Kétszáz emberrel végeztek, több mint ezren megsérültek a kétnapos őrjöngésben

Már évszázadokkal ezelőtt is jelentős gazdasági tevékenységet folytattak a mezopotámiai zsidók, akik ennek eredményeként komoly tekintélyre tettek szert. A különböző kiemelt időszakokban – így például az Oszmán Birodalom vagy a brit mandátum korszakában – Bagdad, Bászra és Moszul játszott kulcsszerepet a helyi és a nemzetközi kereskedelem megszervezésében és fellendítésében. 

Nem véletlenül váltak meghatározó szereplőkké Irakban a zsidók a banki szolgáltatások, az ipari beruházások és a kereskedelmi hálózatok működtetésében. Egészen a XX. század közepéig, együttműködve a többségi társadalommal, szerves részét alkották Irak gazdasági és kulturális életének. Zsidó iskolákat működtettek Bagdadban és más helyeken, ahol zsidó és muzulmán gyerekek együtt tanulhattak.

Az egyik legnagyobb bagdadi pogrom

Tárik Meszár Zsidók egy arab országban című könyve igazából arra az időszakra koncentrál, amikor Izrael Állam megalakulását követően (1949 és 1951 között) több mint 130 ezer zsidó hagyta el Irakot és települt át Izraelbe. Ma gyakorlatilag már csak néhány zsidó él az arab országban.  

A szerző igen alaposan veszi végig, hogy miként erősödött fel és fordult át szélsőséges formába a nacionalista ideológia Irakban az 1940-es évek legelején. Az akkori vezetés egyre inkább elutasította a brit protektorátust, és egyre szorosabb kapcsolatot alakított ki a náci Németországgal, ez pedig segítette az antiszemita nézetek terjedését. Ennek egyik pontja volt, hogy a náci propaganda a zsidókat a brit érdekszférához kapcsolta. Az arabok közül sokan ezért az imperialisták szövetségeseinek kezdték tartani a zsidókat.

1941 májusában összeomlott az iraki kormány, teljes politikai zűrzavar uralta a közéletet. Ekkor tört ki az egyik legnagyobb zsidóellenes bagdadi pogrom, a Farhúd.

A város zsidó negyedében kétszáz emberrel végeztek, több mint ezren megsérültek, és 1500 üzletet és otthon fosztottak ki, gyújtottak fel a kétnapos őrjöngésben.

Mindebben nagy szerepe volt az egykori jeruzsálemi főmuftinak, Hádzs Ámin Husszeininek. Ő alapította az első arab nyelvű, náci ideológiát terjesztő rádióadót, amely folyamatosan nyugatellenes és antiszemita ideológiát propagált. Husszeinit még annak az évnek a novemberében Adolf Hitler is személyesen fogadta Berlinben.

Ezt követően az addig a társadalom integráns részét képező iraki zsidóság elbizonytalanodott, és ezrek kerestek menedéket észak-afrikai országokban, illetve Indiában.

A helyzet Izrael Állam megalakulása után változott meg

Amikor 1948-ban létrejött a zsidó állam, a szomszédos országok ezt nem tudták megemészteni. Nem véletlenül indítottak több háborút is az arab szomszédok, és igyekeztek minden eszközzel megnehezíteni az új állam lakóinak életét. Irakban a zsidó kisebbségre kezdtek egyre inkább bünbakként tekinteni a hatóságok, akik csak úgy engedték – legálisan – távozni őket Irakból, ha lemondanak állampolgárságukról, és hátrahagyják megtakarításaikat, pénzüket, javaikat.

Sokan erre nem voltak hajlandók, inkább szökni próbáltak Irán felé. Végül az izraeli titkosszolgálat, a Moszad szervezésében elindították 1950-51-ben az Ezra és Nehémiás kimenekítési akciót. Ennek révén mintegy 130 ezer iraki zsidót szállítottak zömében iráni területről Izraelbe. Az 1979-es iszlám forradalom előtti időkben a sah jó kapcsolatokat ápolt Izraellel, ezért lehetett ezt megszervezni, de Cipruson keresztül is vittek Izraelbe iraki zsidókat.

A könyv az akció részletes leírása mellett bemutatja az újonnan érkezettek beilleszkedési nehézségeit új hazájukban. 

Az Izraelbe érkező közel-keleti zsidók, vagyis a mizrahik, iszonyatos kihívásokkal néztek szembe.

Elsősorban a komoly gazdasági nehézségek, illetve a már ott élő, főként askenázi zsidók kulturális és társadalmi dominanciája miatt. Az ellentétek fő forrását a kulturális különbségek jelentették.

Míg az askenázi zsidók többsége Európából érkezett és a kontinens kulturális, nyelvi és oktatási hagyományait hozta magával, addig a mizrahik kulturális identitása ahhoz az arab országhoz kapcsolódott, ahonnan érkeztek, például Irakhoz. Nyelvük, szokásaik, vallási rítusaik és mindennapi életük teljesen eltért az európai származású zsidókéitól. Esetükben nem volt általános az a fajta iskolázottság, ami az askenázikat jellemezte, emiatt kezdetben a gazdasági lehetőségeik is korlátozottabbak voltak, ráadásul megőrizték és ragaszkodtak ázsiai, afrikai gyökereikhez.

Tárik Meszár könyve végigveszi, milyen lehetőségei vannak manapság az Irakban élő többi kisebbségnek, így a keresztényeknek, a jezidiknek vagy éppen a szábeusoknak. Ugyancsak képbe kerül az olvasó az iraki-izraeli kapcsolatok történetét illetően a Szaddam Husszein-rendszeren át a jelen szétszabdalt politikai formációjáig.

(Index)