A magyar a leggyengébb gazdaság Európában?

Az utóbbi negyedévekben valóban az EU-s mezőny legvégén vagyunk, de ha azt vizsgáljuk, hogy a válságok előtti időszakhoz képest hogyan alakult az európai gazdaságok teljesítménye, már a középmezőnyben helyezkedünk el. Magyar szempontból azt mondhatjuk, hogy a helyzet lehetett volna rosszabb is, jobb is: a régiónkban (amely egyébként a legnagyobb vesztese volt a két válságnak) két ország is sokkal rosszabbul teljesített nálunk, de a lengyel és román növekedési tempóhoz már nem vagyunk képesek felérni. A tágabb képet nézve pedig egészen örömteli, hogy a kontinens nagy része érdemi növekedést mutatott 2019 negyedik negyedéve óta, ami a két válság előtt még hiperoptimista kimenetelnek tűnt. Az pedig, hogy egyes országok még a válság előtti évekhez képest is gyorsabban növekedtek, egészen frenetikus sikernek tekinthető. - írja a Portfolio

Hogyan teljesít a magyar gazdaság Európában és a régióban?

Magyarország az utolsók között

Nehéz helyzetben van a magyar gazdaság, a teljesítménye európai szinten is kifejezetten gyengének nevezhető. Már az első negyedéves növekedési adatok közlése után is megírtuk, hogy éves bázison mérve a harmadik leggyengébb teljesítményt mutatta a magyar gazdaság 1,1%-os visszaeséssel, az előző három hónaphoz mérve szintén zsugorodott a gazdaság, immáron a harmadik egymást követő negyedévben. 2022 harmadik negyedévében 0,8%-ot, utána 0,6%-ot esett a GDP, idén az év első három hónapjában pedig 0,3%-os volt a mérséklődés.

Magyarország tehát már háromnegyed éve recesszióban van, csak egy országban van régebb óta tartó visszaesés.

Észtországban már egy éve tart a recesszió, és az éves visszaesés is sokkal nagyobb, 3,7%-os. Nem ez a jellemző helyzet viszont az Európai Unióban: Észtországon és Magyarországon kívül csak két ország, Litvánia és Németország van recesszióban, de náluk ez csak két negyedéve tart (illetve maga az eurózóna is minimális recesszióban van két negyedéve). A többi ország már vagy maga mögött tudta a 2022-23-as recessziót, vagy be sem következett az (recessziónak azt nevezzük, amikor két egymást követő negyedévben esik a reál GDP, negyedéves bázison mérve) – utóbbiak vannak többen.

Ennyire megviselt minket a korona- és az energiaválság?

Az előző félévet tekintve tehát Magyarország egyértelműen a legrosszabbul teljesítő EU-s tagországok között van, de ebből korai lenne levonni azt a következtetést, hogy az elmúlt 3 évben bekövetkező két súlyos válság – a korona- és az energiaválság – Magyarországot érintette az egyik legkomolyabban. Ahhoz, hogy megvizsgáljuk, hogy az egyes európai országok hogyan vészelték át a két válságot, a 2019-es év negyedik negyedévének GDP-jéhez kell viszonyítani a jelenlegi termelést, hiszen az volt az utolsó negyedév a koronavírus-járvány beköszönte előtt. Az Eurostat adatbázisát felhasználva kiszámoltuk a növekedést a fenti időszakhoz képest, és ez alapján kijelenthető, hogy

Magyarország a válságokból történő kilábalást tekintve a középmezőnyben van.

Pár szóban az ír GDP-ről

Az olvasó a cikkben meglepően nagy elmozdulásokat láthat az ír GDP-ben, ami okkal tűnhet furcsának. Az Ír GDP-adatok megtévesztőek, ugyanis az alacsony adók miatt az országban regisztrált, de nem kizárólag ott tevékenykedő technológiai vállalatok szinte teljes EU-n belüli eredményét ott számolják el, és mivel globálisan is óriásvállalatokról van szó, ezek eredménye erősen befolyásolja az ír GDP-t. Mi az összehasonlításainkból nem hagytuk ki az íreket, de az adatsorok vizsgálatakor mindenképp legyünk tekintettel arra, hogy az ír GDP-adatok nem tudják kellően pontosan megragadni a gazdaságuk teljesítményét.

