Hol hibázott a gazdaságpolitika?

A feldolgozóipar mellett további öt kiemelten fejlesztendő ágazatot jelölt meg a kormányzat, és a stratégiáért felelős kormányzat szerint még nem késő változtatni, mert amíg Magyarországon 4,7 millió ember dolgozik, és körülbelül 200 milliárd dollárnyi GDP-t állítunk elő, addig Csehországban 5,2 millióan dolgoznak, és több mint 300 milliárd dollárnyi GDP-t termelnek. De interjúnkból az is kiderül, milyen lehetőségeket rejt az ESG magyarországi bevezetése.

Az élőmunka-igényes ágazatokról a tudás- és technológiai intenzív ágazatok fejlesztésébe kell az erőforrásainkat átirányítani, vélekedik a Miniszterelnökség stratégiai ügyek koordinációjáért felelős helyettes államtitkára. Csepeti Ádámmal az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány ESG Konferenciáján beszélgettünk a magyar gazdaság versenyképességéről és az új irányokról. Az Economx interjúja.

• Mi az a torz aktivizmus?
• Hogyan lehet magyar az ESG?
• Milyen feladatai vannak a magyar vállalkozóknak a társadalmi felzárkóztatásban?
• Miért csóválhatja a fejét a magyar cégtulajdonos?
• Milyen külföldi példákat kell követnünk?
• Hogyan változik a magyar iparstratégia? 
• Hol hibázott a kormányzat?
• Nem késő változtatni?

Az ESG. Sokan atomcsapásnak, mások torz aktivizmusnak, Elon Musk egyszerű átverésnek tartja, a magyar kormány mégis optimista. Miért? 

Csepeti Ádám: A vállalatok elkötelezettségét a természeti és társadalmi környezet iránt nagyon sokan, nagyon sokféle módszerrel próbálták meg előmozdítani az elmúlt évtizedekben, kevés sikerrel. Voltak olyan szabályok, amelyek szakmai szempontok alapján buktak el, másoknak nem volt érdemi hatása a teljes globális gazdaságra, és olyanok is előfordultak, amelyeket politikai, ideológiai okokból utasítottak el. Nem beleesve ugyan a naivitás csapdájába, de most azt látjuk, kialakult egy egységes európai politikai akarat, és van üzleti kényszerítő erő is, amelyek az ESG-keretrendszer mögött meghúzódnak.

A kormányzat éppen ezért inkább a lehetőséget látja az ESG hazai implementációjában, és a hazai vállalkozások felkészítésében, semmint veszélyként, felesleges teherként, nyűgként gondolnunk erre a kérdésre. Ez egy globális konstrukció. Globális intézmények, pénzügyi szervezetek, vállalkozások, kormányzatok formálják, illetve alakítják az ehhez kapcsolódó piacokat. Mégis úgy véljük, magyar sajátosságokat igenis be tudunk vinni az ESG-keretrendszer hazai és nemzetközi implementációjába. Még az Environmental, a természeti környezettel kapcsolatos első pillér sem olyan homogén és egységes, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. A társadalmi (Social) és a vállalatirányítási (Governance) pillérek pedig nagyon komoly nemzeti sajátosságokat, nemzeti különbségeket foglalhatnak magukban.

Mitől lesz magyar az ESG-ökoszisztéma? 

Cs.Á.: Az ESG-tanúsítások során a társadalmi szempontokat, a humán tőke fejlesztését, a helyi közösségek támogatását, a cégeknek a kulturális identitás megőrzésében játszott szerepét ösztönöznénk. Kiemelt szempont a családok támogatása, az atipikus foglalkoztatási formák elterjesztése, a munka és a magánélet egyensúlyának az ösztönzése, hogy például az édesanyák és az édesapák megfelelő munkahelyi kultúra mellett, lelki, testi, szellemi egyensúlyban tudják a gyermekneveléssel kapcsolatos teendőiket ellátni.

