„A magyar politikai osztály úgy véli, hogy Oroszország soha nem támadna meg NATO-tagállamot. Ez a geopolitikai valóság hibás értelmezése” – mondja a Válasz Online-nak adott interjújában Lengyelország budapesti nagykövete.
Sebastian Kęciek az elmúlt hetekben számos, diplomatáktól szokatlan gesztussal vétette észre magát, a Honvédség vezérkari főnökének botrányos kijelentése után még a köztársasági elnök Twitterére is kénytelen volt kommentelni.
A korábban a lengyel kormányfő tanácsadójaként dolgozó 32 éves nagykövet a Válasz Online-nak elismeri: „valós remény” volt Varsóban, hogy a tavaly áprilisi választás után változik a magyar kormány háborúval kapcsolatos politikája, Lengyelország pedig, az ennek ellentmondó Orbán Viktor-i sugalmazással szemben, a béke szószólója – csakhogy arról nem elég beszélni.
Komolyan vehető-e a lengyel–magyar barátság gondozásán munkálkodó Novák Katalin, ha közben Szijjártó Péter Moszkvába meg Minszkbe látogat?
Mit mond el az ezeréves barátságról az, hogy 2023-ra háromszor annyi lengyel érez ellenszenvet a magyarokkal szemben, mint egy évvel ezelőtt?
Halott-e Visegrád?
– „Még a legjobb esetben sem lehet jobb eredményt elérni a frontvonalon, a csatamezőn, mint ami eredményt el lehetett volna érni ukrán szempontból már a háborút megelőzően, tárgyalásokkal” – mondta néhány órával az interjúnk felvétele előtt a magyar miniszterelnök a Kossuth Rádióban. Mit gondol erről a mondatról?
– Nem feladatom megítélni Orbán Viktor szavait, és az sem, hogy „mi lett volna, ha”-típusú feltételezésekbe bocsátkozzak. A lengyel kormány évek óta figyelmeztette Európát az orosz elnök imperialista törekvéseire, például – az Északi Áramlat 2 építésekor – Ukrajna gázellátása levágásának lehetőségéről beszéltünk. 2021 végén pedig Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök járta körbe Európát, hogy a háború veszélyeiről és az energetikai nehézségekről beszéljen.
– Mi a dolga nagykövetként egy ilyen mondattal, amely alighanem ellentétes a lengyel meggyőződéssel: hazaküld egy kommentár nélküli táviratot?
– Követjük a magyarországi eseményeket és különböző politikusok megnyilvánulásait. Továbbítjuk őket haza, de a nagykövetségnek nem feladata, hogy nyilvánosan kommentálja őket. Lengyelország legfontosabb feladata, hogy elősegítse a tartós békét Ukrajnában, amellyel megmarad az ország területi integritása. Ez Európa legfőbb prioritása is, még akkor is, ha egyes tagállamoknak eltérő az ezzel a céllal kapcsolatos megközelítése. Minden ország saját joga a külpolitikájának alakítása. Nem feladatom véleményezni a magyar külpolitikát.
– Jól értjük: Lengyelország békét szeretne? Legkésőbb a februári miniszterelnöki évértékelő óta minden magyar tudja, hogy a béketáborban már csak Magyarország és a Vatikán maradt. Önök tehát, úgymond, háborúpártiak.
Lengyelország sokat tett azért, hogy ez a háború ne törjön ki. Az viszont az ukránok másfél éves áldozathozatalát látva világos: béke csak Ukrajna területi integritásának és függetlenségének megőrzése árán lehetséges. Ha csak beszélünk a békéről, azzal azt nem érjük el.
– Sértő, amikor Lengyelországot háborúpártizzák?
– A lengyel–magyar kapcsolatok a háború kitörése óta sok kihívást élnek meg, a hasonló kijelentések miatt is. A diplomácia feladata a kommunikációs csatornák megőrzése és az együttműködéssel kecsegtető pontok keresése. Ez a dolgom nagykövetként.