A magyar gazdaság 2019 negyedik negyedéve óta 6%-ot tudott nőni, azaz ennyivel nagyobb most a GDP, mint a koronaválság előtt volt (ebben értelemszerűen már benne van az előző három negyedév visszaesése is), vagyis az elmúlt három válságos évben is sikerült a gazdaságnak érezhető mértékben növekednie. Ez a növekedés nagyobb volt, mint az EU-s átlag (3,3%). Mindössze három ország van még a koronaválság előtti szint alatt: Csehország (-1,3%), Németország (-0,6%) és Spanyolország (-0,2%), utóbbi már a következő negyedévben elérheti a részleges kilábalást, ugyanis az előző negyedévekben az átlagnál sokkal nagyobb növekedést tudott felmutatni, és a gazdaság ereje a második negyedévben is kitarthat. Eközben a lengyel GDP 15,8%-kal, a máltai 14,8%-kal, a horvát 13,3%-kal, a romám 10,6%-kal haladja meg a 2019-es negyedik negyedévében látott szintet. Ezek az országok a koronaválság kezdete óta tehát már jelentős növekedést tudtak elérni.

Ami a mi régiónkat illeti, vegyes teljesítményt látunk országonként (az EU átlagát minden egyes ábrára rátettük, zöld vonal, jelöli azt). A legnagyobb mértékben a lengyelek tudtak nőni 2019 negyedik negyedévéhez képest (15% felett), de a román 10%-os növekedés is szép (ez a két ország egyben a leggyorsabban kilábaló 5 ország közé is bekerült). A magyar 6%-os kumulált növekedés a régión belül közepes teljesítménynek nevezhető, Szlovákia jócskán alulmúlta azt (Csehország pedig egyenesen esett, de mivel a cseh gazdaság lényegesen fejlettebb a 4 fenti régiós országnál, nem tettük rá az ábrára). Emellett a régiós országok növekedése gyorsabb volt az EU-s átlagnál is, de Szlovákia növekedése csak egy hajszállal. Az is látszik, hogy a magyar GDP-pálya mennyire lefordult az előző három negyedévben.

Külön ábrára tettük a leglassabb kilábalást mutató országokat, közülük is főleg Csehország esete a látványos. A csehek a koronaválságot Magyarországhoz képest olcsóbban megúszták (85% felett voltak 2019 negyedik negyedévéhez képest, ami megfelelt az EU átlagnak), 2022 második negyedéve óta viszont elakadt a növekedés, és az energiaválság beköszönte azt eredményezte, hogy relatíve jó kezdeti pozíciója után most Csehországban szenvedte meg egész EU-szerte a legnagyobb mértékben a két válságot.

Valójában rosszabbul jártunk, mint a legtöbb EU-s ország

Az, hogy az EU-s országok nagy többségének reál GDP-je már elérte a koronaválság előtti szintet, nem jelenti azt, hogy a válság egyáltalán nem viselte meg őket – az akkori szint elérése csak részleges, nem teljes kilábalás. Teljes kilábalásról akkor beszélhetünk, ha a gazdaság azt a szintet is elérte, ahol a válság nélkül lett volna. Ilyen esetben azt mondjuk, hogy a gazdaság visszatért a válság előtti trendhez. Hogy érezzük, ez mennyire nagy teljesítmény: ehhez az kell, hogy az előző 3 válságos év átlagos növekedése elérje a 2020 előtti évek átlagos növekedését. Értelemszerűen ilyen országból van kevesebb a kontinensen.