Szintén célunk, hogy a vállalatok karolják fel a hátrányos helyzetű közösségeket és a helyi civil szervezeteket, valamint társadalmi felelősségvállalásuk keretében legyenek partnerek a magyarországi munkaerőpiaci tartalékok kiaknázásában. A Social pillérnél honorálnánk azt is például, hogy a vállalatok milyen szerepet játszanak a roma integrációban, az ehhez szükséges képzések, felzárkóztató tréningek megszervezésében. Az ESG révén egyfajta szuverenista megközelítést alkalmazva szeretnénk elismertetni a kormányzati prioritásokat és a magyarországi sajátosságokat a nemzetközi sztenderdeknek megfelelve.

Tehát a magyar szisztémát nem elsősorban a zöld gondolat, sokkal inkább a társadalmi felzárkóztatási szándék vezérli?

Cs. Á.: Ezt nem így fogalmaznám, hiszen nagyon fontosnak tartjuk a természeti környezettel kapcsolatos fenntarthatósági kérdéseket is. Például az energiaátmenet észszerű előmozdítását, az atomenergiára, a napenergiára való támaszkodást, a vállalataink hulladéktermelésének visszaszorítását, valamint az egységnyi GDP-hez kapcsolódó energiafelhasználás és a karbonlábnyomunk csökkentését. Hazánk fenntarthatósággal kapcsolatos teljesítménye kiemelkedő, az Európai Unió felső egyharmadában vagyunk e tekintetben. Olyan országokat is megelőzünk, amelyek előttünk járnak jövedelmi szempontból. Nézzük meg, hogy egy skandináv háztartásban mennyi az egy főre jutó energiafogyasztás, vagy akár Németországban, Ausztriában mennyi hulladékot termelnek a vállalatok. Semmilyen szégyenkeznivalónk nincs jelen pillanatban ezen a téren.

Azonban Magyarország felzárkózásához, a nemzetközi versenyképességünk javításához nem kizárólag gazdasági és technológiai tényezők szintjén kell előrelépnünk, hanem a humán tőke fejlesztésében is, és ebben a vállalkozások igenis nagy szerepet tudnak játszani. Legyen szó egészségügyi prevenciós programokról, vállalati bölcsődékről, óvodákról, szakképzési centrumokkal való együttműködésről, piacorientált oktatási, képzési programokról. Ezeket szeretnénk elismertetni a hazai szabályozásban. 

Ha ezt az interjút olvassa egy hazai cégtulajdonos, akkor lehet, hogy a fejét csóválja. 

Cs. Á.: A kkv-knak szembe kell nézniük azzal, hogy a magyar piac mérete korlátos. Egy tízmilliós piacon nagyon nehéz méretgazdaságossági és egyéb piaci előnyöket szerezni, tehát minden olyan kkv, amelyik valódi versenyképességben, nemzetközi szintű teljesítményben gondolkodik, annak előbb-utóbb külpiaci szereplőkkel kell együtt dolgoznia, külpiacra kell törekednie. A közvetlen vagy közvetett exportban történő részvételhez, vagy akár egy Magyarországon működő nemzetközi nagyvállalat érték- és ellátási láncába történő bekapcsolódáshoz a jövőben meg kell felelni az ESG-szempontoknak, hiszen a partnerek ezt követelni fogják. 

A versenyképes gazdasághoz a cégeinknek globális piacban kell gondolkodniuk, nyolcmilliárd fogyasztót kell megszólítaniuk, és nem tízmilliót. Másrészt a magyar kkv-k felkészítése érdekében az állam a következő években mindent meg fog tenni. Nagyon sok vállalkozói érdekképviselettel konzultáltunk, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarától kezdve a VOSZ-on át mindenkit bevontunk ebbe az egyeztetési folyamatba, és meglesznek azok a szereplők is, akár központilag a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség, akár megyei szinten mások, akik segíteni fognak a vállalkozások ESG-kompatibilitásának előmozdításában, és ehhez az erőforrásainkhoz mérten financiális segítséget is nyújtunk majd.

Mekkora összegről beszélünk?

