Orbán Viktor szavazóit nem ingatja meg a korrupció, de az ellenzék mozgósítása szempontjából különösen fontos a téma – hangsúlyozta Bíró-Nagy András, a Policy Solutions igazgatója.
A vendégmunkások behívása szerinte csúnyán visszaüthet a kormány számára. Interjú.
A Policy Solutions elkészítette új felmérését arról, hogy milyen problémák határozzák meg a magyarok gondolkodását: az eredményeket múlt hét végén a Népszava is részletesen ismertette. Külön érdekesség, hogy a vizsgálat során összehasonlították a Fidesz és a Tisza Párt táborát. Milyen képet kapunk a tiszás szavazókról?
Nem ebből a kutatásunkból, hanem korábbi adatainkból derül ki, hogy a Tisza Párt táborát elsősorban baloldali, liberális és zöld szavazók, kisebb számban konzervatívok alkotják. Az a furcsa helyzet áll tehát elő, hogy mindnyájan egy olyan politikai erőt támogatnak, amely az európai színtéren jobbközép pártként jelenik meg. Ez jól jellemzi az ellenzéki szavazók kiábrándultságát nem csupán a Fidesz rendszeréből, hanem a korábbi ellenzéki pártokból is. A Fidesz az EP-választás óta is stabilan, minimális veszteséggel tartja magát. A Tisza Párt támogatottsága közben 30-ról 40 százalék környékére emelkedett. Egyértelmű, hogy a növekedés más ellenzéki pártok kárára történt. Ha az emberek úgy érzik, van remény a Fidesz legyőzésére, akkor ennek a lehetősége önmagában elég arra, hogy nagyon változatos összetételű szavazótábor jöjjön létre, amely számára – kis túlzással – szinte mindegy, mi a közpolitikai tartalma a kormányváltást ígérő mozgalomnak. Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke több kérdésben sem fedi le a saját szavazótábora által preferált nézeteket. A leglényegesebb kérdésben viszont nyilvánvaló egyetértés van: a kormányt le kell váltani.
Melyek a legfontosabb különbségek a fideszesek és a tiszások között?
A leglátványosabb különbség a korrupció megítélésében van. Most először fordult elő, hogy egy párt, jelesül a Tisza Párt szavazói a korrupciót jelölték meg a legfontosabb problémaként az országban. Ilyet még nem láttunk a sok évre visszamenő kutatásainkban. A tiszásoknál a korrupciót a magas megélhetési költségek és a közszolgáltatások minősége miatti aggodalmak követik, különös tekintettel az egészségügy helyzetére. A Fidesznél – talán nem meglepő módon – a korrupció jóval hátrébb szorul a fontossági sorrendben. Kormánypárti körökben egyértelműen a „túl magasak az árak és túl keveset keresünk” típusú problémák mozgatják a választókat. Ehhez az is hozzájárul, hogy a kutatásunk szerint a megélhetési válságot jóval súlyosabbnak tartják azok, akik társadalmi státuszukat tekintve lejjebb vannak. Márpedig a Fidesz szavazói körében felülreprezentáltak az alacsonyabb iskolai végzettségűek, az idősek és a kistelepülési szavazók. Így már könnyebb megérteni, hogy a fideszes nemzeti konzultáció ezúttal miért nem a migránsokról, Soros Györgyről vagy Brüsszelről szól, hanem gazdasági kérdésekről. Az Orbán-kormány is tudja, hogy valamit produkálnia kell ezen a területen. Hiszen a magyar társadalom még mindig nem heverte ki az előző két év inflációs sokkját.
Ebből fakadnak a hasonlóságok is: kevés kivételtől eltekintve a kormánypártiak és az ellenzékiek egyaránt úgy érzik, hogy az elmúlt évek nem hoztak javulást az életszínvonalukban. Felülírható sikerpropagandával a személyes tapasztalat?