A fenti ábra azt mutatja, hogy fix bázison (2019 negyedik negyedéve) mérve mennyit nőttek a gazdaságok. Amint az látszik, jelentős különbség látszik a növekedésben az egyes országok között. Ebből viszont még nem vonhatjuk le a következtetést a válság országonkénti hatásaira, fontos hozzátenni ugyanis, hogy ezek az országok a koronaválság előtti években is eltérő mértékben növekedtek (azaz bármilyen válság nélkül is komoly eltéréseket látnánk 2019 végéhez képest). Ez teljesen egészséges folyamat: a fejlettebb nyugati és északi országok értelemszerűen már alacsonyabb növekedésre képesek, mint a hozzájuk felzárkózó kelet-közép-európai, közepesen fejlett tagállamok.

A válság országonkénti hatásainak feltáráshoz célszerű tehát a két válság növekedésre gyakorolt hatását vizsgálni.

Az Eurostat adatbázisai alapján megnéztük, hogy a 2017-et, 2018-at és 2019-et felölő három év növekedési átlagához képest hogyan alakult a 2020-2022-es évek növekedési átlaga. Számtani átlagokat hasonlítunk össze, de valójában két nagyon eltérő időszakról van szó: 2017 és 2019 között a gazdaságok egyenletesebb ütemben növekedtek, közelebb a potenciális növekedéshez, míg 2020-ban jóval a potenciális növekedési dinamika alatt, 2021-ben pedig afölött nőttek. A 2020-as nagy visszaesést ellensúlyozták a 2021-es és 2022-es nagy növekedései, és ott, ahol ennek a három évnek az átlaga meghaladta a koronaválság előtti 3 év átlagát, ott a gazdaság végeredményben jobb helyzetben volt a válság után, mint előtt (legalábbis rövid távon).

Mint látszik, több ilyen ország is van. Míg Írország a válságok előtt átlagosan 7,7%-os növekedést ért el, 2020 után ez átlagosan 10,6%-volt. Írország esete viszont különleges, ahogy azt fenti, keretes írásunkban bemutattuk. Norvégia, Horvátország, Luxemburg, Görögország és Svédország és Dánia viszont valóban nagyobb mértékben tudott növekedni a 2020 utáni három évben, mint előtte.

Kijelenthető, hogy az északi országok a válságok nyertesei, ami azért is megdöbbentő, mert Európa legfejlettebb országcsoportjáról van szó. Mi lehetett az északi siker kulcsa? Nehéz a pontos okokat feltárni, de hipotetikusan azt gondolhatjuk, hogy a kontinens többi részéhez képest eltérő norvég, dán és svéd járványkezelés – amely mindhárom ország esetében nagyobb egyéni szabadsággal, előbbi kettő esetén ráadásul kevesebb fertőzésszámmal is járt, valamint az alacsonyabb gázfüggőség is szerepet játszhatott abban, hogy a három válságos év alatt átlagban gyorsabban növekedtek, mint előtte (Norvégia energiaexportőrként ráadásul az energiaválság nagy nyertese is volt).

Eközben a legnagyobb vesztes épp a mi régiónk.

Romániában 3,7%-ponttal, Csehországban 3,6%-ponttal, Magyarországon 2,4%-ponttal, Szlovákiában 2,1%-ponttal maradt el a növekedés az utóbbi három év átlagában a koronaválság előtti három év átlagától. Ha érteni akarjuk az okokat, itt sem kell sokáig kutatnunk egy felületes, de kétségkívül logikus magyarázathoz: a régiónkban az egész EU-t tekintve a járványkezelésbe több hiba csúszott, és talán még fontosabb, hogy a lakosság egészségügyi helyzete rosszabb volt (a kelet-közép-európai országok jellemzően előrébb is szerepeltek a többlethalálozási statisztikában), miközben a térség gázfüggősége is nagyobb. A mi régiónk mellett viszont a legtöbb országra igaz, hogy – változó mértékben – megviselte őket a válság, és az előző három év növekedés szempontjából rosszabbul sikerült, mint a válság előtti három év.

Hogyan hatott ez a felzárkózásra?

