Hajóra ne.
Falják fel egymást nélkülünk.
Az egész az, mi nem tetszik nekem.
Zsivalygásuk és némaságuk egyként ijesztő,
s bár minden maszk oly silány, hogy kitetszik alóla
kéjvágy, gyűlölet,
mégsem láthatunk tervükbe, nincs.
S a kótyagos még a legkülönb.
Nem mintha imponálna.
Hogy élhetetlen, az hidegen hagy, de zűrt kavar
s fondorlatos eszejárása, bambasága beleránt.
Én azt mondom, lapulj, s eljön a kockázatmentes kicsi
aljasságok korszaka, meglásd, akkor majd boldogulunk.
Nem mintha kedvemre nem lenne alkalmi gyilok
és akármi, kell a szórakozás,
de ez a sok pusmogó gyanús.
A király tanácstalan
és mind: csak túlélni szeretnék.
De mit? Te érted ezt?
Világvégét ugatnak s elvágják nyakad.
Én azt mondom, Guildenstern,
hajóra ne, mert a bűz, az kétségtelen.
Horgas Béla
(1937– 2018)
1952-től Budapesten élt. 1965-ben magyar szakon végzett az ELTE-n, ekkor jelent meg első könyve. Pedagógiai újságíróként, szerkesztőként dolgozott. Verset, novellát, esszét, meséket írt. 1988-tól a Liget, 2008-tól a Szitakötő szerkesztője volt.