Markó Béla: Féljetek egy olyan államfőtől, aki a vasgárda szellemét akarja feltámasztani!

Romániában választások vannak. Ami ezúttal felér egy háborúval. Mármint hidegháborúval. De a hidegháború is halálos lehet. A múlt vasárnap sikerült megnyerni egy csatát. Hat és fél százalékos győzelem. Szívvel-lélekkel szavaztak sokan. Fél szívvel mások. Kényszeredetten egyesek. De a jó oldalon mind a hat és fél százalék. Arányunk szerint. Sőt. A háború folytatódik most vasárnap is. Egy háborúban senki sem lehet semleges. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom. Vagy a front innenső oldalán állsz, kedves barátom, vagy a túlsón. A háborúban nincsen olyan, hogy igen, de. Olyan sincsen, hogy tudom, persze, de mégis. Ugye nem akarunk Marosvásárhely fekete márciusára szavazni? A görgényvölgyieket fellázító pópára? Az egykori Szekuritátéra? A háttérből uszító kommunista pártfunkcionáriusokra? A Vatra Românească szervezetre? Emlékeztek-e még a Román Nemzeti Egységpártra? Ugye nem szavaztunk Gheorghe Funarra sem? Ugye megvédtük a Mátyás-szobrot? Ugye nem üldögéltünk békésen a sétatér háromszínűre festett padjain? Ugye féltünk a Nagy Románia Párttól? Ugye megakadályoztuk, hogy Corneliu Vadim Tudor hatalomra kerüljön? Ugye tudjuk, hogy azon a hat és fél százalékon is múlhat minden. Egy százalékon is. Fél százalékon is. Egyetlen szavazaton is. Ne magyarázzátok, hogy azért ez nem ilyen egyszerű. De. Egészen egyszerű. Könnyű szívvel, nehéz szívvel, mindegy, szavazzatok Elena Lasconira! Mert ha szavazhatnátok, és mégis otthon maradtok vasárnap, az is egy szavazat Marosvásárhely fekete márciusára, a Vatra Româneascára, Gheorghe Funarra, a Nagy Románia Pártra, Corneliu Vadim Tudorra meg a pópára, a szekusra, a pártfunkcionáriusra. Ismétlem, nem örülök, hogy ilyesmikkel kell rémisztgetnem bárkit is. Már-már zsarolás így beszélni. Micsoda közhely, hogy jobb félni, mint megijedni. Csakhogy ez az igazság. Féljetek otthon maradni! Féljetek egy olyan államfőtől, aki a vasgárda szellemét akarja feltámasztani! (Transtelex)

A korábbi RMDSZ elnök aggodalma indokolt, mert 50,4 százalékos támogatottságot mértek a szélsőjobboldali nézeteket valló, összesküvés-elméleteket terjesztő jelölt részére az RMDSZ-választók között is. 

Akárki lesz Románia elnöke, a szélsőjobb támogatottsága erősödni fog

A legoptimistább forgatókönyv szerint is csak Románia gazdaságának szinten tartása várható a következő időszakban, a növekvő társadalmi elégedetlenségre pedig nagyon nehéz lesz megfelelő választ találnia a Nyugat-barát pártoknak, ez pedig a szélsőjobb erősödésének kedvezhet, hangzott el a Transtelex online választási értékelőjében. Az elemzők szerint az RMDSZ sikeresen mozgósított, a tárgyalási pozíciója jó, de szembe kell néznie azzal, hogy az erdélyi magyar közösség egy része pánikból szavazott rá, egy másik része pedig – részben éppen a szövetség politikai stratégiája miatt – radikalizálódott.