– Az enyém pedig, újságíróként, visszakérdezni: sértő a háborúpártizás?
– Lengyelország a béke egyértelmű szószólója.
– A tanácsadójaként részt vett azon az említett körúton, amelyen Morawiecki miniszterelnök a háború veszélyeiről győzködte partnereit. Magyarországgal mikor osztották meg az értesüléseiket?
– Morawiecki miniszterelnöknek tizenpár ilyen útja volt, ezek egy részén valóban részt vettem. Egy V4-es formátumban rendezett budapesti találkozón is sor került hasonló beszélgetésre. Sok európai vezető ugyanakkor 2022. február 24-ig minimális esélyét látta a háború kitörésének. Sőt, Zelenszkij elnök február 19-i, a müncheni biztonságpolitikai konferencián elhangzott beszéde után sem akadt olyan egyértelmű beszélgetés, amelyből azt lehetett volna kiérezni, hogy öt nappal később kitör a háború. Annak dacára, hogy az elemzéseink ebbe az irányba mutattak.
– Ez ügyben tehát nincs mit felróni Magyarországnak.
– Nincs bennünk elégtételérzés, hogy igazunk lett. Sok ország ugyanakkor beismerte az orosz politika szándékaival kapcsolatos tévedését. A legfontosabb most az országok közti szolidaritás, Európa és Ukrajna jövője. Annak is örülünk, hogy erről a szolidaritásról képesek vagyunk más országokat meggyőzni.
– A Direkt36 cikkéből tudjuk: Lengyelország arra számított, hogy a háborúhoz való sajátos magyar hozzáállás a 2022-es parlamenti választások után idomul az európai mainstreamhez. Csalódás, hogy nem így történt?
– Egy héttel a választás után érkeztem Magyarországra – amikor a kétoldalú kapcsolatok már nagyobb kihívást jelentettek.
Valós remény volt, hogy a kampány lezárultával a magyar kormánypolitikában korrekció következik.
Lengyelország minden lépésével a szolidaritás felé igyekszik terelni az együttműködést. Örülünk, amikor épül a szolidaritás. Például a tíz szankciós csomag esetében, hiszen azokat Magyarország is megszavazta.
– Kirill pátriárka levételét a szankciós listáról a szolidaritás megnyilvánulásaként értelmezik Varsóban?
– Az valóban akadálya volt a hatodik szankciós csomag elfogadásából eredő megelégedésnek.
– A magyar háborús magatartásra vonatkozó lengyel megjegyzésekből a kritika mellett értetlenség is érződik. Mi a leginkább érthetetlen?
– Az orosz imperialista törekvésekkel kapcsolatos lengyel és magyar történelmi tapasztalatok legalábbis részben hasonlóak. A mi szemszögünkből egyértelmű, hogy amikor Oroszország elfoglalja Ukrajnát, az – ahogy a múltban is megtörtént – az Európa felé irányuló terjeszkedésének az első lépése csak. Ezzel szemben
a magyar politikai osztály úgy véli, hogy Oroszország soha nem támadna meg NATO-tagállamot. Ez a geopolitikai valóság hibás értelmezése.
– Korábban Vlagyimir Putyin is azt mondta: „Csak egy elmebeteg és az is csak álmaiban képzelhet olyat, hogy Oroszország egyszer csak megtámadja a NATO-t.” Nincs tehát igaza a magyar politikusoknak?
– Elég megnézni Putyin működését: politikai gyilkosságok, más országok állampolgárainak megmérgezése, választásokba avatkozások, robbantás csehországi lőszerraktárban. Ez csak néhány példa, azonban sokkal többet is említhetnék. A történelem sokszor ismétli önmagát, de nem mindig vonjuk le a megfelelő tanulságokat.
– Alakul ki olyan benyomása magyar politikusokkal beszélgetve, hogy nem értik, hogyan működik az orosz birodalmi logika?