Még mielőtt borúlátók lennénk, fontos felismerni azt is, hogy végeredményben a válságok hatásai messze nem voltak olyan drasztikusak, mint amit a koronaválságtól és az energiaválságtól egyaránt vártunk. A 2008-as pénzügyi válság például majdnem egy évtizedre visszavette a gazdaságokat, több ország csak a 2010-es évek közepén érte el a részleges kilábalást, a teljeset pedig néhányan máig sem. Ehhez képest a 2020-2023-as évek a legtöbb országban átlagosan növekedést hoztak, azaz a részleges kilábalás már szinte mindenhol megtörtént.

Akár 2020 áprilisára, akár 2022 szeptemberére tekintünk vissza, nyugodtan kijelenthetjük: nagyon olcsón megúsztuk.

Fent írtuk, hogy a mi régiónk a válságok abszolút vesztese volt. A pesszimista kijelentést némileg árnyalja, hogy a régió felzárkózása még így sem akadt el. Magyarország például vásárlóerőparitáson mért egy főre jutó GDP (azaz a legszélesebb körben elfogadott fejlettségi mutató) tekintetében még az EU 73%-án állt 2019-ben, 2022-ben már ez 77% volt. A régiónkból Románia 70%-ról 77%-ra nőtt, Horvátország 67-ről 73-ra, Lengyelország 73-ről 80%-ra zárkózott fel.

Magyarország számára tehát keserédes a tapasztalat: felzárkózásunk nem akadt el, de több régiós országhoz képest is lelassult.

Messze nem mi jártunk viszont a legrosszabbul. Csehország 2019-ben már az EU fejlettségének 93%-án járt, 2022-re 91%-ra esett vissza. Szlovákia 71%-ról 68%-ra esett (de azt is tudni kell, hogy a szlovák adatok a széles körben ismert hibás adatközlési módszertan miatt nem elfogadhatók).

De vannak országok, amelyek az EU átlagához képest még nagyobb mértékben estek vissza: Spanyolország 5,7%-ot esett az EU átlagához képest, Franciaország 4,5%-ot, Németország 4,1%-ot, és az eurózóna átlag is 2,1%-ot esett. Itt fontos elmondani, hogy az EU-nál nagyobb átlagos fejlettséggel bíró országok visszaesése az EU-s átlaghoz nézve önmagában egészséges folyamat akkor, ha ezzel együtt az ő gazdaságuk is növekszik. Ilyenkor ugyanis az történik, hogy a kevésbé fejlett országok gyorsabban nőnek náluk, ezáltal az átlag is magasabbra kerül, csökkennek a különbségek. Németország esetén például ez a helyzet, ők még így is az EU fejlettségének 117%-án állnak. A spanyolok visszaesése viszont már cseppet sem kedvező folyamat, ők ugyanis már az EU-s átlag alatt, 85%-on vannak, itt tehát leszakadásról van szó (tegyük hozzá, hogy a spanyol kilábalás késleltetett: jelenleg magas növekedési pályán van a gazdaság, a következő negyedévekben tehát közelíthetnek majd az EU-s átlaghoz).

Az abszolút nyertes ebben a mutatóban is Dánia (az ír-adatot felejtsük el). A dánok 10%-ponttal növelték fejlettségüket az EU-s átlaghoz képest 2019 óta, miközben már előtte is 126%-on voltak (értelemszerűen így 136%-ra nőttek). Egy ennyire fejlett országtól ilyen jelentős mértékű növekedés több mint figyelemreméltó.

Vonjunk mérleget

Mint az látszik, Európa összességében a részleges kilábalás állapotában van, de a teljes kilábalást még nem érte el. Vannak kivételek: néhány ország még a részleges kilábalást sem érte el, mások már a válság előtti trendet is meghaladták.

Magyarország a középmezőnyben van Európában és a régiónkban egyaránt, és ami jó hír, a felzárkózásunk a válságok idején nem akadt el, igaz, látványosan belassult. De a keserédes szájíz keserű komponensét az adja, hogy míg a válság előtt a lengyelhez és a románhoz hasonló magas növekedést tudtunk elérni, a koronaválság utáni években már nem tudtunk versenyezni ezekkel a gyorsan felzárkózó országokkal.

