A Saint Tropez-i csendőr, az Egy kis kiruccanás, a Jákob rabbi kalandjai és a Fantomas-filmek sztárja több mint 130 filmben és 100 színdarabban játszott, igazi műfaja a burleszkbe hajló vígjáték volt.
1914. július 31-én született Louis de Funès (teljes nevén Louis Germain David de Funès de Galarza; elhunyt: Nantes, 1983. január 27.) francia komikus, színész.
Franciaországban letelepedett spanyol nemesi családban látta meg a napvilágot 1914. július 31-én. Apja Carlos Louis de Funes de Galarza sevillai származású ügyvéd, utóbb gyémántműves, anyja Léonor Soto Reguera, háztartásbeli volt, spanyol-gallego (spanyolországi portugál) családból való, rokona volt egy prominens galíciai politikusnak, Teolindo Soto Barrónak.
Első házasságát 1936. április 27-én kötötte Saint-Étienne-ben. Az ara Germaine Louise Elodie Carroyer volt, akitől egy fia született 1937. július 12-én (Daniel Charles Louis). 1942. november 13-án elváltak, s Louis másodszorra is megnősült 1943. április 12-én. Ezúttal Jeanne Augustine Barthélémy-vel, Guy de Maupassant unokahúgával kötötte össze az életét. Ebből a házasságból két fia született: Patrick Charles, radiológus és Olivier Pierre, pilóta az Air France-nál.
Pályája igencsak nehezen indult, egyre-másra bocsátották el állásából, míg végül bárzongorista lett. Kiváló zenei hallását később számos filmben kamatoztatta (például Az ügyefogyott, Főnök inkognitóban, Lányok pórázon).
Nagy mozirajongó volt, színészi karrierjét mégis a színpadon kezdte. Bár eleinte csak kis szerepeket kapott, hamar felfigyeltek rá. Többször is dolgozott Sacha Guitry-vel, aki később így nyilatkozott róla: „Nem létezik kis szerep egy ily nagy színész számára!”
Az 1950-es évek közepén kezdett ismertté válni a filmvásznon. Az ötlábú birkában oly nagy nevek mellett jelent meg, mint Fernandel vagy Françoise Arnoul. A Horgász a pácban leleményes vadorzójaként pedig joggal érdemelte ki a legjobb helyzetkomikusnak járó elismerést.
A nagy áttörést a Csendőr sorozat jelentette, melynek első darabját, a Saint Tropez-i csendőrt, 1964-ben forgatta Jean Girault-val. „A francia komédia új csillaga” – nyilatkozta róla a rádióban Fernandel. Alig telt el két hónap, újabb sikert könyvelhetett el magának a Fantomas Juve felügyelőjeként, túlragyogva a címszerepet alakító Jean Marais-t. Egyre növekvő siker közepette forgatta Gérard Oury-val Az ügyefogyottat. A film 1965 márciusában kerül a mozikba s a Time magazin a főszereplő Bourvil/De Funès kettős alakítását egyenesen a Stan és Pan pároshoz hasonlította. 1967-ben újabb filmet forgatnak Bourvillel. Ez a kis kiruccanás minden idők legnagyobb francia kasszasikere (17 millió néző), melyet csak James Cameron Titanic-ja tudott megdönteni 1998-ban.
Funès és Bourvil e két film leforgatása után örök önzetlen barátságot kötöttek. Egyszer Olivier de Funès azt mondta: Bourvil apám bizalmas jó barátja lett. Louis de Funès Bourvil-ról: „Andréval élvezet együtt dolgozni. Ráadásul mindig kedves és csupa jókedv. Nagyon szerencsés a természete. Szívesen venném, ha nekem is juttatna belőle egy keveset, mert akkor én is barátságosabb lennék.”
Mikor Bourvil 1970. szeptember 23-án elhunyt, Funès a hír hallatára összeomlott, s nem ment el a temetésre sem, ahol Gérard Oury képviselte őt. Partnere halálhíre komolyan megrendítette. Bejelentette, hogy visszalép a Felszarvazták őfelségét című film forgatásától, amiben Bourvil lett volna a partnere. 1971-ben mégis leforgatták a filmet Yves Montand-nal "Blaze" szerepében. Funès így vélekedett Montand-ról: „A körme hegyéig ismeri a szakmát. Annyira jó nem lesz vele játszani, mint Andréval (=Bourvil), de talán segít abban, hogy változtassak az alakításomon.”
1971 november végén ismét színpadra lépett Claude Magnier Oscar című komédiájában (Palais-Royal Színház), melynek címszerepét már az 1960-as évek elején eljátszotta más színpadokon (Porte-Saint-Martin Színház és Karsenty-turné). 1973 márciusától minden erejét a Jákob rabbi kalandjainak szentelte, melyet ugyanazon évben október 18-án mutattak be. Már másnap visszatért a világot jelentő deszkákra a Champs-Élysées-n. 1974. április 25-éig majdnem kétszázszor játszotta Jean Anouilh Torreádor keringőjét.
Ettől fogva felesége kastélyában pihent, kertészkedett. Mikor Gérard Oury felkérte, szerepeljen következő filmjében, a Krokodilban, hevesen tiltakozott. A forgatás 1975 májusában kezdődött volna és Louis de Funés a főszereplő dél-amerikai diktátort alakította volna, ám márciusban szívinfarktust kapott. Betegsége miatt – bár nehezére esett – kénytelen volt megválni színházi karrierjétől, amely fizikailag is nagyon megviselte.
Filmes pályafutása is veszélybe került, mivel a biztosítók nem voltak hajlandók vállalni egy újabb forgatás kockázatát. Végül 1976-ban Claude Zidi rendezőnek sikerült két hét biztosítást kieszközölnie számára, hogy leforgathassák a Szárnyát vagy combját című komédiát. Így aztán Louis de Funès visszatért a filmvászonra, a biztonság kedvéért azonban orvosa és egy mentő végig jelen volt a forgatáson. Még készített pár filmet, azonban már nem olyan tempóban, mint azt pályafutása elején tette (például Marakodók, A csendőr és a földönkívüliek).
1980-ban valósította meg régen dédelgetett álmát: filmre vitte Molière darabját a A fösvényt, azonban csak mérsékelt sikert aratott.
Utolsó filmjét, a Csendőr és a csendőrlányokat 1982-ben forgatta. 1983. január 27-én újabb, végzetes szívrohamot kapott. Cellier temetőjében nyugszik. (Paprika Blog)
