Na, nem az igazi! Csak a mi házi kukkolásunk a kertben élők után.
Általában békén vannak, csak kisebb civakodásokkal egy jobb kukac tulajdonjogáért. De, tegnap délután a galambok komolyan összebalhéztak a hatalmas madárcseresznye sűrű lombozatában, ami életveszély: e viszonylag nagyobb testű madarak nehezen navigálnak az összekuszálódó ágak, levelek közt.
Be is ütött a krach. Este az egyik már túlságosan hosszú ideig bolyongott a terasz környékén, aztán megpróbált fölszállni – nem sikerült – és láttuk, hogy eltört a szárnya.
Jó! Kajája, vize van, itt viszonylag védett is a szarkáktól, de így nem maradhat!
Előkaptam hát a netet, Google, állatmentők a környéken.
Van vagy nyolc. Eleve kiírták, hogy „mindent megteszünk ugyan az állatokért”, de hét közülük közölte már jó előre, hogy akárkit nem fogadnakbe/látnak el, csak a védett állatokat. A pórnép dögöljön meg cipőben! Állatvédők!
Ugyanúgy bánik hát a NER-koppintás az állatvilág egyedeivel: a pórnépnek annyi. Azaz a nagy semmi.
A nyolcadik „minden állatot befogadunk alapítvány” vagy ilyesmi nem írta ezt. Hát lássuk! Az újabb közintézményi, céges szokás szerint telefonszám nuku. Csak facebook-elérhetőség, esetleg email-cím. Értem én! Ez egy szűrő! Nem kell személyesen elküldeni a delikvenset a búsba, elég, ha nem válaszolnak.
Azért írtam nekik. A válasz legkisebb reménye nélkül. Különben is, lévén vasárnap este. Válaszoltak. Hogy sajnos nem, vigyem el ide vagy oda Dunakeszin, ott ingyen kezelik!
Elvinni nem tudom, a kocsi a szerelőnél (péntek délután hirtelen gőz csapott ki belőle: vagy a hűtő, vagy, szerencsés esetben a tömítés). A sógoré is szervízben. Naná! Ilyenkor minden összejön. És még be is kéne fogni! Ami nem is olyan egyszerű! És, ha csak leráztak és kamu az egész? Jó, ez egy facebook-üzenettel tisztázható! Majd holnap.
Este a galamb befészkelte magát egy bokor alá. De, reggel se került elő. Talán valahogy lecsámborgott a szomszéd elhanyagolt, másfél méteres gazzal benőtt kertjébe a susnyásba, ahol víz egy szál se! A marha! Visszajönni nem fog tudni, a szomszéd embergyűlölő, senkivel se áll szóba, lemenni és megkeresni tehát nem lehetséges. De, még szólni neki se.
Ha nem kerül elő a nyomorult, akkor le a felelősség, az intézkedés lehetősége. De, nem ez a megoldás. Hiszen meg akartuk menteni!
Valami még be fog ütni, hiszen három a magyar igazság és a sorscsapások bokorban jönnek. Be is ütött! 1932 óta először Németországban (a keleti tartományokban) a neonáci AfD nyert, (Türingia), illetve a CDU mögött második lett (Szászország) a tartományi választásokon, és Sahra Wagenknecht baloldalinak álcázott szintén neonáci pártja is első nekifutásra tizenöt, illetve tizenegy százalékot szerzett, miközben a kormánypártok egyszámjegyű százalékra zuhantak, az SPD éppen csak, hogy megugorta az öt százalékot.
Túl az eredmémyek elvi és szimbolikus jelentőségén – melyet nem lehet eléggé túlbecsülni –, egyik félnek sincs kormányképes többsége. Minden azon múlik, hogy a CDU összeáll-e az AfD-vel, esetleg Wagenknechttel. Váltig tagadják, de láttunk már csodát!
Ausztriában kétszer, most Hollandiában, Finnországban és Svédországban hasonló ígéretek mentek a füstbe, az olaszok pedig nyíltan fasiszta kormányt választottak.
És mi lesz Németországban a parlamenti választásokon? A szélsőjobb relatív visszaszorulása az EP-választáson máris átmenetinek, délibábnak látszik!
Frissítés: meghalt a galamb. Talán más sérüléseket is szenvedett a fajtársával vívott a légi csatában, amit nem láttunk: vér nem volt rajta.
Arra lettem figyelmes, hogy a szokottnál is több szarka gyülekezik arrafelé, a kerítésnél az ágakon, és nagyon agresszívek, alig tudtam elkergetni őket. Alaposabban körülnéztem és ott találtam meg a tetemet a rézsű alján. Talán megpróbált átjutni a szomszédhoz, ki tudja?
Még nem kezdték ki a rohadtak, de már megmerevedet. Ámbár azok is csak enni akarnak. Eltemettem.
És közben eszembe jutott, ami tegnap is, és ami a független lapok közül egyedül a Mércének, annak is némi célzatossághoz kötve (a gdański posta dolgozóinak – v.ö.: a munkásosztály története – kétnapos elkeseredett harcáról írtak egyébként ismeretbővítő cikket), hogy tegnap tört ki a II. világháború az európai hadszíntéren!
A neonácik tegnapi győzelme és a galamb halála (Picasso, békegalamb, Guernica) meg e tragikus történelmi esemény az idő-egybeesésével talán csak az én túlméretezett fantáziámban alkot valamiféle szerves egységet.
Vagy talán nem.