– Ezek nyilvánosan elérhető kijelentések. Ebből következik a háborúval kapcsolatos eltérő álláspont Magyarország és Lengyelország között. „Mivel a NATO tagjai vagyunk, nem érhet támadás minket, a NATO garantálja a biztonságunkat” – hallom budapesti tartózkodásom első napjaitól kezdve. E véleményt ugyanakkor tiszteletben tartjuk, nem dolgunk beavatkozni döntéshozatali folyamatokba. Őszinte beszéddel próbáljuk meggyőzni partnereinket az álláspontunk helyességéről.
– Emlékezetes választ adott a Honvédség vezérkari főnökének világháborús megfejtésére. Az ezt követő megbeszéléssel lezártnak tekinti az ügyet?
– A találkozónkat követő közös nyilatkozat óta nem látom okát, hogy erről többet beszéljünk.
– Böröndi altábornagy elnézést kért?
– Bocsánatot kért, és elismerte: sajnálatos volt a kijelentése.
– Pont ez hiányzik a nyilatkozatból.
– Bocsánatkérés történt és reflexió. Számomra ezzel a téma le van zárva.
– Ez volt az az „egy mondat”, amit Novák Katalinnak az üggyel kapcsolatos tweetje alá kommentelve elvárt?
– Igen, minden magyar politikustól, aki nyilvánosan kommentálja ezt az ügyet. Számomra ezek nem voltak könnyű pillanatok, mert semelyik diplomatának nem elégtétel nyilvános vitát folytatni a fogadó ország közszereplőivel. Abban a helyzetben ugyanakkor ez volt az egyetlen módja annak, hogy e reflexió megtörténjen. S amellett, hogy más országok diplomatáitól kaptam támogatást, az összes magyar parlamenti frakció rámutatott az altábornagy hasonlatának helytelenségére. Nagyra értékelem, hogy sikerült lezárni az ügyet.
– A köztársasági elnöktől is elnézéskérést várt?
– Szerepvállalásom célja az volt, hogy a tábornokot meggyőzzük, az általa kimondott szavakért ő volt a felelős.
– Apropó Novák Katalin: ön minek tudja be azt, hogy a lengyel–magyar kapcsolatban a magyar kormány látványosan őt tolja maga előtt?
– Nagyra értékeljük elnökasszony odaadását a két ország közti hidak építésében. Kinevezése óta nemzetközi kérdésekben látható aktivitást mutat, ő a kétoldalú kommunikáció biztosítéka.
– A találkozó szemtanújaként meg tudja erősíteni azt a Direkt36-információt, hogy a tavaly májusi Morawiecki–Novák-találkozó süketek párbeszéde lett, miután a lengyel kormányfő azzal szembesítette partnerét, hogy Magyarország le tudna válni az orosz energiahordozókról?
– Arra törekszünk, hogy a nyugati országok diverzifikálják az energiabeszerzéseket. Magyarország részére is számos olyan javaslatot tettünk, amellyel ezt elősegíthetjük. Érdemes megemlíteni például a świnoujście-i LNG-terminál Szlovákián át vezető tranzitját vagy a gdański-öböli, 6,5 milliárd köbméter tárolókapacitású terminál építésében való részvételt. Reméljük, hogy ezek a javaslatok és a globális energiapiacon lévő más lehetőségek lehetővé teszik Magyarország számára, hogy – más európai országokhoz hasonlóan – leváljon az orosz energiaforrásról.
– Novák Katalin válaszának lényege állítólag az volt, hogy az orosz energiafüggés Magyarországon történelmi és földrajzi örökség.
– Tudok mondani olyan országokat – Hollandia, Finnország vagy épp szomszédaink is –, amelyek akárcsak két éve erősen függtek Oroszországtól, de Moszkva politikai döntése eredményeként hirtelen le lettek vágva az orosz nyersanyagszállításról. Ez Magyarország számára mementó. Mi az elmúlt években felkészültünk erre az eshetőségre, ezért amikor a Gazprom úgy döntött, nem szállít vezetékes gázt Lengyelországba, számunkra nem volt drasztikus döntés.