Cs.Á.: Mindenféleképpen milliárdos programokban gondolkodunk. Több éves folyamatról van szó, mire a különböző szinteken integrálódott magyar vállalkozásokhoz eljut az ESG-beszámolási kötelezettség, ami lépcsőzetesen, évről évre mélyül. Ennek megfelelően kell nekünk a vállalati célcsoportokat megszólítani, felkészíteni és támogatni. Magyarországon világszinten is kiemelkedő méretű nemzetközi multinacionális vállalatok termelőegységei, szolgáltatóközpontjai vannak.

Akik ezekbe Tier 1, Tier 2, Tier 3, Tier 4-es szinten beszállítanak, számíthatnak az ESG-kötelezettségre, mert ezeket a nemzetközi nagyvállalatok meg fogják kérdezni a partnereiktől, hogy milyen forrásból szereznek be különböző inputokat, alapanyagokat, félkész termékeket. A nemzetközi kérdőívek arra is kitérnek például, hogy a beszállító munkavállalói naponta hány órát és hány kilométert ingáznak, az ingázáshoz autót használnak-e, és ez mekkora szén-dioxid-kibocsátással jár. 

A magyar ESG-rendszerben milyen kérdések lesznek? 

Cs.Á.: A kérdőív prototípusa már elkészült, de a végleges verziót még nem fogadtuk el. Ám már mind az E, mind az S, mind a G pillérben látjuk azt a sok tucat felvetést, amit a magyarországi vállalatoknak meg kell válaszolnia az egységes mérési és adatszolgáltatási sztenderdek mellett. A végső döntést a Nagy Márton miniszter úr által vezetett Nemzeti ESG Tanács hozza meg arról, hogy milyen adatokat, milyen bontásban, hogyan kell gyűjtenie az ESG-beszámolóra kötelezett cégeknek. Ez a következő időszakban transzparenssé válik mindenki számára. A menedzsment platformmal az állam egy nagyon jelentős szakmai know-how-t, útmutatót, mérési módszertant, és egységes informatikai infrastruktúrát tesz majd elérhetővé a cégek számára. Ez messze nem lesz akkora adminisztratív nyűg, mint ahogy egyébként most sokan gondolják.

Beszéltünk a versenyképességről, amivel kapcsolatban Nagy Márton az Economx szakmai konferenciáján közölte, hogy a magyar export csökkenése mögött elsősorban az autóipar és az akkumulátoripar visszaesése áll. Sőt, a legfontosabb gazdasági mérőszámnak azt nevezte, hogy hány autót adnak el, és abból mennyi az elektromos. Nem teszi mindez zárójelbe az eddig elmondottakat? 

Cs. Á.: Egyetértek Nagy Mártonnal abban, hogy a magyar gazdaság szerkezetében a feldolgozóipar nagyon jelentős részesedéssel bír, ebben az autóipar szintén rendkívül kiemelkedő. Itt nagyon komoly történelmi hagyományaink, valamint kereskedelmi, logisztikai termelési kapcsolataink vannak. És itt jegyezném meg azt is, hogy amennyiben egy ázsiai cég Európában rendelkezik termelőegységgel, akkor a jogalanyai lesznek az európai ESG-keretrendszernek. Ugyanakkor a nemzetgazdasági miniszter nevével fémjelzett új iparstratégia is egyértelműsíti, diverzifikálni kell a magyar gazdaság szerkezetét. Az autóipar mellett további öt kiemelten fejlesztendő ágazatot jelöltünk meg. Ilyen az élelmiszeripar, az egészség- és gyógyszeripar, az innovatív alapanyaggyártás, az IT, valamint a kreatív ipar. 

Ezek közül mit emelne ki? 

Cs.Á.: Az IT prioritásának személy szerint nagyon örülök. Magyarországon a szellemi tőke, a szellemi know how kiemelkedő és alkalmas egy olyan ágazat hazai kiterjesztésére, nemzetközi beágyazására, aminek nincs óriási energia- és nyersanyagkitettsége, és alapvetően magas a hazai hozzáadott értéke a magyar szakemberek, programozók révén. Az IT-ágazat kiemelt szektorrá nyilvánítása sok kitörési lehetőséget biztosít majd. Nézzük meg, mit értek el a románok, az észtek, vagy más kelet-közép-európai országok, amelyek ebben az ágazatban versenyképesekké váltak.

