Vannak a tárgyban sürgető, pótolandó teendői többeknek: például Kiss Soma Ábrahámnak és Izrael népének!
1./ Kiss Soma Ábrahám a Mércében azon kesereg, hogy a./ meghiúsult a Budapestre szervezett palesztinpárti tüntetés, b./ melyet Orbán jogellenesen tiltott be, c./ súlyos sérelmet szenvedett a gyülekezési- és szóláshoz való demokratikus alapjog és d./ a palesztinok megint, mint ahogy folyamatosan, áldozattá válnak.
Na, mármost!
Nagyon nagy baj van azokkal, akik nem fogják föl, hogy ma, most, a mészárlások után napokkal, egy palesztinpárti tüntetés a szemlélőben nem kelt más benyomást, mint, hogy itt a tömeggyilkos terroristákat éltetik!
Akiknek amúgy közük nincs a palesztin nép felemeléséhez, felszabadításához, maguk döntik állandó háborús nyomorúságba őket, ellopva a nekik szánt segélyeket, élő pajzsul használva nőket, gyerekeket a saját védelmükben, kényszerítve őket, hogy segítsék a terrorista tevékenységüket, és megakadályozva, hogy végre normálisan éljenek, megművelve a földjeiket és átjárva Izraelbe dolgozni, a megélhetésüket biztosítandó.
Harminc év alatt először értek egyet Orbánnal, hogy ilyen tüntetésnek most nincs helye!
Más (és lényegtelen) kérdés, hogy mik Orbán indítékai ez ügyben (Netanjáhú a cimborája, általában minden tüntetés kiszámíthatatlan fordulatot vehet – ámbár nálunk! – és gyűlöl mindent, amit nem ő irányít).
Egy biztos! A tüntetés betiltása nem volt jogellenes, erre a kormánynak, meghatározott feltételek esetén törvényes felhatalmazása van mindenütt a világon.
Az Orbán által nyolc éve fenntartott ilyen-olyan vészhelyzet csak az orbáni jogalkotásban számít jogszerűnek, de a tüntetés betiltására felhatalmazza!
Más kérdés, hogy Orbán ezén közben elfelejti betiltani a neonáci rendezvényeket.
Ami a véleménynyilvánítás jogát illeti, Kiss Soma itt az SZDSZ valamikori ordító szarvashibáját termeli újra: nevezetesen, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága mindenek fölött való, és megelőzi az embernek a méltósághoz való jogát!
(Pető Ivánék ragyogó, doktriner, brossúra ízű teóriája szabadította ránk ezt a veszedelmet, legalizálva Csurka testvér, és nyilas cimborái mondandóját – akik enélkül is színre léptek volna ugyan, de tiltott, szankcionált módon terjesztve antiszemita, náci eszméiket.)
Márpedig a dolog fordítva üzemel! Utóbbi sérelmére senki nem élhet a véleménynyilvánítás jogával! Mert egyetlen alapjog sem korlátlan! Nem sértheti mások jogait és jogos érdekeit!
(A német Alkotmány igen helyesen rögzíti e fontos szabályt, melyet a gyakorlatban is érvényesítenek!)
Márpedig súlyosan sérti az ártatlanul lemészárolt csecsemők, gyerekek, felnőtt életüket most kezdő fiatalok, középkorúak és Holokauszt-túlélők emberi méltósághoz, kegyelethez való jogát, a túlélők gyászát, hogy mindezt sárba tiporva a hóhérjaikat éltetik!
Ez, kedves Kiss Soma nem csak bölcseleti és politikai kérdés, hanem emberiesség kérdése is!
Erről elfeledkezni! Ezt figyelmen kívül hagyni!
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy bajom nem a palesztinpárti tüntetésekkel van, úgy általában, hanem az időzítéssel!
Ámbár a közel-keleti válságban Izraelt egyoldalú felelősnek kikiáltani, ahogy azt a szerző is teszi, súlyos tévedés és szörnyű manipuláció eredménye!
És a rend kedvéért nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy Magyarországon harminc éve (eddig) a kutya se akart palesztinpárti tüntetést szervezni, sőt, ha pontosak akarunk lenni, sosem! Csak éppen most!
2./ Az ifjú szerző tévelygésénél (bár, ha ő ilyen zsákutcákba torkollik, mit várjunk el a mezei halandóktól?) sokkal lényegesebb pótolni valói vannak Izrael népének!
Ez a háború rengeteg tanulsággal jár már most is, és teendők sorát vetíti kényszerítően előre!