Kiegészítésképp megjegyzendő, hogy a mostani kép még csalóka, hiszen az energiaválság hatásain nincs túl teljesen Európa, ezért teljes mérleget majd csak később lehet vonni. A magyar eset is jól példázza ezt, hiszen mi tavaly (hivatalosan a válságokra adott válaszként, valójában már sokkal inkább a választási okokból) nagyon jelentős élénkítéssel tornásztuk fel a GDP-növekedést, most viszont jelentős kiigazítások lassítják a gazdaságot, hiszen felborult a költségvetés. Ilyen egyedi tényezők más országokban is jelen lehetnek.

Érdemes egy szót szólni a kilátásokról is, amelyek nem túl fényesek. Noha az energiaválság hatásai negyedévről-negyedévre mérséklődnek, az Európai Központi Bank történelmi léptékű kamatemelései csak most fognak érződni. Az EKB tavaly nyár óta 4%-ponttal emelte az irányadó kamatokat, ez a szigorítás pedig az év második felében jelentős mértékben vethet vissza a növekedést (jelentős kamatemelést hajtottak végre a nem eurózóna jegybankok is, így ez a hatás mindenkire igaz). Az is elképzelhető, hogy még 2024-ben is alacsony növekedést látunk majd Európában.

Hogyan hatott a válság, és miért úsztuk meg ilyen könnyen?

A válságok okozta visszaesés az adottságokon, a kilábalás sebessége a kormányzati munkán múlott inkább

Nem kétség, hogy a 2020-ban bekövetkező krízis a 2008-as pénzügyi válság óta a legsúlyosabb válság volt, és az energiaválság pedig akkor sújtotta Európát, amikor a koronaválságból még épp csak kilábalóban volt. Az alábbiakban pontokba szedve, időrendben mutatjuk be azokat a tényezőket, amelyek meghatározták, hogy 2019 negyedik negyedéve óta miért lehetett ekkora eltérés az egyes országok növekedése között (az eltérő organikus növekedési tempókon túl, természetesen).

• A koronaválság okozta lakossági pánik és a korlátozások együttese visszavetette a fogyasztást, a lezárások az ipari termelést is visszavetették. Ezen a ponton a legfontosabb kérdés az volt, hogy milyen a gazdaság szerkezete, egyes szektorokat (például a turizmust) ugyanis jobban megviselte a válság. Első körben nem is a lezárások közti különbség, hanem az országok lakosságának eltérő reakciója döntötte el, hogy mennyit fog esni a fogyasztás. Ennek nagy vesztesei a déliek voltak, ahol nagy volt a turizmus súlya.
• Szorosan kapcsolódik az első ponthoz, hogy a járvány terjedése is hatással lehetett a visszaesésre: ahol hamarabb kezdődött és tovább tartott az első hullám, ott a gazdasági károk is mélyebbek lehettek (a szigorúbb, időben tovább tartó lezárások, és az óvatosabb lakosság miatt egyaránt). Spanyolország, Olaszország ezt is megszenvedte.
• A következő fontos tényező a fiskális válasz volt: ahol a kormányok több pénzt szántak a gazdaság támogatására, ott a kilábalás is hamarabb indulhatott meg. Fontos, hogy ez nem a 2020 tavaszi visszaesés mértékét befolyásolta, ott ugyanis nem az volt a baj, hogy gond volt a háztartások és a vállalatok fizetőképességgel, a keresletet mesterségesen fogták vissza. A fizetőképesség mértéke viszont már fontos tényező volt akkor, amikor 2020 nyarán a gazdaság – először – részlegesen újranyitott. Európában a fiskális válasz hasonló mértékű volt országonként, de érdemes megnézni az USA-t, ahol sokkal több pénzt költött a kormányzat, ezáltal a kilábalás is gyorsabb volt.
• Az első körös lezárások után az sem volt utolsó szempont, hogy a 2020 második felében és 2021-ben az egyes országok hogyan alkalmazkodtak a járványhelyzethez. Azok az országok, ahol fegyelmezett járványpolitikával sikerült kordában tartani a terjedést, csekélyebb visszaesést szenvedtek el, és nem is kellett a második-harmadik hullámokban lezárniuk (ilyen volt például Finnország és Norvégia), míg a folyamatosan újraszigorító országok gazdasági kárai nagyobbak lehettek (ilyen volt például Németország, Ausztria, Franciaország).

