Jókai Mór híres regénye, a Szegény gazdagok, melynek a főszereplője a kettős életet élő Fatia Negra (ejtsd: Fácia Negra, jelentése fekete arc).
Nappal nagyvonalú főnemes, köztiszteletben álló úriember, éjszaka azonban fekete álarcot viselő bandita, aki kifosztja az arisztokrata rokonait, sőt a gazdag barátait is. A regény végén a főhős öngyilkos lesz és egyszerre eltűnik a rablóvezér és a nemes úr is.
Hunyad megyében hamar lábra kelt egy szóbeszéd, miszerint a folytatásokban megjelenő regény főszereplőjét az író Báró Nopcsa Lászlóról mintázta. A feltételezésnek az adott alapot, hogy a nemes úr személyét körül lengte a gyanú, hogy bizony gyakran tilosban jár.
Bár Jókai ezt határozottan tagadta, de a pletykát nem sikerült megállítani.
Vajon miért alakult ki az emberekben ez a hiedelem?
A Nopcsa család…
A Nopcsák az egyik legtekintélyesebb ősi családnak számítottak az erdélyi Hunyad megyében. A legrangosabb főnemesi családokkal álltak rokonságban, többek között a Hunyadiakkal is. A köztudottan Habsburg-párti Nopcsák a legelőkelőbb körök bizalmát élvezték, ezáltal senki sem akart velük velük konfliktusba keveredni.
A szóban forgó Nopcsa László testvére, Elek 1816-ban főispán, öt évvel később pedig udvari tanácsos, majd 1831-ben főkancellár lett. Miután leköszönt a főispáni székről, az öccse László kapta meg azt.
A nagy nőfaló hírében álló László állítólag igen fess, délceg férfi volt, aki mindkét felesége mellett szeretőket tartott és igen tékozló életet élt.
Sokan nem értették, hogy miből fedezi az óriási kiadásait. Emiatt alakult ki az a feltételezés, hogy a főispán nem egyenes úton jár és a fényűző életmódját bűnös tevékenységből finanszírozza.
Állítólag Kolozsváron történt, hogy amíg ő kártyázott, addig a kocsisnak megparancsolta, hogy egész éjjel a dermesztő hidegben, a kaszinó előtt várakozzon rá. Szerencsétlen ember a lóval együtt reggelre - mire Nopcsa felállt a kártyaasztal mellől - megfagyott. Egy másik emlékezetes esetnél a báró úrnak egy nyakék miatt kellett magyarázkodnia, amit a feleségének adott ajándékba, de egy bálon felismerte azt egy nemesasszony. Nopcsa azon mód visszaszolgáltatta az ékszert az eredeti tulajdonosának. Ezután viszont már nem volt megállás, lábra kapott a szóbeszéd, amit a korabeli rendőrségi jegyzőkönyvek is megerősítettek, miszerint az üldözésekor a haramiának pont a Nopcsa erdőkben veszítették el a nyomát.
A "Szegèny Gazdagok" c. 1959-ben kèszült csodàlatos film, Krencsey Marianne Bara Margit ès Benkõ Gyula fõszereplõkkel.Mèltàn emlegetjük az egyik legjobban sikerült magyar filmek között.
Mi az igazság…?
Az irodalomtörténészek nem zárják ki, hogy lehetett azonosság Fatia Negra és Nopcsa között, ezt a feltevést többen le is írták.
Egy ‘48-as külföldre menekült szabadságharcos, Horváth Mihály, az egyik könyvében azt írta: “Ideje lenne Nopcsa László, erdélyi főispánt elítélni a Fatia Negrához kötődő rablások miatt, hiszen mindenki tudja, hogy ő a haramiavezér.”
Nopcsa László mindvégig tagadta, hogy ő lenne a fekete álarcos.
Amikor a Szegény gazdagok első része megjelent, állítólag Nopcsa egy revolverrel fenyegette meg az írót, azt követelve, hogy rögvest fejezze be a regényt, és vessen véget a személyét érintő pletykáknak. (Talán emiatt a kellemetlen epizód miatt alakította úgy a történetet az író, hogy a főhős önkezével vet véget az életének.)
A főispán szerint Jókai bosszúból írta meg a művet, amiért ő társaságban többször kicsinyes firkásznak nevezte a híres írót.
Ezt a történetet Nopcsa László unokája, Nopcsa Ferenc, az első magyar paleontológus újságíróknak mesélte el.
Nopcsa László idős korára megszelidült, rengeteget jótékonykodott, de a Fatia Negra bélyegét már nem tudta lemosni magáról.
A regényből 1959-ben, Bán Frigyes rendezésében, Benkő Gyula, Krencsey Marianne, Bara Margit és Láng József főszereplésével, azonos című film készült.
Írta és szerkesztette: Cseke Ibolya / Sumida folyó hídja Kulturális Magazin
