai dinnye a debreceni szegényeknek---Ételosztás "kéretlenül" Debrecenben 

"Ha az Isten íródiák volna
S éjjel nappal mozogna a tolla,
Úgy se győzné, ő se, följegyezni,
Mennyit kell a szegénynek szenvedni.
Aki szegény, az a legszegényebb,
Fázósságát odadja a télnek,
Melegét meg odadja a nyárnak,
Üres kedvét a puszta határnak./

/József Attila: Aki szegény, az a legszegényebb/ 

A nyár egyik legforróbb hete. Hétvégére 35 fokot jeleztek előre, a Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete hagyományos ételosztására. 

Vannak, akik luxusjachton süttetik a hasukat, el sem tudják képzelni, hogy létezik, lélegzik egy másik Magyarország, több millió ember, akik nem a következő milliárdot várják. Számukra ilyenkor hó végén egy szelet kenyér is kincs lehet. Ők soha nem láttak, -nem is fogják--tengert, még a magyar tengerhez sem jutnak el sohasem. Sokan egész életükben még a vármegyéjük határát sem lépik át. 

Gyermekeik sem jutnak el a Balatonra, a tó no go zóna a hátrányos helyzetű gyermekeknek.  Még egy "sima" fürdőbe sem tudnak eljutni. Egy végletesen - és véglegesen ?? - kettészakadt országban élünk, ahol óriási különbségek vannak élethelyzetek között. A társadalom szűk, hatalomhoz közelálló csoportja számára itt van a Kánaán, eljött Amerika. Ők nyugaton nyaralnak, keleti fejedelem módjára élnek itthon. 

A hazai felső ki tudja hány ezerbe tartozók el sem tudják képzelni, hogy vannak - nem is kevesen - olyan magyar emberek, akik a több mint 30 fokos melegben is ingyen ételért állnak sorban, nagyon sokan családostól. Olyan országban élünk, ahol a családsegítés az csak üres szólam, politikai termék. Olyan országban élünk, ahol a családi pótlék összege 2008-óta változatlan, azóta teljesen értéktelenné vált. A kormány "családsegítő" rendszere egy nagy pofon a szegényeknek, ugyanakkor több pénzt hagy a tehetősek zsebében. Egy hazug, álszent országban élünk. 

Úgy érezzük kötelességünk megszólalni azok nevében, akiknek "nincs" hangja, akikbe mindenki csak belerúg, a társadalom többsége nem veszi emberszámba őket. Tessék elolvasni egy ételosztáshoz írt kommenteket. Ha valaki még nem tette meg, szánjon rá egy kis időt. Megdöbbentő, hogy milyen mélyen gyökerezik sok magyarban a gyűlölködés. a megvetés. A sorban állókat elmondják mindennek, csak rendes embernek nem. A szolidaritás, az együttérzés kiveszőben van. Ha idéznénk a véleményekből, örökre kitiltana bennünket a legnagyobb közösségi oldal. 

A mai ételosztásunk kicsit rendhagyó volt. A nagy melegre való tekintettel, már jóval 10.00-óra előtt elkezdtük az osztást, hogy elkerüljük, a sorban állást. Ahogy érkeztek az emberek, pár perc után már mindenki megpakolva mehetett haza. Kevesebb mint egy óra alatt elfogyott a 160 adag töltött káposzta. A gyermekek - egy kedves debreceni hölgy jóvoltából - most is kaptak csokit. 

És csoda is történt. Nem várt látogató érkezett Medgyesegyházáról. Zsolt egy kocsideréknyi dinnyét hozott a debreceni!!! szegényeknek. Több száz kilométert vezetett, hogy örömet szerezzen. Fantasztikus érzés, hogy a fentebb írtak ellenére, még nem veszett ki az emberség. Sajnos a debreceni vállalkozók szívét nem tudjuk meghatni, de tőlünk távolabbra elér segítséget kérő szavunk. Köszönjük Zsolt, nagyon jó ember, hálásak vagyunk Önnek. 

Muszáj egyszer leírni, hogy a 200 ezres Debrecenben, tele milliárdosokkal, tehetős emberekkel, nem találtunk eddig - több mint egy évtized alatt - senkit, aki támogatásra érdemesnek tartaná a társadalom peremére szorultakat. Egy igazi keresztény, egy igazi polgár - legalábbis úgy olvastuk -, társadalmi felelősséget is érez, pontosabban kellene éreznie.

Még mindig hiszünk abban, hogy a kereszténynek mondott Magyarországon mind többen lesznek, akik meghallják, megértik Ferenc pápa üzenetét, és a földi javak igazságosabb elosztását a társadalmi szolidaritás fontos elemének tartják. Tiszta szívből hisszük, hogy a szegények segítése itt Debrecenben is közügy, mert akinek van az asztalán, nem lehet közömbös a társadalom peremén élők sorsa iránt. 

A Bibliában Jézus többek között azt mondta" Éhes voltam, és adtatok ennem." /Máté evangéliuma, 25. fejezet/. A Megváltó kijelölte a követendő utat mindannyiunk számára. 

Igazán keresztényi szeretet önzetlenül adni, s nem várni érte semmit. Higgyék el nekünk, az éhezés pártfüggetlen. Sajnos nagyon sok debreceni polgár számára egy tál étel is - a hónap végén - "életmentő" lehet. 

Legközelebb 2024. augusztus 25.-én /vasárnap" 11.00-12.00 között várjuk vendégeinket. / Ha marad a forróság, akkor az ételosztást előbbre hozzuk. / 

Megfontolandónak tartjuk mindannyiunk számára, Dr. Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök által mondottakat:

" Érzékenyíteni kell a jóléti társadalmat! Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom legégetőbb kérdése: meg tudjuk-e fogni végre a leszakadó rétegeket, képesek leszünk-e integrálni a nehéz sorsú embereket? Tudunk-e nekik perspektívát, jövőképet, reményt adni?"

Ebben közös a felelősségünk. Egy, a maihoz hasonló ételosztás csak csepp a tengerben. De sok-sok kis csepp már csodákra is képes lehet.

Hiszünk a szeretet és a jóság erejében! 

Tukoráné Kádár Ibolya 
az egyesület vezetője