Összességében a 2020-as tavaszi visszaesés után a harmadik negyedévben komoly felpattanást láttunk, de 2020 végére és 2021 elejére ismét visszatért a vírus, ami a járványpolitikáktól és a lakossági fegyelemtől függően eltérő mértékben érintette az egyes gazdaságokat, de olyan súlyos visszaesést, mint amit a járvány berobbanása okozott, már messze nem láttunk.

A gazdaságok 2021 egészében jelentős növekedést mutattak, olyan számokat láttunk, amelyekre sok-sok évtizede korábban nem volt példa.

Ezt nagyrészt az magyarázza, hogy a kormányzatoknak a kereslet 2020-as mesterséges visszafogása idején többnyire sikerült egészségesen tartania a vállalati és háztartási mérlegeket, a korlátozások és a vírustól való félelem enyhülésével így a gazdasági aktivitás roppant gyorsan tért vissza a korábbi szintre (ez az úgynevezett V alakú kilábalás, amelyet minden európai ország fejlődési görbéjén megfigyelhetünk, eltérő mértékben – ezt a következő oldalon látni is fogjuk). Ennek a hatásnak az eredményeként értelemszerűen az nő a leggyorsabban, aki még a legtávolabb van a mesterséges leállás előtti szinttől. Ezt a szintet az országok eltérő sebességgel érték el (Magyarország a leggyorsabbak között volt), de ekkor beütött az energiaválság: ilyenkor hipotetikusan nyilván azok az országok voltak a legrosszabb helyzetben, akik a kilábalás korai szakaszában voltak, miközben gazdaságuk energiakitettsége nagy. Az energiaválság okozta kár mértéke is több tényezőn múlott:

• Azok a gazdaságok, ahol nagyobb az ipar súlya, miközben az energiában behozatalra szorulnak, nehezebb helyzetben voltak.
• Ezt is mérsékelni tudta viszont a kormányzati politika, amely át tudta vállalni a gazdasági szereplők energiaszámlájának meghatározott részét.

Mivel mindkét tényezőben jelentős eltérések voltak az egyes országok között, nem meglepő módon az energiaválság is eltérő mértékben érintette az egyes országokat. A hatás viszont egyik országban sincs még a közelében sem annak a visszaesésnek, amit a koronaválság okozott (bár itt hozzá kell tenni, hogy a koronaválság hatását a kilábalás végén kell nézni, és azt kéne összehasonlítani az energiaválság hosszabb távú hatásaival, de erre – mivel az energiaválság utóhatásait még érezzük – egyelőre nincs mód).

Kit az energiaválság, kit a korona viselt meg jobban

A kelet-közép-európai országokról és a leggyorsabb, valamint leglassabb kilábalást mutatókról már írtunk külön, az alábbiakban néhány említésre érdemes országcsoportot mutatunk be. Kezdjük a dél-európai országokkal!

Dél-Európa

Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban egyaránt nagy a turizmus súlya a GDP-n belül (4,1%; 6,8%; 6,3% és 7,7% a fenti sorrendben, ha csak a szálláshelyek és vendéglátóhelyek forgalmát nézzük, de értelemszerűen a turizmus kihasít némi részt az egyéb szolgáltatásokból is, miközben persze a vendéglátásnak nem teljes részét teszi ki – azaz a pontos részarány nehezen becsülhető). Mint az látszik, itt is tipikus V alakú kilábalás látszik a koronaválságban: legmélyebbre Spanyolország esett 2020 második negyedévében, akkor a 2019-es negyedik negyedéves GDP 75%-át érte el a gazdaság, ilyen mély visszaesést egyik európai ország sem produkált akkor.