A romániai parlamenti választás után Borbáth Endre politológus, a Heidelbergi Egyetem Politikatudományi Intézetének oktatója és a WZB Berlini Társadalomtudományi Központ Civil Társadalomkutatási Központjának vendégkutatója, Cseke Péter újságíró, a Transtelex külső munkatársa, az Agerpres hírügynökség szerkesztője, Parászka Boróka újságíró, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője és Zsigmond Csilla szociológus, az MTA TK Kisebbségkutató Intézetének kutatója válaszolt Vig Emese, a Transtelex vezető szerkesztőjének kérdéseire.

A parlamenti választásokra megmozdult a bizonytalanok és távolmaradók egy része

Miközben az elnökválasztás egy héttel ezelőtti első fordulójában és a vasárnapi parlamenti választáson hasonló volt a részvétel, a parlamenti választás eredménye azt mutatja, hogy változott a választók tömegének összetétele.

Az elnökválasztás első fordulójában Călin Georgescu és George Simion támogatottsága együtt 37 százalék volt, a parlamenti választásokon viszont ebből csak 32 százalék került a szuverenista pártokhoz, az AUR-hoz, az SOS Romániához és a POT-hoz, mondta Cseke Péter. A fennmaradó kb. 5 százaléknyi szavazat szerinte több okból „szivároghatott el”, az egyik lehetséges ok, hogy a Georgescuról időközben kiderült információk hatására voltak, akik megbánták, hogy rá szavaztak, a másik, hogy a hagyományos pártok mozgósították a szavazótáborukat, az RMDSZ erősebben is, mint máskor, és a bizonytalanok egy része elment szavazni.

Az 52,5 százalékos választási részvétel a júniusi helyhatósági és európai parlamenti választásokhoz képest vagy az elnökválasztás 52,4 százalékához képest nem kiemelkedő, de ha figyelembe vesszük, hogy a parlamenti választáson hagyományosan alacsonyabb a részvétel, mint az elnökválasztáson, akkor mégis jelentős, hívta fel a figyelmet Zsigmond Csilla. Szerinte „megmozdult most egy olyan réteg, amely a rendszerváltáskor megfogalmazott reményeit nem szerette volna most örökre elengedni, akik a demokrácia veszélybe kerülése miatt mobilizálódtak”. A magyar közösség körében különösen magas volt a mobilizáció, tette hozzá. Miközben az ún. „dekrétum-nemzedék” megmozdult, a legalacsonyabb részvétellel bíró tíz megye az, amelyben Georgescunak a legmagasabb volt a támogatottsága, egészítette ki Cseke Péter.

Mire elég az RMDSZ várakozáson felüli eredménye?

Abban a beszélgetés résztvevői egyetértettek, hogy az RMDSZ sikeresen mobilizált az elnökválasztás és a parlamenti választás közötti egy hétben, a magyarellenesség veszélyére épülő kampány következménye a 6,4 százalékos eredmény, ami jó tárgyalási alap a parlamenti többség kialakításánál. A jövő kihívásait illetően viszont több dolog is felmerült.

Borbáth Endre szerint nagyon sokan azért mentek el szavazni az RMDSZ-re, mert az első forduló után sokkolta őket Georgescu győzelme eredménye és a szélsőjobboldal megerősödése, „de ezt az attitűdöt átfordítani egy pozitív azonosulásba a párttal, és létrehozni egy stabil többséget, ami választásról választásra segíti a pártot, nagyon nehéz lesz”.

Zsigmond Csilla azt tette ehhez hozzá, hogy az RMDSZ részéről az első megszólalások felelősek voltak ebből a szempontból, kihangsúlyozták, hogy tisztában vannak azzal, hogy ez egy rendkívüli helyzetben egy ismételten megelőlegezett bizalom, amely jó kiindulási alap a tárgyalásokra és elindíthat egy másik fajta kommunikációt, akár egy másik fajta politizálást.

