Az önkormányzati választás idején sokaknak feltűnhetett, mennyire elözönlötték a Facebookot a magyar közmédia legfőbb hírműsorának online kiadása, a Híradó.hu hirdetései.
Szinte mindegyik a kormánypropagandát népszerűsítő tartalommal érkezett, holott az évi 142 milliárd forintnyi közpénzből működő közszolgálati médiának nem ez lenne a feladata. De ez vajon csak egy szubjektív benyomás, elfogultság fűtötte érzés?
Hogy ez kiderüljön, végignéztük, hogy a papíron független és pártatlan Híradó milyen cikkeket és témákat tart elég fontosnak ahhoz, hogy meghirdesse a Facebookon. És ezen belül: mik azok a témák, amiknek a népszerűsítésére a Híradó.hu a legtöbb pénzt áldozta a közösségi felületen? Hamar kiderült, hogy az adófizetői forintokból nagyobb összegeket szinte kizárólag a kormánypropaganda népszerűsítésére költ a Híradó.hu, ezek az anyagok ráadásul gyakran félrevezetők, manipulatívak, és konkrét álhíreket tartalmaznak.
Az elemzéshez a Political Capital szakértőjét, Molnár Csabát hívtuk segítségül, aki a Meta Hirdetéstár API rendszerén keresztül letöltötte a Híradó.hu hirdetéseinek adatait, évekre visszamenőleg. Ebben azok a hirdetések szerepelnek, amelyeket maga a hirdető, vagy a Meta úgy jelölt meg, hogy társadalmi kérdésekről, választásokról, vagy politikáról szólnak. (A gyakorlatban híroldalak esetében nem mindig csak tisztán politikai-közéleti témájú hirdetéseket sorol ide a Facebook, de mint majd látni fogjuk, esetünkben ez nem torzította észrevehetően az elemzést, mert a nagy összeggel megfuttatott Híradó.hu-s hirdetések kivétel nélkül ilyenek voltak.)
A Meta 2019-ben indította el a Hirdetéstárat, azóta kell megjelölniük a hirdetőknek a politikai hirdetéseket. A hazai híroldalak jellemzően 2020-ban kezdtek el érdemben ilyen hirdetéseket futtatni. Elemzésében a Political Capital a 2020. január 1. és 2024. július 31. között aktív hirdetéseket vizsgálta. Ebben az időszakban a legnagyobb (vagyis a legtöbbet költő) hirdető címet a híroldalak között az Origo nyerte, aminek a Facebook-oldalán 343,1 millió forintért futott hirdetés, a Híradó.hu oldal ugyanebben az időszakban 175,7 millió forintért hirdetett.
A kutatásból kiderült, hogy a kormánybarát médiumok, függetlenül azok tematikájától, nagyságrendekkel többet költöttek hirdetésekre a két választásikampány-időszakban, mint azokon kívül. Mindegyiknél ugyanaz a mintázat jelenik meg: a 2022-es választási kampányt egy csúcs jellemzi, amely a választás napjára kulminálódik. A 2024-es kampányban áprilisban megfigyelhető egy kisebb csúcs, amit a választás napjáig egy nagyobb csúcs követ. A két vizsgált független médium lényegesen kevesebbért hirdetett, ezeknél a hirdetési stratégiában nem látszik kampányüzemmód.
A Híradó.hu a 2022. tavaszi kampányban alig emelte meg a hirdetési költését. Nincs jele annak sem, hogy a kampányidőszakban érdemben változtatott volna a hirdetési stratégiáján. Ezzel szemben a 2024. tavaszi kampányban már nagyságrendekkel emelte a hirdetési aktivitást – hasonlóan a kormánybarát médiumokhoz.
Elvesztette közszolgálati jellegét
Itt érdemes megjegyezni, hogy a Híradó.hu egy közpénzből működő híroldal, és mint ilyen, elméletileg közszolgálati médiatájékoztatásnak minősül, aminek a feladata a törvény szerint a minél korrektebb, széles körű tájékoztatás. A működtetője a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt., ami az NMHH szerint is közszolgálati feladatot lát el. Ennek megfelelően pedig – szintén az NMHH kódexe szerint – az államtól és a gazdasági szereplőktől függetlenül kell működnie, és az állami és önkormányzati szervek, állami vagy önkormányzati érdekeltségű gazdasági társaságok a közszolgálati média tartalmát nem befolyásolhatják.
