Az árrésstop miatt uniós kötelezettségszegési eljárás indult Magyarországgal szemben, mert az Európai Bizottság szerint a korlátozó intézkedéscsomag diszkriminatív lehet.
A kormány és Nagy Márton azonban minden jel szerint minden áron ragaszkodik hozzá. De vajon van gazdasági racionalitás az intézkedések mögött? Milyen hatásai voltak eddig az árrésstopnak, és mi várható most, hogy még ki is terjesztették?
Brüsszel kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben a kormány által bevezetett élelmiszer- és drogériai árkorlátozások miatt. Az Európai Bizottság álláspontja szerint ezek az intézkedések sértik a gazdasági tevékenység szabadságát, és kifejezetten a külföldi vállalatokat célozzák, így diszkriminatívnak minősülnek.
Első lépésként a bizottság felszólító levelet küldött a magyar kormánynak, amelyre hat hónapon belül kell válaszolni. Ha a második szakaszban sem sikerül megállapodásra jutni, az ügy peres eljárássá válhat, és pénzbüntetést is vonhat maga után. A levél kézbesítésével hivatalosan is megkezdődött a kötelezettségszegési eljárás. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy több tagállam ellen is folyamatban van hasonló eljárás, ezért a magyar ügy nem tekinthető kivételesnek. Orbán Viktor miniszterelnök reagálásában úgy fogalmazott: ha megszűnne az árrésstop, a bolti vásárlások „akár 20 százalékkal is” drágábbak lennének. Szerinte ezért indokolt az intézkedéscsomag, ugyanakkor reméli, hogy hosszabb távon az árak normalizálódnak, így az intézkedés kivezethetővé válik, és a vita lezárulhat.
De pontosan mely intézkedések okozzák a konfliktust Budapest és Brüsszel között?
Sapka helyett árrésstop
A kormány idén márciusban vezette be az árrésstopot az alapvető élelmiszerek számos fajtájára. Az intézkedés 30 élelmiszerkategóriát érint, több mint 900 termékkel, köztük például csirkemellel, tejjel, vajjal, liszttel, cukorral és tojással. A rendelet szerint ezeknél legfeljebb 10 százalékos árrés alkalmazható, vagyis a nettó beszerzési és a nettó eladási ár különbsége nem haladhatja meg ezt a szintet. Ez a korábbi ársapkától abban tér el, hogy nem rögzített árat határoz meg, hanem a kereskedői haszonkulcsot korlátozza.
Az árrésstop piackonformabbnak tekinthető az ársapkánál, mivel nem kényszeríti a kereskedőket konkrét árak alkalmazására, és bizonyos mértékű profitot is lehetővé tesz. Kritikusai szerint ugyanakkor sok esetben éppen csak fedezi a beszerzési ár feletti költségeket, így tényleges nyereséget nem biztosít. A kormány viszont úgy látja, hogy az intézkedés „gyors, tartós és érdemi árcsökkenést eredményezett” – olvasható a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményében.
Közgazdasági megfontolások alapján tehát ez (az árrésstop) a jobb intézkedés, hiszen nem ír elő veszteséges működést, az értékesítési ár függ a beszerzési ártól. A hatása a bevezetéskor biztosan ennek volt nagyobb, az idő múlásával azonban az árstopok hatása egyre nőtt, mivel az értékesítési ár nem tudott változni, míg a beszerzési ár emelkedett, így az intézkedés nélküli és az intézkedés melletti ár közötti különbség egyre nőtt
– mondta Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza.
Fontos kitétel és egyben kivétel, hogy az árrésstop csak azokra a kiskereskedelmi láncokra vonatkozik, amelyek 2023-ban 1 milliárd forint feletti nettó árbevételt értek el – például a Tesco, Spar, Auchan és Lidl. A kisebb üzletek, például a helyi kisboltok kimaradnak a szabályozás hatálya alól.
Májusban a kormány újabb intézkedésként az árrésstopot kiterjesztette a háztartási cikkek széles körére is, összesen 30 termékkategóriára. Ezek közé tartoznak többek között a tisztítószerek, ruhatisztító szerek, baba-mama és szépségápolási termékek, papíráruk és csomagolóanyagok. A kijelölt termékkategóriákban a kereskedők legfeljebb 15 százalékos árrést alkalmazhatnak, amely ráadásul nem haladhatja meg a 2025 januárjában érvényes átlagos árrésszintet. Vagyis a szabályozás ebben az esetben valamivel megengedőbb, ugyanakkor a kiterjesztés ténye jelentős piaci hatással bír.
Az árrésstop a háztartási termékek több mint 40 százalékát értékesítő drogériákat is érinti, például a DM-et, Rossmannt, Müllert és Douglast. A vegyeskereskedők közvetlenül ugyan nem esnek a szabályozás alá, de a fokozódó verseny miatt náluk is csökkenhetnek az árak. „A kormányülésen azt állapították meg, hogy az árrésszabályozás bevált” – mondta májusban Gulyás Gergely, aki hangsúlyozta: a jelenlegi gazdasági helyzetben nem elfogadható, hogy a kereskedők „indokolatlan” profitot szedjenek be.