A szövetséget az elmúlt héten sokan kritizálták amiatt, hogy az elnökválasztás első fordulója után nem álltak ki rögtön Elena Lasconi mellett, és ezt csak a parlamenti választások másnapján tették meg. Cseke Péter szerint a parlamenti választások előtt nem akartak ezzel kockáztatni, hiszen várható volt a román szavazók erőteljes mozgósítása, ugyanakkor folyamatosan Georgescu ellen kampányoltak. Kelemen Hunor megfogalmazott egy levelet is, amelyben nem nevezte meg ugyan Lasconit, de elég erős iránymutatást adott arra, hogy ő kit támogatna a második fordulóban, tette hozzá Borbáth Endre.

Radikalizálódik az erdélyi magyar közösség is

Parászka Boróka arra a tendenciára hívta fel a figyelmet, hogy a szélsőjobboldali pártok egyre többet harapnak ki az RMDSZ szavazóbázisából. Mint mondta, a Kovászna megyei romák jelentős része nem szavazott az RMDSZ-re, a párt támogatása Szatmár és Maros megyében sem érte el a magyar lakosság arányát.

Az újságíró szerint az RMDSZ-nek nem volt a rurális lakosság, az alacsonyan képzett és alacsonyan fizetett lakosság számára üzenete, nem volt szociálpolitikai üzenete, nem tudta a romániai magyar romákat megszólítani. Miközben az erdélyi magyar közösségnek kis része a vállalkozói réteg, az RMDSZ a kampányát mégis liberális, vállalkozás- és befektetőbarát, versenyszférát erősítő gazdaságpolitikára építette, pedig látszott, hogy a kormány nyugdíjemeléssel és egyéb intézkedésekkel próbálja elejét venni a társadalmi elégedetlenségnek, és ennek köszönhető, hogy a szélsőjobb nem kapott még nagyobb teret, emelte ki.

Borbáth Endre több okot is felsorolt arra, hogy az RMDSZ miért nem lesz baloldali párt. Egyrészt szerinte a kizsákmányolt munkásosztály, akiknek hatékonyabb állami segítségre lenne szüksége, nagy arányban szavaz jobboldali, radikális pártokra, és nem baloldaliakra, ahogy ez Franciaországban, az Egyesült Államokban vagy Magyarországon is látszik. Másrészt a román politikában a baloldali gazdaságpolitika nem téma, csak a PSD próbálkozik néha ezzel említés szintjén, az RMDSZ-nek, mint etnikai pártnak pedig nem érdeke, hogy ebben a kérdésben polarizáljon, neki az a fontos, hogy az identitásra, az erdélyi magyar közösség megkülönböztetésére koncentráljon, ami nyilván sokkal könnyebb egy olyan konjunktúrában, ahol a nemzeti identitás sokkal láthatóbb, hogy vannak jobboldali radikális pártok. Emellett az RMDSZ eddigi koalíciós kapcsolataival is a vállalkozók támogatása, az állam méretének csökkentése mellett tette le a garast, ennek felmondása pedig kockázatokkal is járna.

„Az RMDSZ a könnyebbik utat választja, nem azt nézi, hogy kiket képvisel, hanem azt, hogy milyen kampányüzenettel lehet minél gyorsabban és minél hatékonyabban mobilizálni. Azzal, hogy a szélsőjobboldali pártok viszik el a társadalmilag leszakadó rétegeket, nem azt mondjuk, hogy nincs szükség társadalompolitikára vagy érdekképviseletre, hanem azt, hogy nincs olyan erő, aki ezzel szemben kínál számukra valamit. Az AUR sem kínál számukra semmilyen megoldást, csak a megoldást látszatát” – reagált Parászka Boróka.

