A meglepő adat GDP-arányosan igaz, bár a helyzet jóval bonyolultabb annál, mint ahogy azt a statisztika sugallja.
Ha alaposan megvizsgáljuk a számokat, akkor kiderül, hiába vélik sokan, hogy csupán Amerika proxyháborúja zajlik Ukrajnában, valójában az európaiak nagyobb áldozatot hoztak eddig Ukrajna megmentéséért és az orosz agresszió megfékezéséért. - írja a VÁLASZ ONLINE
A Kieli Világgazdasági Intézet készíti a legfontosabb statisztikákat Ukrajna nyugati támogatásáról a háború kitörése óta. Az egyik adatsoruk alapján a magyar kormány kétszer annyi támogatásra kötelezte el magát 2023. október 31-ig Ukrajna felé, mint az Egyesült Államok.
Mindeközben nagyon éles kritikákat kap a magyar kormány, mert az EU-n belül a leginkább oroszbarát politikát viszi. Orbán Viktor miniszterelnök decemberben egyenesen megvétózta, hogy az EU új, minden eddiginél hosszabb távú támogatásra kötelezze el magát Ukrajna mellett. Ám ettől még a kieli intézet adatai valóságosak. A magyar kormány – a lehetőségeihez képest – elvben többet áldoz Ukrajna támogatására, mint Amerika. Az ellentmondásosnak látszó helyzet feloldása egy remek példája annak, mennyire bonyolult a világpolitika, és mennyi szempontot kell figyelembe venni, amikor egy adatot értelmezni akarunk. Íme, a zavarba ejtő statisztika:
A táblázat azt mutatja be, hogy a saját GDP-jének hány százalékát ígérte az adott állam Ukrajna támogatására 2022. február 24. és 2023. október 31. között. Az adatok szerint ez az arány Magyarország esetében 0,603 százalék, míg az Egyesült Államok esetében 0,3 százalék.
Nettó összegben természetesen az amerikai támogatás sokkal-sokkal nagyobb, hiszen az amerikai GDP sokszorosa a magyarnak: a magyar támogatás 0,99 milliárd euró, míg az amerikai 71,38 milliárd euró, azaz több mint a hetvenszerese. Ám reális minden kiadást a lehetőségekhez mérni; ha ezt figyelembe vesszük és a két gazdaság méretéhez viszonyítunk, akkor bizony a magyar vállalás kétszerese az amerikainak.
Hogyan lehetséges ez?
A legfontosabb tudnivaló, hogy a magyar támogatás szinte mind közvetett, azaz valamelyik EU-s intézményen keresztül valósul meg: az Európai Bizottság, az Európai Békekeret, az Európai Befektetési Bank és további intézmények a donorok. A magyar hozzájárulás itt azt mutatja, hogy a magyar EU-s tagdíjon keresztül e közös támogatásokból mennyit kell végső soron a magyar kormánynak finanszíroznia.
Ezt a pénzt igazából még nem adtuk oda
Ehhez érdemes azt is hozzátenni, hogy sok támogatás ezek közül nem úgy jött össze, hogy a tagállamok befizették a rájuk eső részt, hanem az EU-s intézmények az esetek többségében hitelt vettek fel, és ezeket később, sok év alatt törlesztik majd a tagállami tagdíjakból. 2023-ban például az Európai Bizottság 18 milliárd eurót adott Ukrajnának az állami szolgáltatások működtetésére, de ezt mind hitelből teremtette elő, a törlesztés java pedig a 2030-as években lesz esedékes, úgyhogy például ez a program nem került még pénzébe Magyarországnak, csak garanciát vállalt (a többi tagállammal együtt) a Bizottság által felvett kölcsön törlesztésére. Sőt, formai szempontból ez hitel Ukrajna kormányának, azaz elvben a kijevi kormánynak kell majd törlesztenie a Bizottság felé, csakhogy ennek realitása még a háború gyors befejeződése esetében is erősen kétséges. Nem véletlen, hogy a hitelezők felé a tagállamok, és nem az ukrán kormány vállalt garanciát.
A lényeg, hogy ezeket az EU-s kifizetéseket hosszú távon, részletekben kell majd a tagállamoknak előteremteniük. Konkrétan fizetni eddig csak a kétoldalú, kormányközi, főleg katonai támogatások esetében kellett az európai kormányoknak, és ebből Magyarország alig vállalt valamit: a saját GDP-jének 0,003 százalékát teszi csak ki ez a rész. A további 0,6 százalék az EU-s intézményeken keresztül folyósított támogatásból a Magyarországra eső, de csak évek múlva, részletekben fizetendő rész.
Ez nem minden tagállam esetében van így. Mint a fenti ábra mutatja, számos ország többet adott közvetlenül a saját költségvetéséből Ukrajnának, mint amekkora rész az EU-s tagdíjon keresztül rá hárul majd: Litvánia, Észtország, Dánia, Lettország, Lengyelország, Finnország, Csehország és Németország tartozik ebbe a csoportba, illetve Svédország pont annyit adott kétoldalú alapon, mint amennyit az EU-s tagdíjon keresztül kell majd kifizetnie.
Az amerikai támogatás viszont mind közvetlenül ment, ott nincsenek közbeékelődő intézmények, amelyek a konkrét kifizetéseket intézik, és ezáltal a tényleges kifizetést késleltetik.
