Az emberiség érdeklődése az űr iránt az ókori civilizációkig vezethető vissza, hiszen a maják már több ezer évvel ezelőtt jegyezték a nap- és holdfogyatkozásokat.
Az űrkutatás modern korszaka az 1950-es években kezdődött, amikor a Szovjetunió 1957-ben felbocsátotta az első mesterséges műholdat, a Szputnyik-1-et, azonban az elmúlt időszak űrversenyének úttörői az Egyesült Államok és Kína, amely szuperhatalmak jelentős mérföldköveket értek el.
A SpaceX amerikai magán űrvállalat Crew Dragon űrkapszulája történelmi sikert ért el és több rekordot is megdöntött. A Polaris Dawn névre keresztelt öt napos űrmissziónak négyfős legénysége volt: a milliárdos Jared Isaacman, aki részben finanszírozta a Crew Dragon újabb küldetését, a pilóta Scott Poteet, aki az amerikai légierő nyugalmazott alezredese, valamint Sarah Gillis és Anna Menon, a SpaceX mérnökei. A floridai Kennedy Űrközpontból szálltak fel és 1400 kilométeres magasságban Föld körüli pályára álltak. Ez egy különleges misszió volt, hiszen több mint fél évszázada - a NASA Apollo-programja óta – nem járt ember ilyen messze a Föld felszínétől.
Az utazás fő célja az volt, hogy a SpaceX letesztelje a hosszabb űrutazásokhoz készített eszközeit, mert ebben a magasságban már jelentős a sugárzás, ugyanis a pályájuk érintette a Van Allen sugárzási övezetet, ami tele van elektromosan töltött részecskékkel, amelyek megzavarhatják a biztonsági rendszereket. Szintén újdonság a magas űrbéli sugárzás miatt kifejlesztett és kereskedelmi használatra készített új szkafander. Az űrruhákat élesben tesztelhette a teljes legénység, hiszen a kapszulának nem volt légzsilipje és kinyitották az orrát, ahonnan kimászott Jared Isaacman majd ezt követően Sarah Gillis is, és nagyjából 8 percet töltöttek kint.
SpaceX and the Polaris Dawn crew have completed the first commercial spacewalk!
— Polaris (@PolarisProgram) September 12, 2024
“SpaceX, back at home we all have a lot of work to do, but from here, Earth sure looks like a perfect world.” — Mission Commander @rookisaacman during Dragon egress and seeing our planet from ~738 km pic.twitter.com/lRczSv5i4k
A küldetés hatalmas előrelépésnek tekinthető, amely végén a négy űrhajós biztonságban landolt a Mexikói-öbölben. A sikeres program bizonyítja, hogy a modern űrkutatásban már nem csak az állami tulajdonú űrrepülési szervezeteknek van fontos szerepe, hanem a magánvállalatok és befektetők is megkerülhetetlen szereplői az ismeretlen felfedezésének.
Azonban az űrutazás tele van kihívásokkal és ritka az, hogy egy misszió gördülékenyen menjen. Nemrég történt, hogy Suni Wiliams és Butch Wilmore az űrben rekedt és a tervezett 8 nap helyett akár 8 hónapig is ott ragadhat a Nemzetközi Űrállomáson. A NASA űrhajósai ugyanis technikai problémákkal szembesültek, mert a Boeing Starliner űrrepülőgépnek hajtómű problémái voltak, valamint héliumszivárgást észleltek, ezért várniuk kell a SpaceX 2025-ős mentőexpedíciójáig.
Szerencsére biztonságban vannak, hiszen a Nemzetközi Űrállomás az egyik legdrágább és legnagyobb űreszköz az űrkutatás történelmében, amely 16 ország erőfeszítésének köszönhetően jött létre. Az állomás mindig rendelkezik személyzettel és folyamatosan fejlődik, illetve eddig már 280 ember tartózkodott a fedélzetén.
Élenjár Kína űrprogramja is, amely során a szuperhatalom a nyugathoz hasonlóan többször használható űrrepülőgépeket fejleszt, így lehetővé téve a fenntarthatóbb űrrepülést. Egy ilyen gép tért vissza a Földre 268 nap keringés után. A Space.com szakportál megjegyezte, hogy az űrrepülő technikai részleteiről, valamint arról, hogy pontosan mit is csinált Föld körüli pályán, egyelőre nincsenek információk.
A misszióval kapcsolatban sok a rejtély. Szakértők idén júniusban azt észlelték, hogy a Föld körül keringő repülőgép egy kisebb, ismeretlen tárgyat bocsátott ki az űrbe, amit nem tudtak pontosan beazonosítani.
Oroszország és Kína már 2021-ben megállapodott arról, hogy a 2030-as évek folyamán közösen építenek holdbázist, de a projekt vezetését azóta átvették a kínaiak. A Kínai Nemzeti Űrügynökség (CNSA) egy szeptember 5-i konferencián arról számolt be, hogy a holdi lakhely már 2035-re kész lehet és 2050-ben kibővítik egy égitest körül keringő űrállomással. A tartós holdi jelenlét kialakításának részeként egy hatékony kommunikációs hálózatot is létrehoznának a Föld és a Hold között, valamint önvezető járműveket is vinnének az égitestre. Egy bázis kiépítéséhez nélkülözhetetlen a víz, azonban ennek utánpótlása folyamatos szállítmányokkal nem megoldható. A Kínai Tudományos Akadémia tudósai arra jöttek rá, hogy a holdi talaj nagy mennyiségű hidrogént tartalmaz, mely reakcióba lép más elemekkel, ha nagyon magas hőmérsékletre melegítik, ebből pedig vízgőz keletkezik. Számítások szerint az új metódussal egy tonna holdi talajból nagyjából 50 ember napi ivóvíz-mennyiségét lehetne fedezni.
Kína elsőként hódíthatja meg a Marsot is, beelőzve az Egyesült Államokat. A Tianwen-3 küldetést eredetileg 2030-ra tervezték, de már 2028-ban elindulhat, így Kína hozna először mintákat a vörös bolygóról.
A felgyorsított ütemterv Kína növekvő technológiai magabiztosságát tükrözi, ezzel szemben az Egyesült Államok Mars Sample Return (MSR) missziója jelentős késéssel és költségnövekedéssel küzd.
Az űrkutatásban elért sikerek tovább növelhetik egy nagyhatalom befolyását a globális színtéren, hiszen az ezáltal megszerzett tudás ösztönzi az innovációt sok más területen, mint az orvostudomány, közlekedés vagy telekommunikáció. Az űrtechnológia fejlődése fontos nemzetbiztonsági tényező is, hiszen ezáltal egyre fejlettebbek a műholdak és a rakétavédelmi rendszerek is. (Danube Institute)
