A kormányfőtitkárság alárendeltségében működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) nem csupán egy pénzosztó háttérintézmény.
Nyomon követi a romániai nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását, segíti őket a nemzeti identitásuk megőrzésében és közpolitikákra is javaslatokat tesz a döntéshozóknak – jelentette ki a Transtelexnek adott interjúban Laczikó Enikő. A DRI-t közel 11 évig vezető, és munkáját a múlt héttől a Számvevőszéknél folyató jogász leginkább azt fájlalja, hogy sokrétű feladataihoz képest alulméretezett ez a hivatal. Interjú.
Közel 11 éven át volt az etnikumközi kapcsolatok hivatalának vezetője vagy helyettes vezetője. Miért váltott most?
Nagyon szükségem volt a váltásra. Szerettem munkámat, és ez remélem, hogy látszott is, viszont már sok volt. Ideje volt, hogy egy kicsit új kihívások elé nézzek.
Anyagi szempontok közrejátszottak a váltásban?
Azt sem tudom, hogy mennyi lesz most a fizetésem. Nem anyagi szempontok miatt váltottam. Ez akkor sem volt téma, amikor annak idején az államtitkárnak neveztek ki a DRI élére. Akkor az intézmény szinte az összes köztisztviselője többet keresett nálam, mégis az én felelősségem volt minden. Úgyhogy ez nem szempont nálam.
Jogász végzettsége van. Tudom, hogy a kinevezése politikai alapon történt, de számvevőszéki tanácsosként nem kell rendelkeznie gazdasági, könyvvizsgálói ismeretekkel?
A törvény szerint jogászok vagy közgazdászok lehetnek a Számvevőszék tanácsosai. Tehát a jogi diplomával is teljesítettem a feltételeket. Viszont nem feltétlenül a hatáskörömből adódóan, hanem a tevékenységünk miatt a DRI-nél azért elég sok mindent megtanultam a pénzügyi kérdésekről is. Nyilván sokat kell még fejlődnöm és tanulnom, de van tapasztalatom is, úgyhogy nem érzem, hogy ez problémát fog jelenteni.
Bennem újságíróként az elmúlt években az csapódott le, hogy a DRI egy pénzosztó háttérintézmény. Egy olyan hivatal, amelyik pályázati úton támogatja a romániai nemzeti kisebbségek szervezeteinek rendezvényeit, kiadványait, illetve különböző eseményeket szervez a kisebbségi jogok és az etnikumközi kapcsolatok témájában. Mennyire pontos ez a leírás?
Sajnálom, hogy az volt a benyomása, hogy mi csak egy pénzosztó intézmény vagyunk. Nagyon sokat dolgoztunk azon a kollégáimmal együtt, hogy a köztudatban alakuljon ki egy helyes kép a hivatal hatásköréről és feladatköréről. A DRI tulajdonképpen egy kisebbségvédő intézmény. A működését szabályozó kormányhatározat szerint elsődleges feladata a romániai nemzeti kisebbségi jogok nyomon követése, a pénzosztás csak egy eszköz. És erre mindig is igyekeztünk így tekinteni: tehát a kisebbségek által megfogalmazott igényekhez rendeljük hozzá a pénzforrásokat, finanszírozási lehetőségeket. Nyilván politikailag vagy a közvélemény szempontjából nagyon sokat nyom a latban az is, hogy a kisebbségek szervezetei nem a DRI költségvetéséből, hanem az intézményen keresztül kapták a támogatást, rajtunk keresztül igénylik a pénzt a kormánytól. A DRI feladata ellenőrizni azt is, hogy mire költötték ezt a támogatást. Talán ezért gondolják úgy nagyon sokan, hogy ez egy pénzosztó kormányintézmény. De ismét hangsúlyozom: a DRI a kisebbségi jogokkal foglalkozik, beleértve a nemzeti identitás ápolását is, beleértve minden olyan kérdést, amelyik fontos a kisebbségeknek.