Problémákat okozhat, de nem várható az áruházláncok exodusa
Az árrésstopnak egyaránt voltak pozitív és negatív hatásai. Egyes alapvető élelmiszerek ára valóban csökkent, bizonyos esetekben jelentősen: például a tejföl ára egyes boltokban 50 százalékkal mérséklődött. A kormány szerint az intézkedés 0,8-1,0 százalékponttal csökkenthette az élelmiszer-inflációt, amely 2025 februárjában 7,1 százalékon állt.
Alapvetően, hogyha megnézzük az adott termékeket, amelyeket érintenek az intézkedések, akkor valóban azt láthatjuk, hogy volt árcsökkentő hatása. Ezt nem lehet elvitatni
– szögezi le Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője, aki ugyanakkor hozzáteszi: tisztább képet, különösen a háztartási termékek esetében, csak később lehet majd látni.
Hasonlóan vélekedik Regős Gábor is, aki szerint az árrésstop csökkentő hatása egyértelműen látszik az utóbbi hónapok inflációs adataiban, különösen az érintett élelmiszerkategóriákban.
„Mindenképpen fennáll (azonban) annak a veszélye, hogy a kereskedők áthárítják más termékekre a bevételkiesést, ezt fokozatosan nyomon kell követni és figyelni kell” – figyelmeztet Regős. Szerinte az intézkedés, amely eredetileg május végéig volt érvényben, augusztus végéig történő meghosszabbítása alkalmat adhat a kereskedőknek arra, hogy más termékek árát emeljék.
Az intézkedés ellen ugyanakkor számos érv is felhozható. Az árrésstop például a fogyasztói kosár mindössze körülbelül 6 százalékát érinti, így az inflációra gyakorolt hatása mérsékelt maradt. Nem csak arról van szó, hogy más, a szabályozás hatálya alá eső termékek ára továbbra is emelkedett – hiszen az infláció miatt az árrés is „mozog” –, hanem arról is, hogy a kereskedők más termékek árával kompenzálhatták veszteségeiket.
Igaz, Virovácz Péter megjegyezte: nyilvánvaló keresztárazások egyelőre nem láthatók. Hozzátette: ha az intézkedéseket együtt nézzük az önkéntes árcsökkentésekkel, ezek összességében akár másfél százalékkal is csökkenthették az inflációt. „Tehát azt mondhatjuk, hogy ezen intézkedések hiányában az infláció 5,5-6 százalék körül lenne” – fogalmazott. Rámutatott ugyanakkor, hogy nem lehet megjósolni, mi történik a kivezetés után: azonnali áremelkedés következik-e, vagy lassabb, elnyújtott emelkedés a verseny miatt.
Lefelé nyomjuk most a labdát a vízben, de (…) végeredményben lehet egy túllövés az inflációban
– jegyezte meg.
Regős Gábor szerint is az intézkedések csökkentették az inflációt, és szerinte reális a kormány által becsült, egy százalék körüli hatás.
Ugyanakkor több kereskedő panaszkodott a szabályozás miatt. A beszerzési és eladási ár közötti „szakadék” alapján meghatározott árrés sok esetben még a működési költségeket (például logisztika, bérek) sem fedezte, különösen az importtermékeknél. Ráadásul, mivel az érintett láncok többsége külföldi tulajdonú, felmerült a diszkrimináció veszélye is. Ez utóbbi miatt indult meg az uniós eljárás.
Szó nincs arról, hogy az alapján dőlne el az árrésstop hatálya, hogy az adott bolt tulajdonosa magyar vagy külföldi, így az eljárás természetesen nem jogos
– hangsúlyozta Regős.
Egyes elemzők szerint hosszú távon a szabályozás elriaszthatja a külföldi befektetőket, torzítva a piacot és szűkítve a kínálatot, ami akár áremelkedést is okozhat. Ugyanakkor széles körben nem tartják valószínűnek, hogy emiatt nagy láncok kivonulnának. Virovácz Péter szerint minél tovább marad érvényben az intézkedés, annál inkább alkalmazkodnak a cégek. „Én nem gondolnám, mivel mindenki átmeneti intézkedésnek tekinti, hogy itt bárki reálisan azt számolgatja, hogy elhagyja a magyar piacot” – mutatott rá, hozzátéve, hogy a kivonulás is költségekkel jár.
Regős Gábor szintén nem tartja valószínűnek, hogy áruházláncok kivonulnának. Szerinte hosszabb távon az egyensúlyt kell megtalálni, egy olyan árrést „belőni”, amely biztosítja a profitábilis működést, ugyanakkor kordában tartja az inflációt. Úgy véli, ez a szint magasabb lehet a jelenlegi 10 százaléknál, de alacsonyabb annál, mint amivel a legtöbb áruház korábban dolgozott. (Privátbankár)
