Kik az őrültek? Az alkotmányos helyreállítás lehetősége. A választások tétje. Írások az Élet és Irodalom legújabb számából.
Széky János: Ki az őrült?
Május 8-án Szijjártó Péter nemes egyszerűséggel őrültnek nevezte a NATO tervét, hogy ötéves hatállyal százmilliárd eurós alapot létesít Ukrajna katonai megsegítésére, és átvenné a segítség koordinálását a Ram
Mondhatnám, hogy így nem szokás beszélni a nemzetközi politikában; még a legócskább latorállamok is gondoskodnak arról, hogy legalább a külügyminiszterük legyen képes úgy tenni, mintha kultúrember volna. És megkérdezhetném, hogy kerül a ganyés gumicsizma a diplomácia asztalára. De nem szeretném megsérteni a hagyományos módon gazdálkodókat, inkább egy másik diplomáciatörténeti jelentőségű lábbelit hoznék fel párhuzamnak: a cúgos cipőt, amivel Hruscsov szovjet diktátor verte az asztalt 1960-ban, az ENSZ-ben.
Azért dühödött fel ennyire, mert a Fülöp-szigetek fődelegátusa kifogásolta, hogy Moszkva sárba tiporja az emberi jogokat Kelet-Európában, többek között Magyarországon. Az egyik különbség az, hogy a szovjet állami és pártvezető nem a katonai szövetségeseit sértegette. A másik, hogy ekkora bunkóság a saját oldalának is sok volt. Olyannyira, hogy szégyellték. Még az akkori magyar külügyminiszter, Sík Endre is megengedett magának egy tőle szokatlanul gúnyos megjegyzést, amit aztán Kádár János aznap este, a vacsoránál elismételt Hruscsovnak. Dehát Sík Endre tudós diplomata volt, ellentétben Szijjártóval, mert még Kádár is, még a legvéresebb időszakában is gondolt rá, hogy legalább a külügyminisztere ne legyen bárdolatlan fajankó.
Deák Dániel: Megszüntetve megőrzés
Milyen gazdasági-politikai rendszerben élünk ma Magyarországon? Sokak érvekkel alátámasztott véleménye az, hogy súlyos a demokráciadeficit, elsatnyult a jogállam, a tárgyi és humán infrastruktúra drámai módon leértékelődött, miközben a polgároknak folyamatosan államilag szervezett gyűlöletpropagandát kell elszenvedniük. A gazdaságban sem jobb a helyzet: csakúgy, mint a közélet, a gazdaság sem átlátható, hiányzik vagy torzult a piaci verseny, és fojtogató a felső politikai hatalom által irányított korrupció és zsákmányszerzés.
A fentiek nem azt jelentik, hogy ne lenne gazdaságnak, társadalomnak, államnak és jognak egy túlélést lehetővé tevő alapzata. A nemzetiszocialista rendszert vizsgáló Ernst Fraenkel nyomán abból indulhatunk ki, hogy a „kiváltságos állam” (Prerogativer Staat) szabad teret enged az önkénynek, miközben hiányoznak az intézményes fékek. A „normatív állam” (Normativer Staat) ezzel szemben ugyanott és ugyanakkor olyan közigazgatási berendezkedést tart fenn, amely a törvényes jogrend védelmére irányul többé-kevésbé független és tisztességes bíráskodás mellett.
Autokratikus, sőt még diktatórikus berendezkedés mellett is szükség van közigazgatásra és az állam elemi szolgáltató funkcióinak a működtetésére, amelyek fenntartói nagy többségükben nem kiváltságosak, hanem hivatalnokok és szakemberek. A politikai propaganda ugyan kevés helyet hagy a civil életnek, mégis az állam, ha nem is hatékony, de valamennyire hatásos működtetése nem nélkülözhető demokrácia és jogállam hiányában sem. Ügyvédekre pl. a piaci hozzáférés hiánya mellett is szükség van, mert a jól kidolgozott jogi érvet egy gazdasági konfliktushelyzetben be kell mutatni az ellenérdekű félnek, még ha esetleg végül a felsőbbség a vitát nem jogi érvek alapján dönti is el.
Kovács Zoltán: A tét
A Fidesz története voltaképp amúgy sem más, mint az övékétől eltérő véleményen állók lehetőség szerinti kizárása a közéletből. Főemberei kitalálnak valami pozitív tartalmú elemet – ezek lettek ők maguk –, mindenki más hazaáruló. Nyilván nem a háború az első ilyen: itt van a polgár mint pozitív tétel. Annak idején, amikor kijózanodtak a mélyen gyökerező liberális megtévedésükből, ők lettek a polgárok. Mindenki más ebből a fogalomrendszerből kizárva.
A bevándorló-ügyben is kizárólagos véleményen voltak: aki „migránspárti”, az hazaáruló, és csakis az szereti a hazáját, aki migránsellenes. A politikai jégtábla ilyen felezőkkel, persze, olvad, és egyre kisebb lesz. A lakosság időről időre történő megfelezése sokakat elsodor a párt peremvidékéről, a vélemények keresztezik egymást. Némelyik polgár például migránspárti, de ellenben azonban háborúellenes is. A másik migránsellenes, csakhogy polgár is egyben, illiberális is, ahogy kell. De mi van a migránsokkal szimpatizálóval, aki szereti a hazáját?
Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József gátőr. Erre mondta Virág elvtárs: Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.
Ha nem vigyázunk, megint ide jutunk. Ez a választás tétje.
Autópályák árendába – Kardos Ernő beszélget Ligeti Miklóssal, a Transparency International Magyarország jogi igazgatójával
Hiába lenne ma kormányáltás, Magyarországon 35 évig Mészáros Lőrinc és Szíjj László érdekeltsége húz hasznot az autópálya-üzemeltetésből, mert évtizedekre megszerezték az autópálya-rendszer koncessziós jogát. Számítások szerint ez 15-17 ezer milliárd forintba kerül majd az adófizetőknek. A Transparency International Magyarország szerint a tranzakció sérti a magyar nemzeti érdeket, az Európai Bizottság pedig azért indított kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen, mert a koncessziós megállapodás nem volt átlátható. Ráadásul a szerződés nem hárítja át kellő mértékben a működési kockázatot a két Fidesz-közeli oligarchára. A lapunknak nyilatkozó Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója azt mondja, hogy ez a megállapodás szó szerint bebetonozza Mészáros Lőrinc és Szíjj László profitját, miközben a költségeket az adófizetők állják. Ugyancsak koncesszióba adta a kormány a magyar hulladékhasznosítást, úgy, hogy a Transparency International Magyarország szerint ez a szerződés nem is érvényes. (24.hu)