Talán az intézmény kommunikációjával, PR-jával van gond. Én nem igazán emlékszem olyan esetre az elmúlt tíz évből, amikor például a DRI felhívta volna a kormány figyelmét a kisebbségek által jelzett különböző problémákra. Lehet, hogy az intézmény nem verte nagydobra, de a sajtó arról sem írt, hogy a DRI különböző közpolitikákra tett volna javaslatot a kormánynak.
Pedig a DRI honlapja tele volt ezekkel a hírekkel, hiszen pontosan az az egyik hatásköre, hogy felhívja a kormány figyelmét a problémákra. A kisebbségi jogokkal kapcsolatos adatgyűjtéseinknek az volt az egyik elsődleges célja, hogy a kormánynak legyen egy egységes képe a kisebbségi jogok gyakorlatba ültetéséről, a legjobb európai gyakorlatokról. Mi beszámoltunk erről, igyekeztünk kommunikálni róla, az már kérdés, hogy nem vette át a sajtó, így nem került be a köztudatba.
Leginkább mi hiányzott ahhoz, hogy a DRI nagyobb hatásfokkal működhessen?
Ez a hivatal a mai napig a kormány egyik legkisebb intézménye, holott rengeteg hatásköre van. A működését szabályozó kormányhatározat mellett más jogszabályok, például az oktatási törvény és különböző kormánystratégiák is feladatokat rónak rá, de a személyzet létszáma nagyon alacsony. Nyáron egy adott időszakban mindössze 18-an dolgoztak a hivatalban. Amikor eljöttem, húsz volt a létszám, most maradtak 19-en. Nagyon nehéz ilyen kevés embernek a sok hatáskörrel megbirkózni, ezért minden évben prioritizálnunk kellett.
Mindenesetre minden évben feszes menedzsmenttervet nyújtottunk be a kormányfőtitkárságnak, amit igyekeztünk tartani, és el is magyaráztuk, hogy mit miért csinálunk. Tehát ez nem úgy működött, hogy felébredtünk egy reggel, hogy szeretnénk teszem azt a kisebbségek anyanyelvén történő oktatással foglalkozni. Azért foglalkoztunk ezzel, mert megfogalmazódott erre egy igény. Követtük a sajtót is napi rendszerességgel, és a médiában megjelentek alapján is számtalan javaslatot megfogalmaztunk a kisebbségi jogok területén.
A kormány a roma stratégiához kapcsolódó indítványainkat, észrevételeinket is átvette, a DRI mai napig külön roma munkacsoportot működtet. Tehát azért odaraktuk a csontot. Viszont nagyon-nagyon nehéz a munka, mert ez nem egy egyszerű terület, és sajnálom, hogy nem sikerült a személyzet létszámát bővíteni.
Mi mondható el az intézmény költségvetéséről, hogyan változott az évek folyamán?
A programjainkra, rendezvényeinkre, kiadványainkra nagyjából elég volt a pénz. Egyébként nagyon sok kiadványunk van, távozásomkor éppen folyamatban volt egy roma holokauszttal kapcsolatos gyönyörű szép album kiadása. Mindenesetre a tevékenységünkre minden évben elegendő volt a költségvetési keret, de a személyzet bővítéséhez szükség lett volna a növelésére.
Emlegette, hogy a DRI roma stratégiával kapcsolatos javaslatait átvette a kormány. Milyen más jelentősebb közpolitika-javaslatuk volt?
Az antiszemitizmus, idegengyűlölet, radikalizáció és gyűlöletbeszéd elleni fellépés stratégiájához is rengeteg javaslatunk volt, amelyeknek pozitív volt a fogadtatása, mondhatnám, hogy progresszív volt a hivatal hozzáállása ezekhez a kérdésekre.