Zsigmond Csilla szerint az RMDSZ romákkal kapcsolatos stratégiája egy-két helyi pozitív helyi példát leszámítva tényleg millió sebből vérzik, és az RMDSZ felelőssége nem kerülhető meg az erdélyi magyar közösség radikalizálódásában a kettős beszéde miatt. Miközben azt mondja, hogy a romániai társadalomban rossz, ha bizonyos diskurzusok, tendenciák felerősödnek, a romániai magyar közösségében ugyanezt a magyarországi diskurzusból átszivárgó tendenciát másképp kezeli „valamilyen rosszul értelmezett lojalitásból, a pillanatnyi népszerűség vágyából”. Ilyen például a Brüsszel-ellenes diskurzus, amelyet annak ellenére átvett az RMDSZ a Fidesztől, hogy a székelyföldi önkormányzatok fejlesztései erőteljesen függnek az EU-s pénzektől.

Cseke Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy az RMDSZ Fideszhez való lojalitása nem pillanatnyi, hanem 2012 óta – amikor nagyon kérdéses volt a szövetség parlamentbe jutása – stratégia a szavazatszerzésre. Azt is hozzátette azonban, hogy Kelemen Hunor az elnökválasztási kampányban nem nyíltan kimondva, de elhatárolódott a Fidesztől, főleg, ami az ukrajnai háború kérdését illeti. Az elnökjelöltek televíziós vitáján „a legkarakánabb kiállása ebben az ügyben Kelemen Hunornak volt, azt mondta, hogy a területvesztéses béketeremtés nem megoldás. A bejegyzett élettársi kapcsolatot is támogatta, Elena Lasconihoz hasonlóan. Ezeket a témákat viszont a magyar választókhoz szólva kerülte” – idézte fel Cseke Péter. Mint hozzátette, érez egy váltást az RMDSZ politizálásában.

Az RMDSZ szavazóinak jelentős része támogatja Georgescut

A beszélgetésben többször előkerült a CURS friss felmérése, amely szerint Georgescu az elnökválasztás második fordulójának favoritja a választók körében. Ennek legérdekesebb adatai, hogy

még az USR szavazótábora sem szavazná meg egyöntetűen Lasconit, 8 százalékuk Georgescura szavazna. A PSD méretei miatt leginkább mérvadó szavazótábora 60 százalékban Georgescut támogatná, és jelentős, 50,4 százalékos támogatottságot mértek a szélsőjobboldali nézeteket valló, összesküvés-elméleteket terjesztő jelölt részére az RMDSZ-választók között is.

Borbáth Endre szerint figyelembe kell venni azt is, hogy a magyar közösség kisebb, heterogénebb, nehezebb bemérni, ezért az esetében nagyobb a hibahatár.

Lasconi a választók nagy részének percepciójában az „LMBTQ-propagandát” nyomató globalista elit szimbóluma, ráadásul felkészületlenségével nagy támadási felületet adott, mondta Parászka Boróka, aki szerint Georgescut csak az első forduló megismétlésével lehetett volna kiiktatni a versenyből, de ez a jogállamiság megsértését jelentette volna. „Ez egy tökéletes patthelyzet” – tette hozzá.

Zsigmond Csilla arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a CURS felmérése szerint az USR szavazótábora nem áll egységesen Lasconi mögött, Lasconi azért több szavazatot kapott az elnökválasztás első fordulójában, mint az USR a parlamenti választásokon. A szociológus úgy látja, hogy

a választás nem arról fog szólni, hogy ki Lasconi, mint jelölt, ez le fog egyszerűsödni a Kelet vs. Nyugat kérdésre, és ennek a felhajtóereje azért nem elhanyagolható.

Akármelyikük nyer, a kormány és a parlament megpróbálja majd visszaszorítani az elnököt a szimbolikus jogkörök közé, nem lehet egyikük esetében sem nagy mozgástérre számítani, tette hozzá a szociológus.

