Először is szeretném megköszönni az élményt, hogy tüzetesen megismerkedhettem a világ buszainak szinte összes változatával.
Volt ott kicsi busz, közepes busz, nagy busz, meg nagyon nagy busz. Aztán szögletes, és kerek lámpájú busz. Hogy a színpaletta végtelen skálájáról már ne is beszéljek.
Ha ezek mind tankká változtak volna, nincs az a Brüsszeli zsenderbürokrata, aki ne tette volna ki a unió kupolájára a fehér zászlót.
Örömmel láttam hogy a türelemmel elropogtatott tabletták meghozták a nyugalom langymeleg érzését, a sokat kiállt arcára. Igaz, Sztálin elvtárs is akkor tudott a legjobbakat durmolni, mielőtt aláírt hatszázhuszonhárom halálos ítéletet.
Hiába.. a szeretet a legfontosabb..
Látszott az is, hogy gondos asszonykéz fésülte át ritkuló hajkoronáját, búcsúzásul a kertkapuban.
Bizony bizony, mihelyt abbahagyta a danolást a huszárgúnyába öltöztetett vietnámi legényke , amely legénykét jóérzésükről tanúskodva kiválasztottak, megdobbant a szívem.
Tetszik tudni, korai éveimben elég sokat olvastam a keleti blokk eszement diktátorairól, de soha nem gondoltam volna hogy Erich Honecker, Leonyid Brezsnyev, vagy akár Nicolae Ceaușescu ilyen tisztán elevenedik meg egyszer a szemeim előtt.
Bevallom, a mimikái ismét visszasodortak múltba, amikor Kajtár Aladár, a Vörös Hajnal termelőszövetkezet örökös elnöke, megköszönte a pártnak az új traktort, és az elvtársakat még buzgóbb munkára ösztönözte.
Persze akkor nyugodtam meg igazán, mikor kiderült hogy ön is együtt sétált Petőfiékkel Pestről Budára, és remek retorikai érzékkel megállapította, hogy a márciusi ifjakkal tartották az első békemenetet. Persze tudjuk, minden ön volt. Az eszmén túl, az ágyútűzben felharsanó trombitaszóig, de még talán Bayer Zsolt, első kamaszkori magömlése is.
Meg kell mondanom, kissé aggódom a koleszterinje miatt, mert ilyen zsíros nyakú kommunistát, még a Pravda firkászai sem igen tudnának rajzolni.
Persze mindent félretéve, kitörő áhítattal hallgattam végig Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az őrült naplója című remekművének felolvasását. Bevallom, Darvas Ivánnak talán jobban ment a tagolás, de ahogy varánusszá szellemülve átadta a közönségnek a leírtakat, példa nélküli.
Mondjuk azon elgondolkodtam, mi lett volna ha nem rendezik meg a buszos felvonulást? Na persze, így is kijött volna két csapatnyi ember, egy jóféle futballmeccsre.
A Dávid, és Góliát hasonlatát bevallom nem értettem. Hiszen teljesen új fogalmat adtak a bibliai képnek, és a nagypocakú Góliátok, leginkább a szőrtelen Dávidokra izgulnak, és türelemmel várják meg a parlamenti szüneteket hogy könnyítsenek magukon egy-egy pásztorfiú képére.
Hallom, nekimegyünk Brüsszelnek is! Na de mit ér a magyar, harci kedv nélkül? Már csak azon gondolkodom, hogy vajon hány perc alatt telnének meg az ország csatornái a legbátrabb patkányokkal, egy valódi háború reggelén.
Egyszóval: köszönöm az informatív szónoklatot. Megtudtam hogy a reszkető Brüsszel tíz körömmel kapaszkodik a harminc ezüstjéhez, hogy a nyugat ismét rohad, és hogy kilenc hónapra születik a gyerek.
Egy valamire azért figyeljen oda kérem: Óvatosan ezzel a Brüsszellel, mert ha egyszer hazakényszerülnek a fiataljaink, mint a taknyot, úgy fogják rácsapni a hamarosan felállított vörös csillag, legfénylőbb ágára..
Marika..
UI: Egyébiránt a vietnámi énekes, nagyon tehetséges. Nincs is vele semmi probléma. Csak hát.. az időzítés.... na de, ekkora bunkóktól.. mit is várjon az ember..?