Az A23a névre keresztelt képződmény a legnagyobb jéghegy a bolygón.
Az A23a-ra keresztelt képződmény a legnagyobb jéghegy a bolygón, amelynek felülete több mint kétszerese Nagy-London területének. A billió tonnás, megajéghegy a Filchner-Ronne jégtakaróról szakadt le 1986-ban.
A fagyott jéghegy megállíthatatlanul mozog az antarktiszi tengereken, miután az elmúlt hónapokban körbe-körbe járt. Idézőjeles „szabadságának” első néhány évtizede antiklimaktikusan telt: leviatán a tengerfenéken horgonyozva várakozott, míg végül elkezdett a Déli-óceán felé haladni 2020-ban, hogy aztán az év elején egy kavargó vízörvény csapdájába kerüljön. Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek, ezeket a különleges óceáni örvényeket Taylor-oszlopoknak nevezik, amelyeket a víz alatti hegyek jelenléte okoz. Az így kialakuló keringő áramlatok viszont megnehezíthetik a jéghegyek kiszabadulását. A billió tonnás A23a azonban pont ezt tette és a Taylor-oszlopból kiszabadulva továbbhalad az út következő szakaszába.
A billió tonnás, megajéghegy (A23a) a Filchner-Ronne jégtakaróról szakadt le 1986-ban - Fotó: AM Drone
Izgalmas látni, hogy az A23a ismét mozgásban van a »beragadt« időszakok után. Ezek közé tartozik, hogy több mint három évtizede a Weddell-tengerben ragadt, saját mérete és súlya miatt az óceánfenéken rekedt. Az A23a megszakadt fejlődése jelentősen lelassította az olvadását
– mondta Andrew Meijers, a British Antarctic Survey (BAS) oceanográfusa a ScienceAlert online tudományos portálnak.
A megajéghegy tavaly év végén ismét mozgásba lendült, és az ESA Copernicus Sentinel-1 műholdja követte. Nagyjából ugyanekkor a tudósok közelebbről is meg tudták vizsgálni, akik mintákat vettek a környező vizekből.
A jéghegy mérete sok változást indíthat el
A jéghegyek olvadásukkal nagymértékben befolyásolják a víz szén- és tápanyagszintjét, ami viszont hatással van a táplálékláncokra és a hullámok alatti vízi élővilágra.
Kíváncsiak vagyunk, hogy ugyanazt az utat járja-e be, mint az Antarktisznál elapadt többi nagy jéghegy. És ami még fontosabb, milyen hatással lesz ez a helyi ökoszisztémára
–magyarázta Meijers, akinek az előrejelzése szerint ahogy követi az antarktiszi cirkumpoláris áramlatot, a szél és az áramlatok a Déli-óceánba viszik az A23a-t.
Ez majd közelebb viszi a „jéghegyek sikátoraként” ismert területhez, ahol általában a nagyobb jéghegyek kötnek ki.
Az A23a a Dél-Georgia sziget felé tart, így várhatóan melegebb vizekbe kerül és gyorsabban fog olvadni. Ez azt jelenti, hogy minden, amit a sziklás óceánfenékről közben „felszedett” (a felszínén összegyűlt por) a vízbe kerül.
A szakemberek szerint tekintettel a megajéghegy méretére, nehéz megjósolni, hogy milyen következményei lesznek az olvadásának.
Korábbi kutatások azonban kimutatták, hogy az olvadó gleccserekből származó vas mennyiségi növekedése növelheti például a fitoplankton szintjét, ami a légkörből származó szén-dioxid egy részét megkötheti. Úgy vélik, mindezt a sarkok jelentős olvadásának potenciálisan katasztrofális hátrányaihoz képest kell mérlegelni, és ezek közé tartozik:
- a tengerszint emelkedése és
- a gleccsereken és azok környékén élő állatok élőhelyének elvesztése.
Egy új tanulmány az antarktiszi tengeri jég csökkenését az óceáni viharok növekedésével is összefüggésbe hozta. Ráadásul ezek az óriási jéghegyek tápanyagot szállíthatnak az általuk átszelt vizekbe, virágzó ökoszisztémákat létrehozva az egyébként kevésbé termékeny területeken. A tudósok azt azonban még nem tudják, hogy a jéghegyek mérete és származása milyen hatással lehet erre a folyamatra. (origo.hu)