Készülőben van egy nagy anyag a romániai nyelvi jogok népszámlálás utáni helyzetéről. Még nem volt készen, amikor eljöttem a DRI-től, de a volt kollégák dolgoznak rajta, és majd elő fogják terjeszteni.
Készült egy jelentésünk a nyelvi jogok tiszteletben tartásáról a világjárvány idején, amiben felhívtuk a kormány figyelmét, hogy korlátozott volt a kisebbségek anyanyelvén történő tájékoztatás, és visszafogott volt a hatóságok reagálása az idegengyűlöletre is.
A DRI-nél töltött évei alatt kormányok jöttek-mentek. Melyik miniszterelnökkel volt a legjobb a kapcsolata?
Az intézmény a kormányfőtitkárság alárendeltségébe tartozik, tehát inkább a kormányfőtitkárral tartottam a kapcsolatot. A viszony pedig emberfüggő volt. Ha nyitott volt a kormányfőtitkár a tevékenységeink iránt, akkor jobban működött a viszony, ha nem, akkor nyilván az őt kisegítő személyzet is azért ezt éreztette velünk.
Az mennyire számított, hogy RMDSZ éppen kormányon volt vagy sem?
Mikor, hogy. Inkább a kormányfőtitkár személye volt a fontos.
Milyen a kapcsolata a szakmával a DRI-nek? Elsősorban a kolozsvári kisebbségkutató intézetre gondolok.
Szoros a kapcsolat, a mandátumom alatt fel is kértük őket különböző kutatások elvégzésére. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy mi szabtuk meg, mit vizsgáljanak meg. De bizonyos esetekben, amikor valami érdekelt minket, vagy javaslatot akartunk tenni valamilyen téren a kormánynak, akkor a szakembereik segítségét kértük. Ez történt például a holokauszt oktatásával kapcsolatban is. Mindenesetre én nagyon jónak nevezném az együttműködésünket.
A DRI élén töltött közel 11 év alatt bizonyára több szociológiai felmérés, szakmai anyag megfordult a kezében a romániai etnikumközi kapcsolatokról, a többségi nemzet és a kisebbségek közötti távolságról. Toleránsabb lett a többségi nemzet, változott-e a légkör?
Utoljára meglehetősen rég, 2019-ben készült ebben a témában vizsgálat. Biztos nőtt a román társadalom kisebbségek iránti toleranciája, de azért magam is kíváncsi lennék arra, hogy mit mutatnának a friss felmérések.
A 2019-es vizsgálatokból érdekes dolgok derültek ki. Viszonylag magas volt a magyar, a roma és a zsidó közösség elutasítottsága, de újdonságként megjelent a muzulmán közösség elutasítottsága is. Ez meglepő volt, ezért a DRI az elmúlt négy évben arra törekedett, hogy fordítson nagyobb figyelmet erre a közösségre.
Román-magyar viszonylatban az elmúlt években elsősorban az úzvölgyi temetőben történtek, a sporteseményeken történő szélsőséges megnyilvánulások, a magyar feliratok lemázolása borzolták a kedélyeket. Látja-e ezeknek az ellenszerét?
Nem szabad beérni ezeknek a megnyilvánulásoknak az elítélésével, tiltásával, közelebbről meg kell ismerni az okait. Meg kell értetni a román többséggel, hogy miért fontosak a kisebbségnek például a nyelvi jogok, a közösségi szimbólumok. Egymást megismerése és kölcsönös tisztelete a kulcs.
A DRI ezt próbálja meg elérni, de ez nem egyszerű feladat. Ráadásul Romániában húsz elismert nemzeti kisebbség van, nagy a sokszínűség. Nem lehet mindegyikre ugyanazt a sémát alkalmazni.
Az idei segesvári Pro Etnica Fesztiválon problémának nevezte, hogy a legutóbbi népszámlálás eredményei szerint több romániai nemzeti közösség létszáma drasztikusan csökkent. Mondana példákat?