Ha egy ország a saját biztonságára törekszik, annak ára másodlagos kell, hogy legyen. Közel másfél évnyi háború után nem vagyok biztos abban, politikailag hasznos-e, ha valaki egy beszállítóra tesz fel mindent.
Csakhogy nem feladatom a magyar kormány döntéseit véleményezni – azt megteszik a választók négyévente.
– Mennyire tudják komolyan venni a köztársasági elnököt, ha közben azt látják, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter belarusz kollégáját fogadni siet haza Moszkvából?
– Az utóbbiról már nyilvánosan is kifejtettem a véleményemet. Nagy kérdőjelet tettek az országaink közti párbeszédbe. Főleg Szijjártó miniszter februári minszki látogatásával, amely öt nappal az után történt, hogy elítélték és szigorított börtönkolóniára küldték Andrzej Poczobutot, a Belaruszban élő lengyel kisebbség egyik vezetőjét.
– A varsói székhelyű CBOS közvélemény-kutató márciusi felmérése szerint a lengyelek magyarokkal szembeni szimpátiája egy év alatt 57 százalékról 36-ra esett, miközben az ellenszenv 9-ről 27 százalékra nőtt. Milyen barátság az, amely egy év alatt ennyit romlik?
– A két nemzet közti barátság nem csak néhány éve tart, s az elmúlt évszázadokban is voltak egyéb viharos időszakok. Felelőtlenség volna egy év adataiból következtetéseket levonni. Értékes elemzés, fontos érv a két ország politikusai számára, érzékeltetik a két ország közti hangulatot – de ez csak egy felmérés. A felmerülő nehézségeket látva, politikai oldaltól függetlenül, a két ország közti pozitív törekvéseket kellene támogatni, és a megosztottság ellen tenni. A közép-európai szolidaritás építésének szükségessége ugyanis a mindennapjaink felett áll; Lengyelországnak ugyanakkora szüksége van Magyarországra, mint Magyarországnak Lengyelországra.
– Nem azt jelentik inkább ezek a számok, hogy valójában alig tudunk egymásról valamit, ezért a napi politika könnyebben alakítja az attitűdöket?
– Ezek az adatok azt mutatják, hogy a politika befolyásolja a mindennapjainkat. A média ugyancsak alakítja a véleményeket. Egyetértek azokkal, akik szerint,
ha sokáig tart ez a nemzeteinket összeugrasztó helyzet, az alsóbb szinteken is pusztítást végezhet. Mint lengyel állampolgár és mint magyar szimpatizáns: tartok ettől.
– Visegrád halott?
– A csoport él, noha jóval alacsonyabb intenzitáson, mint évekkel ezelőtt. Nem ez az első alkalom az elmúlt 32 évben, amikor ilyesmi előállt. Az EU- vagy NATO-tagság megszerzése után is felmerült a kérdés, van-e további létjogosultsága a V4-nek, de végül mindig akadtak közösen elérendő céljaink.
– Szoros küzdelem várható az őszi lengyelországi parlamenti választáson. Jogosan tarthat a magyar kormány az ellenzék győzelmétől?
– Nem merül fel ilyesmi a beszélgetéseimen. Diplomata vagyok, nem politikus.
– Felkészült rá, hogy egy esetleges kormányváltás esetén alighanem hangosabban kell majd bírálnia Magyarországot?
– Valóban nehéz megmondani, mi vár ránk ősszel, az én dolgom pedig az, hogy aktuálpolitikától függetlenül építsem a kapcsolatokat. Minden nap ezen dolgozom, és fogok is, amíg ezt feletteseim elismerik, és amíg meggyőződésem, hogy van értelme annak, amit csinálok. (valaszonline.hu)