Az általános gazdasági helyzetértékelés nagyon negatív Magyarországon, és a hétköznapi problémákat egyre nehezebben képes eltakarni a kormány. A fideszes választók belemenekülnek egy „se nem jobb, se nem rosszabb” állapotba, a leggyakoribb válasz tőlük az, hogy nem változott a helyzetük az elmúlt egy évben. Ezzel szemben az ellenzékiek kifejezetten azt mondják, hogy rosszabbul élnek, mint korábban. A fideszes táborban az optimizmus most abban a véleményben nyilvánul meg, hogy „talán az elkövetkező évben sem fog romlani a helyzetem”. 2022 nyara óta a magyar társadalom nem látott növekedést, visszaesést annál inkább. Ez már túl hosszú idő. A Fidesz igazi feladata az, hogy ezzel kezdjen valamit.
Kérdés, hogy mit.
Nem véletlen, hogy Nagy Márton miniszter még a nemzeti konzultáció előtt 21 pontos gazdasági akciótervet hirdetett, ahogyan az sem, hogy a kormány – az elmúlt tizenöt évben először – érdemben beszélni kezdett a lakhatási válságról. Ez nem független a magyarok problématérképétől. A kutatásunk során megkérdeztük, hogy az emberek miért nem fogyasztanak többet. A kézenfekvő válaszokon túl – azért nem, mert túl magasak az árak és nem keresünk eleget – az okok között a nagyon hangsúlyos harmadik helyen megjelentek a lakhatási költségek.
A fideszesekhez képest a Tisza Párt támogatói elfogadóbbak a melegek iránt, de elutasítóbbak a „migránsokkal” szemben, beleértve a vendégmunkásokat is. Létezik, hogy ezeket a véleményeket is pártpolitikai törésvonalak határoznak meg?
A vendégmunkások ügye a Fidesz számára rendkívül veszélyes terep. Csúnyán visszaüthet az elmúlt tíz év migrációellenes kampányainak a hatása. Emlékszünk a kezdeti plakátokra? Ha Magyarországra jössz, „nem veheted el a magyarok munkáját” és „tiszteletben kell tartanod a kultúránkat”. Nagyon megtanították a magyar társadalomnak, hogy minden, ami idegen, az gyanús, elutasítandó. Mindegy, hogy kiről van szó. A kutatásunk alapján a megkérdezettek 50 százaléka ugyanolyan veszélyesnek tartja Magyarország számára a vendégmunkásokat, mint az „illegális migránsokat”. A migráció éveken át a Fidesz legfontosabb témája volt, és mára ugyan veszített jelentőségéből, a befogadó attitűd közben szinte megszűnt az országban. A legtöbben egyetértenek azzal az állítással, hogy a vendégmunkások lenyomják a béreket. Utána az jön, hogy a vendégmunkások elveszik a magyarok munkahelyeit.
Napjainkban a kormány hívja be a vendégmunkásokat.
A Fidesz – azzal az érveléssel, hogy a magyar gazdaság érdekében külföldről, kontrollált módon be kell hozni dolgozókat – valamit tud enyhíteni azon a képen, hogy a „vendégmunkás ellenség”, de csak a saját táborán belül és csak korlátozott mértékben. A fideszes szavazók körében is erősek az ellenérzések a vendégmunkásokkal szemben. Ami a kérdés másik részét illeti: az LMBTQ-közösségek esetében a hagyományos törésvonalak jobban leképeződnek a társadalomban. A Fidesz és a Mi Hazánk táborában többségben vannak azok, akik elutasítják az LMBTQ-jogokat, a tiszás ellenzékiek többsége a melegházasságot el tudná fogadni. Az örökbefogadás jogának megadásával viszont a teljes társadalomnak csak 23 százaléka ért egyet.
A Fidesz szavazóinak fele nem kér az akkugyárakból, csupán tizede hiszi el Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy jövőre gazdasági csodában lesz részünk. Közben fogyatkozik azok száma, akik a külső körülményeknek, például a „gonosz Brüsszelnek” tulajdonítják az ország rossz teljesítményét. Kijelenthető, hogy már a fideszes szimpatizánsok is egyre kevésbé vevők a kormány üzeneteire?