A népszámlálás eredményeinek feldolgozásakor köztudottan nehézséget okozott, hogy mintegy 2,5 millióan nem adták meg az etnikai adataikat. Ezért a kisebbségi közösségek pontos létszámáról nincsenek megbízható adatok. De azt látható, hogy például a görög vagy a német közösség esetében drasztikus a csökkenés.
Mint ahogy az sem elhanyagolható, hogy országosan a korábbi 10,5 százalékról 9-9,5 százalékra csökkent a kisebbségek aránya az összlakosságban. A DRI mindenesetre felhívta a kormány figyelmét arra, hogy a közösségek létszámának csökkenése hatással lehet a nyelvi jogokra, és le kellene velük ülni tárgyalni arról, hogy ők ez hogyan látják.
A nyelvi jogokkal kapcsolatban Segesváron beszélt arról is, hogy a nemzeti kisebbségek sokszor akaratlanul is „cinkosai” a jogaik bagatellizálásának. Olyan értelemben, hogy törvény ír elő számukra bizonyos jogokat, de nem élnek ezekkel. Ez így történik tudomásom szerint nem egy esetben a magyar kisebbség vonatkozásában is, de az RMDSZ ritkán teszi szóvá. Ezt hogyan látja?
Ha már így tette fel a kérdést: én az RMDSZ-ben az tanultam, hogy a többség mindig felelős a kisebbségért. A munkámat is ennek tudatában végeztem, amikor a DRI-hez kerültem, hiszen magyarként én voltam a legnagyobb kisebbség képviselője. Próbáltam minél jobban odafigyelni a többi kisebbségre, és ez segített is abban, hogy nagyon jó kapcsolatot alakítsak ki velük. Viszont valóban az történik, hogy a kisebbségek nem mindig igénylik a törvény által szavatolt jogaikat.
Magam is voltam olyan helyzetben Csíkszeredában, hogy reflexből románul akartam megírni a polgármesteri hivatalhoz benyújtandó kérésemet, és szólt a tisztviselő, hogy nyugodtan megírhatom magyarul is. Így végül magyarul fogalmaztam meg a kérdést.
Léteznek a kisebbségekben ezek a kialakult reflexek, hogy hát úgyis gyorsan meg tudom románul oldani, nem igényelem az anyanyelvem használatát. A magyar közösség esetében nem olyan vészes a helyzet, mert azért a magyar nyelv státusa sokkal erősebb, a közigazgatásban is sokkal fontosabb szerepet kap a nyelv használata.
Láttuk a világjárvány idején, hogy a nyelvi jogok alkalmazása a közösség érdekeire odafigyelő polgármesteren is múlik. Más kisebbségek esetében nem biztos, hogy ennyire odafigyelnek ezekre a dolgokra, és ha nem hívják fel a figyelmüket a nyelvi jogaikra, akkor nem is fognak élni ezekkel.
Mire a legbüszkébb a DRI-nél töltött évekből?
A csapatomra. Sok mindenre büszke vagyok, de arra nagyon, hogy mindig sikerült olyan emberekkel dolgoznom, akikre felnézhettem, akiktől tanulhattam, és ez nagyon sokat segített nekem. De az eredményeinkre is büszke vagyok, és idővel ezek be is fognak szerintem érni.
Érték-e politikai támadások a DRI-nél töltött 11 év alatt?
Egy-két olyan támadásra emlékszem csak, ami a személyem ellen irányult, más esetekben inkább járulékos áldozat voltam. Például akkor, amikor leváltottak a DRI éléről, mert a politikai döntéshozók így kívántak bosszút állni az RMDSZ-en.
Mit tud a lehetséges utódjáról?
Nem tudok még semmit sem. Az RMDSZ tesz majd egy javaslatot a kormányfőnek.
És mit tanácsolna az utódjának?
Azt, hogy legyen nyitott. Ez egy nagyon nehéz terület, a kihívások elég nagyok, és választási év is jön. De legyen nyitott.