A Híradó.hu főszerkesztője 2020 júniusa óta az a Leitner Attila, akinek pályafutása már jó pár éve Habony Árpádhoz kötődik. 2015-ben Leitner lett a Habony által kiadott, ingyenes terjesztésű Lokál napilap főszerkesztője, innen váltott a szintén Habonyhoz köthető „nemzetközi hírügynökség” V4 Agencyre 2019-ben, majd 2020 nyarán nevezték ki a Híradó.hu élére.
A Híradó.hu a tartalmaival jó néhányszor felvillantotta már, hogy az újságíró szakma szabályai, és úgy általában a tények sem számítanak sokat a felületen: ebben a 444-cikkben például jól látszik, hogyan mossa össze a véleményt a tényekkel a portál, erről a 2014-es balkáni videóról pedig azt állította, hogy az Bogdán László temetésén készült. Emlékezetes az is, ahogyan a 2020-as amerikai választásról beszámoltak, vagy amikor pár hónappal később arról írtak, hogy az új kormány gulágokat akar építeni a konzervatívoknak. Az impresszumban egyetlen újságíró neve sem szerepel, és bár a cikkeknél néha megjelölik, ki írta őket, a „Híradó.hu” mint szerző is teljesen általános jelenség.
Sűrűn megesett, hogy az ebbe a sormintába illeszkedő cikkeket facebookos hirdetéssel népszerűsítették. Nagy port kavart például 2021-ben, amikor a Híradó.hu felhívást jelentetett meg, amelyben arra kérték az olvasóikat, küldjenek képeket a pusztuló Budapestről, majd másnaplehoztak egy összeállítást, amelyben szemét és dugóban álló autók mellett szerencsétlen élethelyzetben levő embertársainkról szerepeltek fotók. Az eredeti felhívás („Káosz, szenny, dugók – Küldjön fotót a lepusztuló Budapestről!”) facebookos hirdetésére az Ad Library adatai szerint 60-70 ezer forintot költöttek, és 70-80 ezer felhasználót érhettek el vele. Érdekesség, hogy bár a cikk Budapestről szól, a hirdetést 66 százalékban vidéki közönségre lőtték be, életkor szerint pedig főként az 55 év felettieket célozták.
2024 januártól a közmédiához tartozó Híradó.hu szorosabbra fűzte a viszonyt a kormányközeli Közép-Európai Sajtó- és Média Alapítvány (KESMA) médiatermékeit tömörítő Mediaworks Hungary több kiadványával. Ha ma ránézünk ezekre az oldalakra, teljesen úgy tűnhet, mintha a Híradó.hu is már a KESMA-hoz tartozó oldal lenne, cserébe a Híradó.hu felületén is külön címlapi dobozt kapott a Mandiner és a Magyar Nemzet. Azaz a közmédia oldala a két KESMA-lap oldalára is terel forgalmat a címlapján keresztül. Ez a kölcsönös forgalomterelés bevett dolog egy kiadó különböző kiadványai között,
de az egy új szint, hogy a közmédia oldala a tőle elviekben teljesen különálló Mediaworks-oldalaknak ad felületet.
Már csak azért is kérdéseket vet fel az együttműködés, mert a KESMA-t irányító Mediaworks folyamatos duzzasztásával már így is óriási médiabirodalom jött létre a kormányközeli oldalon, ami így újabb támogatást kap a közpénzből működő híroldaltól.
Nagy hajrá az önkormányzati választásnál
A Political Capital kutatása szerint a vizsgált bő 4,5 év során a Híradó.hu 12 985 politikai témájú hirdetést futtatott a Facebookon, ezekre legalább 175 903 000 forintnyi közpénzt költött. Azért lehet erre csak alsó becslést adni, mert a Meta az egyedi hirdetések esetében nem ad pontos értéket a költésre, csak egy tartományt ad meg. Ennek a szélessége a költés mértékével nő, például van 4000–4500 forintos sáv, 45 000–50 000-es, 450 000–500 000-es, a legfelső sáv pedig felülről nyitott. Ide azok a hirdetések tartoznak, amelyekre legalább egymillió forintot költött a hirdető, ami lehet 1,1 millió, de akár 10 millió is.