Politikai és katonai-stratégiai kérdéseket egyaránt!
Kezdjük az utóbbival!
Izrael katonai doktrínája egész mostanáig, kimondatlanul ugyan, a német Blitzkrieg helyi változata volt: reguláris hadseregek támadása, mint egyetlen katonai veszélyforrás esetén légierővel támogatott nagy harckocsiegységek sík vidéken kibontakoztatott támadása, bekerítő hadműveletekkel szétszabdalva az ellenséges erőket, több (rendszerint) több, és több irányból támadó ellenségek közül elsőként a legerősebb kiiktatása, aztán sorban a többieké, a napóleoni elvek alapján a helyi támadáshoz túlnyomó túlerőt biztosítva, adott esetben a többi védvonal átmeneti meggyengítésével is.
A szisztéma bevált. Hozzá téve, hogy rendszerint nagy tömegű élőerőt kellett legyőzni, akik azonban rosszul felfegyverzettek- és kiképzettek voltak egy profi hadsereghez képest, és a harci moráljuk, különösen az első támadásuk kudarca után a béka segge alá kúszott.
Csakhogy a helyzet megváltozott! Itt most nem részletezendő okok miatt a szárazföldi reguláris ellenfelek elfogytak.
Helyettük terrorista rakétázások, merényletek és kis létszámú vagy magányos, beszivárgó elkövetők akciói vették kezdetüket.
Erre pedig reguláris hadseregnek nincs válasza!
Nem volt a németeknek sem, holott a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, tömeges megtorlásokkal, amire Izraelnek nincs módja, és remélem, nem is lenne hajlandó rá!
Új katonai doktrinára van szüksége az országnak, olyan körülmények közt, amikor egy Szokol rádió és néhány kályhacső egyenértékű ellenszere a legmodernebb hadi- és informatikai csúcstechnológiájú fegyvertárnak. Méghozzá fillérekért!
A feladat szinte megoldhatatlan. Úgy kell likvidálni a terroristákat, hogy a lakosságnak minél kevesebb veszteséget okozzanak!
Mert, és ez a lényeg, amíg a palesztin nép nem szabadul meg a Hamásztól, addig nem lesz béke. Ez pedig csak hosszú, gyötrelmes, türelemmel végigjárt úton érhető el.
Azzal, hogy nem izraeli katonáktól, hanem a Hamásztól, vagy nevezzék bárminek, van félni valód!
Talán végtelen naivitás és álomkergetés a részemről egyáltalán feltételezni, hogy valaha, a távoli jövőben egy ilyen felismerésre és megbékélésre sor kerülhet (magam is csak hajnalonta, és rövid időre hiszek benne, de hát, Kant és Coudenhove-Calergi is bizakodott valamiben), különösen, hogy fontos külhatalmi érdekek is játszanak, ha nem főszerepet, a konfliktus állandó izzásban tartásában.
De, nincs más járható út!
Ehhez azonban Izrael népének további sürgető teendői vannak: haladéktalanul és végleg megszabadulni Netanjáhútól és a bandájától, akik lezüllesztették, lerohasztották az ország közigazgatását, védelmi képességét, gondatlanságukkal (?) komisszári hozzá nem értésükkel előidézték a mostani súlyos csapást, mely vereségből már nem lesz átfordítható, ezzel pedig óriási, eddig nem tapasztalt, önbizalomnövelő sikerélményhez juttatták az ellenséget (Izrael legyőzhető!) fel óhajtják számolni a demokráciát, és a soraikban fasiszta, rasszista disznókkal csak szítják a gyűlöletet arabok és zsidók közt.
Ezeknek az embereknek nem a közéletben, hanem börtönben a helyük! A közbűntényes bűncselekményeik és az állam védelmi képességének gyengítése miatt egyaránt!
Ezek magánérdekű hazaárulók! Legkésőbb két perccel a háború befejezése után végre kell hajtani ezt a feladatot!
Meg kell szüntetni az izraeli állampolgárságú arabok bármiféle hátrányos megkülönböztetését, mely ezidáig is nehezen viselhető szégyenfoltja az országnak!
Izrael szekulárissá tételével egyetemben: az ortodoxok is dolgozzanak, fizessenek adót, katonáskodjanak, taníttassák a gyerekeiket, és a ráérő (szabad) idejükben tanulmányozzák a Tórát, meg davenoljanak! Így igazságos! Ezt hívják közteherviselésnek! Ha nem tetszik, viseljék az állam által alkalmazott következményeket!