Lázár János arról beszélt Kolozsváron, hogy a Fidesznek ’56 "szent és sérthetetlen"
Lázár János közlekedési minisztert küldte a magyar kormány Kolozsvárra, hogy az október 23-i megemlékező ünnepségen fellépjen. Összességében Lázár kolozsvári szereplése erőteljesen kampányízű lett, amelyben az RMDSZ választási szerepe és a romániai magyar közösség mozgósítása mellett a magyar történelmi emlékezet és a Fidesz politikai közösségének önértelmezése is fontos szerepet kapott. A miniszter nemcsak az 56-os ünnepségen vett részt, hanem sajtótájékoztatót is tartott, viszont a Transtelexet nem hívták meg erre, így a látogatásról a Maszol, Krónika és az MTI beszámolói alapján alkothatunk képet.
A miniszter jött, látott, koszorúzott a sétatéri 56-os emlékműnél, sajtótájékoztatót tartott a kolozsvári RMDSZ székházában, majd a magyar operában együtt emlékezett a kolozsvári magyarokkal 56-ra.
A sajtótájékoztatón Magyarország építési és közlekedési minisztere valamint Csoma Botond, az RMDSZ képviselője és szóvivője közösen szólaltak fel. A beszélgetés középpontjában az RMDSZ közelgő romániai parlamenti választásokra való felkészülése állt. Lázár szerint a magyar közösség politikai szerepe elengedhetetlen Románia jövője és a magyar kisebbség helyzete szempontjából. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ-nek vissza kell térnie a bukaresti kormányba, mivel amikor a párt részt vett a kormányzásban, akkor a „józan ész” politikája érvényesült. A kampányüzenetben Lázár János arra ösztönözte a romániai magyarokat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a választásokon, mert szerinte ez alapvetően meghatározza a következő évtized eseményeit a magyar közösség számára. Lázár külön méltatta Kelemen Hunort, az RMDSZ államelnök-jelöltjét, akit „bátor, tisztességes és tehetséges politikusnak” nevezett, aki képes megállni a helyét a román politikai színtéren. Kiemelte, hogy Kelemen személye nem szorul Orbán Viktor vagy Magyarország támogatására, saját erejéből is képes helytállni.
A sajtótájékoztatón Lázár a román-magyar kapcsolatokkal is foglalkozott, és kijelentette, hogy Magyarország teljes mértékben támogatja Románia schengeni csatlakozását, a jelenlegi állapot „büntetőhatárként” sújtja a két ország kapcsolatát. Ezzel összhangban a közlekedési fejlesztések fontosságára is felhívta a figyelmet, hangsúlyozva, hogy szükség van a két ország közötti infrastruktúra fejlesztésére, beleértve a gyorsforgalmi úthálózatokat. Beszélt a Budapest-Kolozsvár gyorsvasútról is, amelyről a Transtelexen minden tudnivalót összefoglaltunk: bár az uniós rendelet 2040-re tűzte ki a határidőt, a jelenlegi magyarországi és romániai vasúti állapotok alapján légvárépítésnek tűnik, hiszen a romániai szakasz megépítése mintegy 17 milliárd euróba kerülne, noha a két ország miniszterelnökei informálisan már többször tárgyaltak róla.
Lázár ezt követően az 1956-os forradalom és szabadságharc 68. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen tartott beszédet a Kolozsvári Magyar Operában. Itt a forradalom eszmei jelentőségét hangsúlyozta, különös tekintettel arra, hogy a Fidesz politikai közössége számára 1956 „szent és sérthetetlen”. A miniszter kifejtette, hogy a párt politikája és szabadságvágya az '56-os hősök igazságain alapul. Ennek szellemében élesen elutasította, hogy bárki párhuzamot vonjon az '56-os magyar forradalmárok és a mai ukránok között, amit egyenesen „szentségtörésnek” nevezett. Kijelentése egyértelműen illeszkedett az Fidesz Ukrajnával kapcsolatos narratíváját tükrözi: a magyar miniszterelnöknek, Orbán Viktornak is az volt az álláspontja politikai igazgatójának botrányos kijelentései után, hogy nem lehet párhuzamot vonni 1956 és az ukrajnai háború között, mert már a gondolat is sérti a szabadságharcosok emlékét, holott ezt ő maga is megtette korábban. Ezúttal úgy fogalmazott: „Nekik 1956 tanulsága az, hogy harcolnunk kell Ukrajnáért, sőt Ukrajnában. Nekünk 1956 tanulsága az, hogy csak egyetlen dologért, Magyarországért és a magyar szabadságért szabad harcolnunk.”
Lázár János a megemlékezésen kitért arra is, hogy az erdélyi magyarok sorsa 1956-ban jelentősen különbözött az anyaországi eseményektől. Míg Magyarországon a forradalom és a szabadságharc időszakát élhették meg, addig Erdélyben a megtorlás dominált. „Szövetség igen, gyámság soha. Lojalitás igen, önfeladás soha. Integráció igen, asszimiláció soha” – fogalmazott. Lázár szerint kevesen tudják, hogy az anyaországi és a romániai magyarok milyen aránytalan módon részesültek ’56 történetéből. „Míg az anyaországnak ’56 forradalom volt és szabadságharc, a remény időszaka és csak azután a megtorlásé, Erdélyben jószerivel csak a megtorlás volt: a forradalmat jó előre elfojtották”. (Transtelex)