Hasonló logika mentén támogatom a kreatív ipart is. Közgazdasági logika alapján is racionális, hogy kiemelten fejlesztendő ágazat lett itthon. Hollandiában, Finnországban, Ausztriában a kreatív ipar szerepe a GDP-ben nagyjából háromszor-négyszer akkora, mint Magyarországon. A fejlett országok gazdasági szerkezetének fontos jellemzője, hogy milyen nagy méretű a kreatív ipar. A divat, a dizájn, a bútor, a lakberendezés, a film, a játékkészítés, a szépségipar, ezek mind ide sorolhatók, és ezek nagyon prosperáló ágazatok a fejlett országokban. Miért ne próbáljuk meg ezeket az ágazatokat hazánkban is felépíteni? A magyar gazdaság diverzifikálása elindult, a következő évtized ezzel a munkával fog telni, hiszen jelenleg nagyon energia-, élőmunka-, és nyersanyagigényes a szerkezete. Ezen és az importkitettségünkön is lépésről lépésre változtatnunk kell, hogy a jövőben javítsunk a versenyképességünkön.

Nem késő?

Cs.Á.: Nem gondolom megkésettnek. Európában nagyon sok ország a relatíve bőséges, olcsó, jellemzően orosz fosszilis energiahordozókra építette fel a gazdaságát, és velük párhuzamosan indítottuk el mi is a gazdaságpolitikai fordulatunkat. A német és a magyar ellátási láncok nagy mértékben összefonódtak, értelemszerűen együtt kell mozognunk akár az energiatranszformáció, akár az elektromobilizáció terén. Az elmúlt három-négy év külső sokkjait, amelyek költségvetési, gazdálkodási nehézségekkel párosultak, magunk mögött hagyva idén már újra a magyar gazdaság növekedési pályára állításával foglalkozhatunk. Három és fél-négy százalékos növekedést szeretnénk tartósan elérni a következő időszakban. 

Versenyképességi tervvel készülünk az EU soros elnökségére is. Mit tudunk adni Európának, hogyha még a magyar versenyképességen is dolgoznunk kell? 

Cs.Á.: Fontos hiányosságokra, az európai versenyképességet gátló tényezők szignifikáns szerepére akarjuk az európai döntéshozók és a nagy európai piaci szereplők figyelmét ráirányítani. Az egyik ilyen a munkaerőpiac kérdése. Európában a demográfiai helyzet aggasztó, a munkaerő-kínálat egyre szűkösebb, elöregednek a társadalmak, kevés gyermek születik, minden országnak szembesülnie kell azzal, hogy az élőmunka-igényes ágazatok fejlesztése akadályokba ütközik.

Az egy főre jutó munkatermelékenységet különböző eszközökkel, de javítani kell. Ilyen például a digitalizáció, az automatizáció, a robotizáció. Ezek terén hazánk is komoly előrelépéseket tesz. Gondoljunk csak az NGM égisze alatt létrejött Mesterséges Intelligencia Koalícióra, ami egy innovatív mesterséges intelligencia stratégiát alkotott meg, amit továbbviszünk az EU soros elnökségi programunkba is. Emellett meg kell említeni a gazdasági folyamatok racionalizálását, a cégek működésének újratervezését is. Lehet, hogy nem kell már egy adott munkafolyamatra tíz ember, elég nyolc is, bizonyos felesleges munkafázisokat el lehet hagyni a termelési és szolgáltatási folyamatokból. Amíg Magyarországon 4,7 millió ember dolgozik, és körülbelül 200 milliárd dollárnyi GDP-t állítunk elő, addig Csehországban 5,2 millióan dolgoznak, és több mint 300 milliárd dollárnyi GDP-t termelnek. Vannak jó példák, amelyekhez nem szégyen fölzárkózni.

Amennyiben?

Cs.Á.: A legfontosabb, hogy az élőmunka-igényes ágazatokról a tudás- és technológiai intenzív ágazatok fejlesztésébe kell az erőforrásainkat átirányítani. Ez európai szinten is igaz. 