A spanyol kilábalás ráadásul elnyújtott volt, 2021 során is végig késett a kilábalás a többi déli országhoz képest. Ezzel szemben az energiaválság során meredekebben ívelt felfelé a gazdaság, mint Olaszországban vagy az EU-átlagában, bár az eltérés itt már messze nem akkora, mint a koronaválság negyedéveiben. Az energiaválság során egyébként Portugália bizonyult a leginkább ellenállónak, ennek köszönhetően pedig ledolgozta a koronaválságban elszenvedet hátrányát az EU átlaghoz képest.

A fenti ábráról az is látszik, hogy a koronaválság minden déli országot jobban megviselt, mint az EU átlagát, miközben az energiaválság kevésbé érinti őket.

A három év egészét tekintve a legellenállóbbnak meglepetésre a legsérülékenyebb Görögország bizonyult a déli országok közül, elsősorban azért, mert a koronaválság őket még az EU-s átlaghoz képest is kevésbé vetette vissza (holott náluk a legnagyobb a turizmus súlya). Az energiaválság idején viszont már nem tudnak nőni, így könnyen lehet, hogy a következő negyedévben már Portugália lesz a leggyorsabb kilábalást mutató dél-európai ország.

A balti államok

Észtország, Lettország és Litvánia példája azért érdekes, mert őket kevésbé viselte meg a koronaválság, az energiaválságnak viszont ők a legnagyobb elszenvedői. Míg az EU átlagban a koronaválság előtti szint 85% alá esett, a balti országok 90% felett tudtak maradni a koronaválság mélypontja idején is.

Ehhez képest nézzük meg, hogyan fordulnak le a görbék az energiaválság 2022 második felében történő beköszönte után. Litvánia, amely a koronaválságból rakétagyorsasággal lábalt ki, látványos lefordulást mutatott az energiaválság idején, és már felülről közelíti az EU átlagot, de még mindig felette van. Észtország, amely a koronaválságból a leglassabban lábalt ki – de így is sokkal gyorsabban, mint az EU-s országok többsége – az energiaválság idején már az EU-s átlag alatt van a kilábalást tekintve. Lettország még tartja magát, ott már 2022 harmadik negyedévében visszatért a növekedés, és jelenleg 2019 negyedik negyedévéhez képest ott mutatkozik a legnagyobb növekedés.

A nagyok

Végül térjünk ki a legnagyobb országokra is külön. Ezek közül a spanyol és az olasz példát már bemutattuk a déliek között, érdekes viszont Németország, amely a legnagyobb gazdaságként leginkább lefelé húzza az EU-s átlagot.

A németek a koronaválság során a legkisebb visszaesést produkálták, így a kilábalásból eredő löket is kisebb volt: 2021 harmadik negyedévében már az EU átlagos növekedése magasabb szinten volt 2019 negyedik negyedévéhez képest, mint a német növekedés. A görbén az is látszik, hogy Németország megszenvedte az energiaválságot, a GDP-görbéje ellaposodott: ma már a spanyolok is nagyobb mértékben tudtak nőni a válság kezdetéhez képest, mint a németek.

A legnagyobb országok közül viszont Franciaország nőtt legnagyobb mértékben, ami alighanem köszönhető annak is, hogy jelentős atomerőmű-hálózatuk miatt energiatermelésükben kisebb mértékben szorultak behozatalra, mint az olaszok és a németek, a spanyoloknak pedig eleve kisebb volt az energiakitettsége.

A fenti példák is igazolják, hogy bár a koronaválság nagyobb kilengéseket hozott a GDP-pályában, a kilábalás mai állása már nagymértékben függ az energiaválság hatásaitól is. Sőt, a koronaválsággal ellentétben azt még nem tudjuk, hogy az energiaválságnak milyen tartós hatása volt a növekedésre nézve – ha lesz ilyen negatív hatás, akkor az energiaválság összességében sokkal súlyosabb lehet Európára nézve, mint a mély visszaeséssel és gyors felpattanással járó koronaválság volt. És hogy a monetáris szigorítást mely országok szenvedik majd meg a legjobban, az már egy harmadik kérdés lesz. (Portfolio)