Az jelenthető ki, hogy a Fidesz üzenetrendszerei kezdenek elöregedni. Nem kizárólag a migrációra gondolok. A „háború vagy béke” kérdésénél jobb ütőkártyája pillanatnyilag sincs a kormánynak – a társadalom többsége, ha valamiben, abban egyetért a Fidesszel, hogy ne szállítsunk Ukrajnának fegyvereket –, de ez az üzenet is megkopott. Az emberek ma már nem a háborút, nem az Európai Uniót, hanem elsősorban a magyar kormányt teszik felelőssé azért, hogy milyenek az életkörülmények és milyen gazdasági viszonyok vannak Magyarországon. A felelősségáthárító mechanizmusok kevésbé jól működnek.
A kisvárosokban, amelyek a Fidesz egyik legfőbb bázisát adták, különösképpen eluralkodott a pesszimizmus.
A falvak mellett valóban a kisvárosok szavazói jelentették az elsődleges garanciát a Fidesz győzelmére, de jelenleg az összes településtípus közül éppen a kisebb városokban a leginkább pesszimista a hangulat. Ugyanakkor ezeken a településeken idén rekordot hozott azok száma, akik fontosnak tartják a korrupció és a demokrácia ügyét. Magyar Péter – ezt támasztja alá az EP-választás is – a korrupció tematikájával egyértelműen hatni tudott ebben a közegben.
Arról a korrupcióról beszélünk, amiről számos ellenzéki politikus úgy gondolja, hogy nem érdekli a választókat?
Két végletes felfogással lehet találkozni: az egyik szerint szavazatszerzési megfontolásból az ellenzéknek nem érdemes foglalkozni a korrupcióval, a másik szerint a korrupció az a téma, amire a kormányváltást alapozni kellene. A kettő között van az igazság. Adataink alapján az emberek a korrupciót tartják a negyedik legfontosabb problémának Magyarországon. A megélhetési kérdések nagyon betalálnak a fideszes szavazóknál, de a kormánypárti tábor további megingatása valószínűleg tényleg nem a korrupció felemlegetésével érhető el. Az ellenzéki szavazók mozgósítása szempontjából viszont különösen fontos a téma a korrupció.
Bár a kutatásban pártpreferenciák nem szerepelnek, feltételezem, hogy az adatokból a kormány és az ellenzék népszerűségére is következtetni lehet. Mit olvas ki a számokból?
A Závecz Research közreműködésével készült adatfelvétel, amelyre alapozva felvázoltuk Magyarország problématérképét, 2024. október elején zárult. Az adatok záruló ollóról tanúskodtak, akkor még a Fidesz szűken vezetett a Tisza előtt. Azóta eltelt két hónap, egyáltalán nem biztos, hogy most is így van.
A korábbi felméréseik mintázata bizonyára előrevetítette az ön számára a választások eredményét is. Mire tippel, ki nyerne, ha „most vasárnap tartanák” a parlamenti választást?
Mindenképpen két nagy blokk közötti versenyfutásra lehet számítani, de a győzelem messze nem csak a listás eredményen múlik. Hanem azon, hogy az egyéni választókerületekben a Tisza Pártnak sikerül-e 106 kompetens jelöltet találnia és megismertetni őket a választókkal. Sok helyen jól bejáratott és beágyazott fideszes erős emberekkel kell megküzdeniük. A választás az egyéni körzetekben fog eldőlni. Annyi megkockáztatható: ha a Fidesznek nem sikerül fordítania a gazdasági hangulaton, ha nem tudja elhitetni az emberekkel, hogy Orbán Viktorral jobban járnak, mint Magyar Péterrel, akkor 2026-ban nehezebb dolga lesz, mint eddig bármikor.
Névjegy
Bíró-Nagy András Kaposváron született 1982-ben. A Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett politikatudományi doktori fokozatot, korábban a London School of Economics Public Policy and Administration szakán végzett. 2013-2014-ben Andor László uniós biztos politikai tanácsadójaként dolgozott az Európai Bizottságban. 2011 óta a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének kutatója, 2015 óta a Magyar Politikatudományi Társaság elnökségi tagja. Főbb szakterületei az európai integráció, a magyar társadalom értékrendje, a radikális jobboldali pártok és a kortárs szociáldemokrácia. A Policy Solutions igazgatója és tulajdonosa.
(Népszava)