Erőforrás-átirányításról beszélt. Ez azt jelenti, hogy valahol hibázott az eddigi magyar gazdaságpolitika? Vagy csak nem működnek már a hosszú távú elképzelések?

Cs.Á.: Nem gondolom hibának, csak más volt a környezet. Azért azt ne felejtsük, hogy 2010-ben az Orbán-kormány egy gazdasági depresszióban lévő országot vett át, ahol 3,6 millió ember dolgozott. Akkor a legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzés a foglalkoztatottság növelése, illetve a munkanélküliségi ráta csökkenése volt. Ez azzal járt, hogy a gazdaságfejlesztési politika elsősorban a feldolgozóipar és a szolgáltató-szektor felé fordult, amelyek relatíve rövid idő alatt relatíve sok embert, adott esetben nem a legmagasabb képzettségű dolgozókat is tömegesen fel tudtak szívni. Ez a folyamat, azt gondolom, sikeres volt.

Az elmúlt tíz évben viszont elértük ennek a növekedési modellnek a korlátait, hiszen ma már 4,7 millió ember dolgozik. A már említett sokkok viszont rávilágítottak, hogy a vártnál gyorsabban kell cselekedni. Nagyobb sebességgel kell a gazdaságot tudás-intenzív pályára állítani, ahol nem csupán az addicionális munkaerőnek a piacra, a vállalati életbe való beállítása a fontos, hanem az egy főre jutó hozzáadott érték emelése a kiemelt prioritás. Ez a duális gazdasági szerkezetünkben a hazai kkv-knak az egy főre jutó hozzáadott értéke éves szinten körülbelül 25-26 ezer euró/munkavállaló, míg a nemzetközi nagy cégeknél viszont ez több mint 50 ezer euró/munkavállaló.

A magyar felsőoktatásnak kiemelt szerepe van az innovációs ökoszisztéma erősítésében. A kormányzat az elmúlt években a lehetőségeihez képest erőn felül támogatta a felsőoktatási intézményeket, egyfajta térségi gazdasági centrumként tekint rájuk. Jelentősen sikerült emelni a hallgatók számát is, így tudunk egyébként Magyarországra hozni magasabb hozzáadott értéket termelő vállalatokat is. Ha rendelkezésre áll a megfelelő szakmai tudás, akkor ezek a cégek itt fognak szolgáltató központot, kutató-fejlesztő központot alapítani, adott esetben még az értékesítési és marketing részlegükből is egy-egy darabkát idehoznak. De ezek nem rövid távú stratégiák. Hogy egy fiatalból magasan kvalifikált munkavállaló legyen, ahhoz 10-15 év kell, ezzel párhuzamosan kell összhangban mozognia a gazdasági szerkezetváltásnak is. 

De jelenleg inkább a munkaerőhiány a probléma.

Cs.Á.: Ahogy a munkaerőpiaci szakértők szokták mondani, mindenkinek egy kicsit upgradelnie kell magát, azaz a szalagmunkásnak elektroműszerésszé, a művezetőnek üzemmérnökké, az üzemmérnöknek kutató-fejlesztő mérnökké kell válnia. A nyelvtudás területén is fontos a fölzárkózás. A magyar munkaerő fejlesztését, fejlődését kell a vállalatokon belül ösztönözni, és nem csak a cégvezetésnek, hanem a kormánynak is. 

Nem tart attól, hogy az ESG-vel az irányítás a politikai vezetéstől végérvényesen átkerül a vállalatok kezébe? 

Cs.Á.: A tagállamok együttműködésében igenis van erő, amikor a kormányzatok közösen állnak egy társadalmi, vagy egy környezeti ügy mögé, akkor ott változások történnek. Nem oldjuk meg a bolygónk összes problémáját, de azért nézzük meg, hogy Európában harminc évvel ezelőtt milyen volt a levegő szennyezettsége, vagy mondjuk mennyi volt az emberek várható élettartama. De a szabályozásnak eredménye van a digitális média területén is, a cyberbullyingtól kezdve a netes csalásokon át, mindenütt keressük a megfelelő megoldásokat, és egyre inkább meg is találjuk. Hiszek ebben a küzdelemben, és tagállami együttműködésben. (Economx)