A magyar kormánypárt már korábban is kimutatta a foga fehérjét azzal, hogy az erőt politikája középpontjába állította, de Menczer Tamás kommunikációs igazgató ámokfutása egy új szintre emelte a politikai agresszió fogalmát. - írja a Szegedi Kattintós
Az utcai harcos módjára támadó fideszes potentát ráadásul büszke is arra, amit tett. A magyar kocsmákban mindennapos stílus ugyanakkor megágyaz egy olyan durva kampánynak a 2026-os választások előtt, amire a magyar történelemben aligha volt példa.
Amikor idén augusztusban Fásy Ádám megkapta a Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést, sokan azt gondoltuk, hogy ennél már nincs lejjebb. Az elmúlt napok eseményei azonban bebizonyították, hogy a Fidesz képes lemenni a bányászbéka feneke alá is. Menczer Tamás ugyanis a verbális erőszak olyan szintjére kapaszkodott fel, amit az amúgy nem túl békés magyar közélet sem igazán látott az utóbbi 30 évben. A Fidesz kommunikációs igazgatójaként kocsmai stílusban rontott Magyar Péterre, aki éppen a pécsi gyermekotthont próbálta meglátogatni.
Menczert nem zavarta az sem, hogy a hosszas szájkarate után feljelentést tettek ellene garázdaság miatt. Sőt, rendkívül büszke volt arra, amit tett, és azt írta a közösségi médiában: „Csak a gyenge és a gyáva ember menekül a politikai ellenfele elől a bíróságra.” A kormányfő is megdicsérte pártja kommunikációs igazgatóját, így lényegében zöld lámpát adott a fideszes tábor tagjai számára ahhoz, hogy a jövőben hasonló stílusban rontsanak neki az ellenzéki pártok politikusainak.
Több kérdést is felvet az, ami Pécsett történt. Egyrészt, hogy Menczer partizánakciójáról volt-e szó, esetleg a főnöke kifejezetten utasította arra, hogy minél durvább stílusban rontson neki a Tisza Párt vezetőjének? Orbán dicsérő szavai azt sugallják, hogy a Fidesz legfelsőbb vezetése ezt főzte ki végső kétségbeesésében. Azonban nem szabad elvetnünk azt a lehetőséget sem, hogy Menczer szervilizmusa olyan szintre ért, hogy önként és dalolva sétált bele ebbe a kínos helyzetbe. Bármi is az igazság, most úgy tűnik, hogy a kormánypárt meghatározó vezetői felsorakoztak Menczer mellé, így lényegében legalizálták a verbális agresszió eszközét a politikai küzdőtéren.
Ami még szintén zavarhatja Orbánt, hogy a Tisza Párt elnöke korábban a fideszes káderek második vonalához tartozott, és rendkívül megalázó lenne számára, ha egy korábbi közkatonájával kellene nyílt vitába bocsátkoznia.
Érdemes azonban elgondolkodni a történetnek egy másik aspektusán. Mivel Menczer egy pitbull elszántságával tapadt Magyar Péterre, és valószínűleg nem ez volt az utolsó akciója a Tisza Párt elnökével szemben, az is előfordulhat, hogy Rogán Antal boszorkánykonyhájában a párt kommunikációs szakemberei valami egészen más célt tűztek maguk elé, mint szimplán felidegesíteni Magyart. Azzal, hogy Menczer-Magyar csörtéről írnak a sajtóban és a közösségi médiában, a Tisza Párt vezetőjét valószínűleg le akarják rántani arra a szintre, ami már a kocsmai dulakodás terepe. Ezzel egyrészt Menczer szintjére nyomják le az ellenzéki politikust, másrészt Orbán Viktor továbbra is úgy viselkedhet, mint aki számára rangon aluli egy ellenzéki politikussal szóba állni.
Magyar Péter meg is érezte ennek a veszélyét, és a pécsi csörte után azonnal vitára hívta Orbánt. A miniszterelnök természetesen semmit sem reagált erre, ellenben nagy piros pontot írt be stréber diákjának Menczer Tominak. Nem lehet egyelőre megjósolni, Orbán számára meddig áll rendelkezésére a hárítás lehetősége, de elérkezhet az az idő, amikor már inkább viszi a szavazatokat egy ilyen magatartás, mint hozza. Orbánnak ugyanis egyszer fel kell vennie a kesztyűt, hiszen állításával szemben Menczer nem állította meg Magyart. Erre csak ő lenne képes, ám ahhoz nyílt, korrekt, kiegyensúlyozott vitára lenne szükség közte és legfőbb kihívója között.
Orbán kezd azonban úgy viselkedni, mint egy öregedő bokszbajnok, aki ragaszkodik bajnoki övéhez, és ezért nem hajlandó tudomást venni fiatalabb kihívóiról. A hatalomban megcsontosodott kormányfő persze sokat kockáztatna egy ilyen nyílt vitával, hiszen lassan 15 éve egy burokban él, nem voltak érdemi vitái politikai ellenfeleivel, és nem adott interjút ellenzéki vagy független sajtóorgánumoknak. Elképzelhető, ő maga is tisztában van azzal, hogy berozsdásodott, ráadásul Magyar kemény stílusa sem feküdne neki. Ami még szintén zavarhatja Orbánt, hogy a Tisza Párt elnöke korábban a fideszes káderek második vonalához tartozott, és rendkívül megalázó lenne számára, ha egy korábbi közkatonájával kellene nyílt vitába bocsátkoznia.
Menczer viszont a Fidesz egy középszerű, ám annál lojálisabb kádere. Ha sűrűn emlegetik együtt a nevét Magyar Péterével, azzal ő a valós értékénél feljebb, míg Magyar lejjebb kerül. A kormánypárt kommunikációs igazgatójaként nem kéne utcai csetepatékon részt vennie, ám ő megtiszteltetésnek érzi, hogy a főnöke helyett bunyózhat. Menczer tipikus példája azoknak a fideszes kádereknek, akik lelkesedésükkel igyekeznek pótolni a hiányzó tudásukat és politikai tapasztalatukat. Ha azonban kapnak egy feladatot, gyakran túl lőnek a célon, és valószínűleg esetünkben is ez történt. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja:
A buta bölény addig próbálja felöklelni a társát, amíg neki nem rohan egy fának.