A közel 13 ezer hirdetés túlnyomó részét (96,9 százalékukat) csak kis összeggel (kevesebb mint 25 ezer forinttal) hirdette a Híradó.hu. További 1,7 százalékra 25–50 000 forint között költött. Az összes hirdetés mindössze 0,7 százalékára jutott kiemelt figyelem, és több mint százezer forintos hirdetés. Ezeket a kiemelt hirdetéseket külön is megvizsgáltuk, tartalmi szempontból is.
A nagy összegű hirdetések 2021-ben jelentek meg először. 2021 és 2023 között összesen nyolc olyan hirdetés volt, amelyre egyenként legalább 400 ezer forintot költött a közmédia. Ezek mindegyike úgynevezett oldalpromóció volt, ami arra ösztökélte a felhasználókat, hogy kövessék, kedveljék a Híradó.hu Facebook-oldalát, így hozzájutva a nagyvilág és Magyarország híreihez.
Ahogy Molnár Csaba, a Political Capital kutatásvezetője rámutatott, 2024-ben aztán látványosan megnőtt a nagy értékű hirdetések száma. Összesen 50 ilyen hirdetés szerepel a Hirdetéstárban, ezeket kivétel nélkül a választási kampány hajrájában indította a Híradó.hu.
Mind az 50 hirdetés az április 24. és június 5. közötti időszakban futott, és itt először jelentek meg a legfelső sávba tartozó, egymillió forintnál drágább hirdetések: 35 ilyet talált a Political Capital elemzése. A hirdetési költségekből csak nagyjából lehet megbecsülni az elért közönség méretét, az árak ugyanis elég sok mindentől függnek – mindenesetre millió feletti összegeknél már garantáltan sok százezer felhasználó elé beteszi az adott reklámot a Facebook algoritmusa.
Háborúpárti baloldal, Európai Unió, Nyugat, NATO, erős Oroszország, békepárti Magyarország
De mit akart ezekkel a hirdetésekkel eljuttatni a Híradó.hu a felhasználókhoz? Az 50 hirdetés mindegyik rövid videós tartalom, a Megafontól ismerős stílusban (egy személy magyarázza el a képileg és hangilag is megtámogatott sztorit, narratívát). A videókon legtöbbször, egészen pontosan 22 alkalommal Orbán Viktor beszél, jellemzően összevágva a Kossuth Rádióban elmondott beszédeiből. Rajta kívül a fideszes holdudvar szakértői jelennek meg: Kiszelly Zoltán, Lajkó Fanni, Somkuti Bálint, Palóc André, Pálfalvi Milán, az azóta a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet élére kinevezett Horváth József és ifj. Lomniczi Zoltán.
A videók tartalmukat tekintve egy kivételével a háborúval foglalkoznak, és kizárólag Fidesz választásikampány-üzeneteit ismétlik: háborúpártiak, békepártiak, dollárbaloldal, EU, NATO, elhibázott szankciók. A kivételt jelentő egyetlen hirdetés a szuverenitásvédelmi törvény igazolása kapcsán beszél a Datadat-botrányról, és köti össze Magyar Péterrel – mindezt ifj. Lomniczi Zoltán előadásában.
Az üzenetek nagy részét nem igazán lehet tényellenőrizni, mert azok úgy vannak megfogalmazva, hogy Orbán Viktor véleményét közvetítik (a NATO belerángatja Magyarországot a háborúba, az önkormányzati választások tétje a háború és béke, a Nyugat és a hazai ellenzék háborúpárti, stb.). De több olyan, a kormánypropagandával egyértelműen megegyező üzenet is felbukkan a kiemelt hirdetések között, amiről később kiderült, hogy egyáltalán nem igazak.
Az egyik hirdetés például azt állítja, hogy a Robert Fico elleni merénylet elkövetője „baloldali és háborúpárti”, holott az elkövető Juraj Cintulával kapcsolatban a Progresszív Szlovákia mozgalom cáfolta, hogy a tagjuk lett volna, ráadásul Cintula korábban bizonyítottan a Slovenskí Branci (SB) neonáci, migránsellenes szervezet elkötelezett szimpatizánsa volt.
