A Z generáció előnyben részesíti az életet a munkával szemben, személyes életüket és jólétüket helyezik előtérbe, mert azt látták, ahogy az idősebb generációk semmire sem mentek az állandó robotolással.
Ravin Jesuthasan, a Mercer tanácsadó átalakítási szolgáltatásainak globális vezetője és a munka jövőjének szakértője a svájci Davosban rendezett Világgazdasági Fórumon beszélt a Business Insidernek, és érintette a Z-generáció munkahelyekkel kapcsolatos problémáját. Jesuthasan szerint ők már másképp viszonyulnak a munkához, mint az idősebbek, mert ez az első generáció, amelynek tagjai nem rendelkeznek nagyobb vagyonnal, mint szüleik vagy nagyszüleik. Ezen túlmenően megtapasztalták az olyan helyzeteket, mint például a COVID-19 világjárvány.
Nem látják ugyanazt a javadalmazást a kemény munkáért. Magánéletük és jólétük rovására mehet, ha a munkát akarják előtérbe helyezni.
A Z-generáció a korábbiakhoz hasonlóan a „dolgozni azért, hogy éljünk” helyett az „életért élni” mellett dönt, mert tudja, hogy kemény munkáért semmivel sem kapnak többet – mondta a szakértő. Ez különösen igaz Nyugatra. Látták a megszegett ígéretek örökségét, ugyanis sok helyen azt ígérték, ha 30 évig dolgozol, meglesz a nyugdíj, az orvosi ellátás, stb. Ma ilyen nincs.
És látták, hogy ezt elveszik szüleiktől vagy nagyszüleiktől.
A Z-generáció végignézte, amint az ezredfordulósok gazdasági nehézségekkel küszködnek, beleértve a többszörös recessziót és a világjárványt is, ami tönkretette a jövedelmükről és a lakástulajdonlásról szóló álmaikat.
A megnövekedett megélhetési költségek, az egekbe szökő lakásárak és a diákadósság megnehezítette a vagyon felhalmozását. Ennek eredményeként számos Z-generáció „csendben felmond" és egy lépést visszalép a munkahelyén, mert tudatában vannak annak, hogy kemény munkájuk lényegében semmit sem érhet.
A csendes kilépők csak nevet adtak egy életérzésnek. A munkavállalók egyre tudatosabban próbálják visszaszerezni az autonómiájukat, aminek a célja, hogy a munka ne vehesse át az irányítást a magánéletük felett. Elvégzik a minimum elvártat, de semmivel sem többet.
Jesuthasan szerint a vállalatoknak el kell kezdeniük az emberekkel az egyéni feltételeket kidolgozni, ahelyett, hogy egy mindenki számára megfelelő megközelítést alkalmaznának. Ebbe beletartozik az is, hogy „válogathatnak” például a „jutalomportfólióból” – tette hozzá.
A Z generációsokról sokszor mondják, hogy a munkához való hozzáállásuk csapnivaló.
Egy tavalyi felmérésben a vezetők 74 százaléka mondta azt, hogy ezzel a generációval volt a legnagyobb kihívás dolgozni.
A Z generáció tagjai azonban kudarcokkal néznek szembe a magas infláció és az emelkedő árak miatt. Még kevesebbet vásárolnak, és többet esznek otthon, hogy pénzt takarítsanak meg
– állapította meg a Bank of America egy augusztusi felmérésben.
A fiatal nemzedék tagjai azzal visszavágnak néhány ilyen vádra, hogy nem helyezik előtérbe a munkát, mert stagnálnak a bérek, nem köti le őket a hétköznapi 9-től 5-ig szóló munka, és kiégtek.
Négy éven belül a munkaerőpiacra lép az Alfa generáció, az eddigi legvállalkozóbb szellemű korosztály, akiknek már mindent a kényelem határoz meg. Ők lesznek igazi vállalkozók. Az Alfa generációs gyerekek (a 2010-től születettek) egy sokkal zökkenőmentesebb, kényelmesebb világot képzelnek el, amely átalakíthatja a helyi közösségeket, megváltoztathatja a városok, és a gazdaságok működését. (Economx)