Politikai stabilitás nem várható, és ezt a szélsőjobb ki fogja használni

Cseke Péter szerint egyértelműen Nyugat-barát kormánykoalíció körvonalazódik, és ez még akkor sem zárható ki, ha Georgescu lesz az elnök, a szuverenistáknak ugyanis nincs meg a kormányzáshoz szükséges többsége, és nem valószínű, hogy a Nyugat-barát pártok közül le tudnának szakítani bárkit is. Az elnök pedig akár zsarolható is a parlamenti többség által, hiszen leváltható. Az újságíró szerint valószínűbb a négypárti nagykoalíció, de lehetséges lenne PNL-USR-RMDSZ kormány is, amelyet a PSD támogat a parlamentből bizonyos kialkudott engedményekért cserébe. Egyik sem lenne stabil felállás. „Kell a négy párt legalább rövidtávú összefogása ahhoz, hogy szinten tartsa a román gazdaságot, és megakadályozza a szakadék felé rohanását” – állapította meg.

Borbáth Endre viszont azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a PSD koalícióra lép az AUR-ral. A politológus szerint a PSD megosztott mind a politikusai, mind a szavazótábora szintjén, amely többségében Georgescura szavazna. Mint mondta, arra számít, hogy a következő időszakban változni fognak a koalíciók, mert a többség többféleképpen kialakítható, a nagykoalíció esetén az USR például megteheti, hogy ellenzékbe vonul, de az is kérdés, hogy a parlamentbe újonnan bejutott pártok, mint az SOS Románia és a POT mennyire stabilak, mennyire fenntartható az esetükben a frakciófegyelem.

Mivel minden szélsőjobboldali politikai szereplő az AUR berkeiből nőtt ki, Parászka Boróka szerint érdemes lenne megvizsgálni, hogy miért váltak ki annyian ebből a pártból, mi volt ez a szélsőjobboldali „ősrobbanás”. Arra is felhívta a figyelmet, hogy Simion összefogásról, NATO-pártiságról szóló nyilatkozatai arról tanúskodnak, hogy ő Nyugat-opportunista, ehhez képest Georgescu talán arra jött rá, hogy igazán a nagy támogatást azzal lehet megszerezni, ha valaki lojális lesz a moszkvai erőkhöz. Minden azon múlik, hogy ezek a „sufnipártok” hogyan képesek egymással együttműködni, mondta.

Zsigmond Csilla azzal értett egyet, hogy a nagykoalíciónak van a legnagyobb esélye, mert a PSD hétfői nyilatkozatai nem arra utalnak, hogy ellenzéki szerepet terveznek vállalni. A nagykoalíciónál viszont nagy a veszélye, hogy ezek a pártok végleg erodálódnak. „2025 nehéz év lesz, de talán a parlamentnek és a kormánynak lesz négy éve előrehozott választások nélkül, és lesz idő kicsit komolyabban foglalkozni az egyébként teljesen reális társadalmi kihívásokkal, és azokkal a jelenségekkel is, amelyek lehetővé teszik, hogy egy párt két hét alatt 6 százalékos támogatottságot kap” – mondta.

Az EU felé vállalt deficitcsökkentő programot végre kell hajtani egy sor népszerűtlen intézkedéssel, és ha ezeket egy nagykoalíció hajtja végre olyan körülmények között, hogy közben nagyon sok ember mobilizált a rendszer ellen, akkor ez növelni fogja a haragot a társadalomban, az ellenérzést a politikai elittel szemben, miközben az ukrajnai háború is eszkalálódni látszik, magyarázta Borbáth Endre. A politikai elit és az emberek közötti szakadást ki fogják használni a szélsőjobboldali pártok, az emberek mobilizálása a politikai elit ellen csak erősödni fog, akkor is, ha Georgescu, akkor is, ha Lasconi lesz az elnök, összegzett a politológus. (Transtelex)

A beszélgetés itt nézhető vissza:

Közben az EU párti elnökjelölt Elena Lasconi közösségi oldalán a következőket írta:

Én képviselem a nyugatot. Vasárnap pedig választhatunk Nyugat és Oroszország között. A választás mindannyiunkban ott van, rajtunk múlik, hogy az európai úton haladunk-e tovább, vagy visszamegyünk az időben.