Egy másik videó egy Orbán Viktor-interjúból kivágott részlet, amiben a miniszterelnök azt ecseteli, hogy Magyarországot kétszer rántották bele világháborúba. Ezeket az állításait mi is részletesen ellenőriztük korábban. Történész szakértők szerint, bár Tisza István eleinte valóban ellenezte, hogy az ország hadba lépjen, de ebben részéről volt egy zsarolási potenciál is. Tisza ígéretet kapott arra, hogy Románia semleges marad, ezzel a feltétellel már nem vetette el a hadba lépést. Horthy emlékiratai alapján pedig akkor, amikor Magyarország belépett a második világháborúba, még nem volt német nyomás az országon, 1941 júniusában tehát éppen nem volt kényszerítő erő, ami belerángathatta volna az országot a háborúba.
Aztán ott van ifj. Lomniczi Zoltán, aki az egyik videóban a Datadatot köti össze Magyar Péterrel, a kapcsolatot viszont a Datadat közleményben cáfolta. „Szemben a Magyar Nemzet ma megjelent hazug állításával, sem a Datadat Professional Kft., sem a korábbi Datadat GmbH jogutódja nem áll üzleti kapcsolatban sem Magyar Péterrel, sem pedig más, hozzá kapcsolható párttal vagy egyesülettel. Minden más ezzel ellentétes állítás hazugság. Társaságainkat a propagandasajtó nem kereste ezen téves információ közlése előtt” – írták akkor a Magyar Nemzetben megjelent cikkre hivatkozva.
Az egyik videó a kötelező EU-s sorkatonasággal riogat, Lajkó Fanni fejti ki benne, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke ennek a bevezetését lengette be egy beszédében. A Lakmusz azonban utánajárt, hogy ez a gondolat nem Weberben vagy az uniós miniszterek tanácsában fogalmazódott meg, hanem a Magyar Nemzet egyik cikkének a címében, amelynek amúgy a szövege sem szólt kötelező európai sorozásról. Az EU-nak ráadásul eleve nincs olyan jogköre, amivel ilyesmit vezethetne be. Weber abban a nyilatkozatában, amire a kormánypárti média, Lajkó Fanni vagy éppen Szijjártó Péter és Gulyás Gergely is hivatkozott, csak német kontextusban beszélt a sorkatonai szolgálatról, más európai országokra vagy az egész EU-ra vonatkozóan nem.
Vannak olyan hirdetett videók is, amik alapvetően nem tartalmaznak valótlanságokat, csak csúsztatásokat: ilyen például az, amikor Somkuti Bálint arról beszél, hogy Jens Stoltenberg NATO-főtitkár szerint az észak-atlanti szövetség fegyverkészletei az Egyesült Államok kivételével kimerültek. A mondandóját azonban úgy folytatja, hogy ezért a jövőben a fegyvergyártás fokozására lesz szükség, és nem úgy, hogy Ukrajna a NATO fegyverei nélkül bajba fog kerülni, ahogyan azt a videó is sugallja.
Összességében jól látszik, hogy a legdrágább közszolgálati hirdetések egy az egyben a kormánypropaganda vonalán mozognak, annak mondanivalója mellett a bevett szófordulatait, kifejezéseit is átveszik. Az orosz–ukrán háborút konzekvensen ukrán válságnak hívják, a Nyugat által fizetett háborúpárti dollárbaloldalról, elhibázott szankciókról beszélnek. Ez abban a kontextusban lenne elfogadható, ha csak az Orbán Viktort vagy más fideszeseket idéző videók képviselnék ezeket a narratívákat, hiszen a közmédiának fontos feladata beszámolni arról, mit mond az ország miniszterelnöke.
De itt nem erről van szó: a Híradó.hu saját gyártású, nagy összegekkel megtámogatott videóiban is ugyanezeket a vonalakat lehet felismerni. Ráadásul ezek az anyagok gyakran félrevezető, dezinformációs részleteket is tartalmaznak. Így pedig már elég egyértelműnek tűnik, hogy a rengeteg közpénzből működtetett híradó valóban elvesztette közszolgálati jellegét, és feladata leginkább a kormánypropaganda közvetítése a nézőinek. (Telex)