Fontos különbség még az amerikai és az EU-s pénzügyi támogatások között, hogy az előbbieket szinte mind kifizette az amerikai kormány már, míg az EU-s vállalások jelentős része október végéig csak ígéret volt. Az EU 77,1 milliárd eurót ígért, és ebből 23,6 milliárdot fizetett ki október végéig, míg az Egyesült Államok az általa vállalt 25 milliárdból 21,7 milliárdot addigra már ki is fizetett Ukrajnának. Az óriási különbség abból az 50 milliárd euróból fakad, aminek megnyitását Orbán Viktor a decemberi EU-csúcson megvétózta, és amit február 1-én a tagállamok ismét megpróbálnak majd felszabadítani.
Az amerikai katonai támogatás jórésze otthon marad
Hangsúlyozzuk, hogy a fenti bekezdés csak a pénzügyi támogatásokra vonatkozik, a katonai kiadásokra nem. Fegyverből Amerika 44 milliárd eurónyit, az EU-s intézmények 5,6 milliárd eurónyit adtak novemberig Ukrajnának – illetve ez azóta sem lett érdemben több, mert Washingtonban és Brüsszelben hónapok óta politikai viták akadályozzák újabb programok elfogadását.
Azért fontos a különbségtétel a pénzben és fegyverben adott támogatások méricskélésekor, mert az amerikai katonai hozzájárulásra fordított összeg nagyrészt Amerikában marad: a pénzt főleg amerikai fegyvergyártók kapják. Előfordult, hogy Amerika Dél-Koreától vagy Izraeltől vásárolt az ukránok számára fegyvereket, de azért a keret nagy része otthon maradt, és ha hiányzik is a költségvetésből, sok belőle visszaáramlik a hazai gazdaságba. Ezzel szemben az EU-s támogatások túlnyomó része nem katonai, hanem pénzügyi természetű, tehát az ukrán kormányhoz került, és az ottani állami alkalmazottak fizetésére, az infrastruktúra fenntartására ment el.
Az EU-s tagállamok katonai támogatást elsősorban nem a közös intézményeken keresztül, hanem azon felül, alanyi jogon nyújtanak. A legtöbbet Németország adta erre a célra, 17 milliárd euró értékben, Lengyelország a második 3 milliárddal, míg Hollandia a harmadik 2,5 milliárddal. Ezek nagyságrenddel nagyobb összegek egyébként, mint az EU-s intézményeken keresztül fizetendő teljes magyar támogatási keret, úgyhogy ha innen nézzük, akkor a nagy magyar áldozatvállalás – ami ugye bizonyos nézőpontból az amerikai duplája – máris jóval szerényebbnek tűnik.
Európa többet áldoz
Bár népszerű tételezés, hogy az ukrajnai háború valójában Amerika projektje, és az ukránokkal vívatja meg a saját konfliktusát Oroszországgal, ez a narratíva már a finanszírozást vizsgálva nézve sem állja meg a helyét. Bár ténykérdés, hogy az amerikai fegyverek nélkülözhetetlenek, hiszen Európában nincs elég hadianyag és összehasonlíthatatlanul kisebb az itteni hadiipari kapacitása. Mégis,
Európa összességében többet költött eddig a háborúra, mint Amerika. Ha mindezt összevetjük a lehetőségekkel, akkor az európai áldozatvállalás még komolyabbnak tűnik, hiszen az EU GDP-je alig kétharmada csak az Egyesült Államokénak.
A háború első szűk két évében az EU-s országok vállalták a legnagyobb áldozatot: együtt és külön-külön összesen 133 milliárd euró támogatásra kötelezték el magukat, míg az Egyesült Államok 71 milliárdra, az összes többi támogató (Nagy-Britannia, Norvégia, Japán, Kanada, Ausztrália, stb.) pedig együttesen 37 milliárdra. Ha az EU által felajánlott, de még függőben lévő 50 milliárd eurós tételt levesszük, akkor jóval kisebb a különbség az EU javára, „csak” 10 milliárd euró körüli, de az európai vezetők nyilatkozatai alapján a beígért nagy támogatást mindenképpen elfogadják heteken belül, még akkor is, ha esetleg a magyar kormány kimarad belőle, és így nem az EU rendes költségvetése lesz a forrás. (Ha így történne, akkor a magyar hozzájárulás mértéke is kisebb lenne a fent említett, GDP-hez viszonyított 0,6 százaléknál.)
Ráadásul az európai költségeket tovább emeli, hogy az ukrán menekültek ellátása is jórészt az EU-s tagállamokra maradt. A fiatalkorú ukrán állampolgárok közel ötöde az EU-ban él jelenleg. Németország 13,9, Lengyelország 15,65, Csehország 3,85, Franciaország pedig 3 milliárd eurót költött eddig rájuk, hogy csak a legnagyobb tételeket soroljuk. Magyarországnak 0,8 milliárd eurójába került az ellátásuk.
Ha pedig még azt is hozzátesszük, hogy az energiaárak elszabadulása mekkora gondot okozott az európai gazdaságnak, akkor már teljesen egyértelmű, hogy a háború legnagyobb terhét Európa viseli – természetesen Ukrajnán kívül. Ez persze nem meglepő, hiszen a háború Európában dúl.
A kérdés az, hogy az EU és Amerika tartja-e a háború elején tett ígéretét: addig támogatják Ukrajnát, ameddig csak szüksége van rá. Az eddigi programok ugyanis kifutottak, újabbak indításáról egyelőre Washingtonban és Brüsszelben sincs döntés. (valaszonline.hu)
